„Életem egyik legszebb éve volt”

Kokó magabiztos győzelemmel tért visszaDömötör Ede felvétele Kokó már nagyon ki volt éhezve a bokszra, s a rajongói is őrá. Miután Chacón nyáron elvette tőle világbajnoki övét, Kovács sokat gondolkodott a folytatásról, ám végül mindenki legnagyobb megelégedésére a folytatás mellett döntött. Fél évet kihagyott, s kiváncsian várta a közvélemény, hogy vajon a régi Kokót láthatjuk-e a szorítóban. Nem a régit láttuk, hanem – Kokó volt mestere, Szántó Imre szavaival élve – egy vadonatújat.

Kokó elismeri, még nincs címmeccshez megfelelő formában. Kovács szerint megújulásról csak néhány meccs múlva érdemes beszélni: „Nem voltam otthon a ringben úgy, mint régebben. Nem volt veszélyes szituáció, de nem éreztem azt a virtuóz ökölvívást, mint régebben. Ez a hat hónap kihagyás, a meccshiány miatt van, s ez persze nem az Universum hibája, hogy nem játszhattam meccset. Az nyilvánvaló, hogy egy edzésen bokszolni nem ugyanaz, mint versenyen, s emiatt visszafogottabb voltam, kevesebbet kezdeményeztem.”

Az ellenfeléről megjegyezte: bár hirtelen „rántották bele” az ütközetbe, a rendelkezésre álló rövid idő alatt jobban kiismerte a nicaraguai Kokót, mint fordítva. Mégis: kedvező ellenfél volt? Kovács szerint ilyenről a profibokszban nem lehet beszélni: „Nincs kedvező és kedvezőtlen ellenfél. Akit megversz, az kedvező, akitől kikapsz, az kedvezőtlen. Ez a srác technikás, nagy ütőerővel rendelkezik, ellenem hibamentesen bunyózott, nem is becsültem le a meccs előtt. Igazi nagy bajnok azonban sohasem lesz belőle. Hogy én is újra a régi legyek, szükségem van minél több, várhatóan 1-2 felhozó meccsre, hogy visszanyerjem a magabiztosságom, a könnyedségem.”

S ami mindenkit igazán érdekel, az Kokó jövője. Lehet-e még világbajnok, lehet-e valaha a világ pehelysúlyú bokszuralkodója? Egy biztos, türelmesnek kell lennie neki és a rajongóinak egyaránt: „A célom, hogy minél előkelőbb helyet érjek el a szervezetek világranglistáján. A szombati meccsemet követően beszéltem a WBO mindenhatójával, Paco Valcarcellel, aki szerint már a januári ranglistájukon dobogós leszek. Egy újabb vb-címmeccshez százszázalékos formában kell lennem. Ezt jövő év végére, legkorábban szeptemberre érhetem el.“

Addig azonban Kokó szerint még rengeteget fog változni a profiboksz világa: „Változik az ökölvívóélet (erre jó példa vagyok én is), nem lehet tudni, mit hoz a jövő. A téli olimpia miatt Németországban nem lehet majd februárban bokszmeccset rendezni, ám én közvetlenül utána bunyózni akarok. Szakmailag, emberileg, lelkileg a következő év végére leszek készen a vb-címre.”

Szavai is alátámasztják Kokó egyértelmű akaratát: folytatni akarja az ökölvívást, s nem akar megállni a világbajnoki öv megszerzéséig, kijelentésével cáfolta is azokat a „pletykákat“, hogy visszavonulását fontolgatja. A rá jellemző stílusban, megnyerő közvetlenséggel beszélt a visszavonulását firtató kérdésre: „Határozott személyiségnek tartom magam, ha majd abba akarom hagyni, akkor – csakúgy, mint most – a nyilvánosság elé állok, és bejelentem, hogy vége. De nekem jelenleg az ökölvívással kapcsolatosan céljaim vannak, és remélem, az ökölvívásnak is velem.”

Kovács vb-címmeccsével az Eb-öve elszállt, azonban megtörténhet az, hogy a tervbe vett világbajnoki címmeccs előtt előbb ringbe száll Manuel Calvo ellen az Európa-bajnoki övért. Kokó elmondta: „Calvo ütőerőben elmarad Chacóntól, s nem tartozik a világ közvetlen élvonalába, a pehelysúlyúak között az első 20-25 között van valahol.” Érdeklődésünkre beszélt súlycsoportja legjobbjairól, azaz legnagyobb riválisairól is: „Barrera jelenleg a legjobb, Morales igazi sztár Dél Amerikában, Hamed pedig a nehézsúlyúakéhoz hasonló népszerűséggel rendelkezik a világ bármelyik pontján.” S hogy szíve szerint kivel bokszolna legszívesebben egy jövőbeli vb-címmeccsen? „A legnagyobb presztízst egyértelműen még mindig Hamed legyőzése jelentené számomra.“

Kihívásokkal teli volt Kokó 2001-es esztendeje, ám mégis elégedett: „Boldog és büszke vagyok. Januárban profi vb-címet szereztem, júniusban ezt elvesztettem. Sokat tanultam, a vereségem után új barátokat szereztem, régieket vesztettem, ebben az időszakban lefelé ívelt a karrierem. Most újra rátaláltam az élet szép oldalára, kicsit leszálltam a földre, s mondhatom, nem is olyan rossz itt. Életem egyik legszebb éve volt – néha a fájó emlékek is széppé válnak.”