Elment a Józsika

E térség első világbajnoka, még Bugár Imre diszkoszvető világelsőségét is megelőzte – két nappal. Los Angelesben 1983-ban akasztottak aranyérmet a nyakába a junior vb-n, a szabadfogásúak 57 kilogrammos súlycsoportjában. Abban az esztendőben Európa-bajnoki bronzérmes is volt a felnőttek között. Egy évvel később a Los Angeles-i olimpiát bojkottálta a szocialista tábor, így ő sem utazhatott sehová. Mikor szóba hoztam neki egy beszélgetésen, hogy 1980-ban Moszkva is csonka olimpia volt, egyből rávágta: „Los Angeles még csonkább volt.” Az ő ötkarikás órája csak 1988-ban Szöulban jött el, és egy váratlan elhatározás lett a vége. Az utolsó olimpiai selejtezőben magabiztosan harcolta ki a részvételt – 62 kilóban. Később közölte vele a szakvezetés, hogy a dél-koreai városban 57 kilóban kell indulnia. Két hónap alatt nyolc kilót kellett leadnia, legyengült, kiégett az olimpiára a sok fogyasztástól. Beleerőltették egy súlycsoportba, amelyben nem volt keresnivalója. Két vereség után kiesett. Elkeseredettségében befejezte a versenyzést – 25 évesen.

Utána nem sokat hallott róla a sportvilág. Rövid ideig edzőként is tevékenykedett, de életének további bő három évtizedét többnyire csak közvetlen környezete érzékelte. Most is onnan érkezett a szomorú hír.

Józsika, nyugodj békében!