„Elég volt a moszkvai kalandból”

Hornyák remekül játszott a CSZKA elleni moszkvai derbin, amelyen a Dinamo 5:1-re győzött Milyen egy Moszkvában légióskodó futballista élete?

Eléggé nehéz. A vendégmunkásoktól mindig jobb teljesítményt várnak, mint a hazaiaktól. Az viszont igaz, az idegenlégiósok jóval többet is keresnek, mint az oroszok. Egyébként rendkívül színvonalas az ottani pontvadászat, nem lehet lazsálni, mindenki végig hajtja a kilencven percet. Az ellenfél még akkor sem adja fel, ha például négygólos hátrányban van. A 18 hónap alatt egyetlen könnyű mérkőzésünk sem volt.

Mennyiben mások az ottani gyakorlások?

Jóval hosszabbak és keményebbek, mint nálunk. A huszonnyolcas keret minden tagja játszani akar, így a gyakorlásokon senki sem kíméli magát. Valamennyi élvonalbeli csapat modern edzőközponttal rendelkezik, A Dinamóé a város szélén volt, hatvan percet utaztunk oda, majd kétórás tréning következett. Ebédre visszajöttünk, aztán a délutáni ismét autóbuszba ültünk, s újabb kétórás tréning következett. Elmondhatom, általában minden héten hat napot távol voltam a családtól..

A bajnokság márciustól novemberig tart, hol készültetek a hosszú téli szünetben

Egyáltalán nem garasoskodnak a vezetők, tavaly például három hónapig külföldön alapoztunk. Cipruson, Franciaországban és Hollandiában edzettünk. Remek feltételek között tréningezhettünk.

Egyre több neves játékos igazol Oroszországba. Legutóbb a cseh Jiří Jarošík mondott igent a kecsegtető moszkvai ajánlatra.

Kevés európai országban tudnak komoly összegeket fizetni a futballistáknak. Oroszország kivételnek számít, mindenki dollárban kapja a bérét, az adót pedig a klubok állják. A Dinamónál egyszer sem fordult elő, hogy késett volna a fizetés. Szerintem a jövőben még sok híres futballista választja új állomáshelyének Moszkvát.

Úgy hírlik, a légiósok alapfizetése 15-20 ezer dollár körül mozog. Milyenek a győzelmi prémiumok?

Minden egyesületnek komoly támogatója van, nekünk például a belügyminisztérium, a CSZKA-t a védelmi tárca, a Lokomotívot pedig a vasút, a Szpartakot pedig egy olajfinomító szponzorálja. Óriási a rivalizáció a moszkvai klubok között. Elnökünk, aki több bank tulajdonosa, a fővárosi derbikre kiemelkedő győzelmi jutalmakat helyezett kilátásba, gyakran fejenként 20 ezer dollárért küzdöttünk a pályán. Elképzelheted, mekkora csata zajlott a játéktéren.

Akkor az UEFA Kupa-meccsekért mennyit kaptatok?

Meg fogsz lepődni. A nemzetközi találkozókon kevesebb volt a jutalom, mint ami egy sima bajnoki megnyerésért járt. Pedig a Glasgow Rangers együttesével is összekerültünk.

Min lepődtél meg a legjobban Moszkvában?

Azon, hogy pénzért, persze csak dollárért mindent lehet kapni. Például az egyik élelmiszerüzlet mellett 300 ezer dollárért Rolls Royce személygépkocsit árultak. Például egy egyszerű póló 300 dollárba kerül, volt, aki egyszerre ötöt vásárolt. Az is igaz, hogy sok szegény ember él az orosz fővárosban.

Az oroszok egyáltalán nem vetik meg az alkoholt. A futballisták körében mi a helyzet ezen a téren?

Természetesen ők sem kivételek, de a pontvadászat idején csak kevesen mernek kirúgni a hámból. Azonban a bajnokság végén, vagy a hosszabb szünet idején ünnepélyes fogadást tart a vezérkar, ott aztán 2 decis pohárból isszák a vodkát a labdarúgók. Én egyszer próbáltam tartani velük a lépést, de gyorsan rájöttem, ez nem nekem való. Egyébként a 23 éves beállósunk–- 40 esztendősnek néz ki–- ilyen kiruccanás után egy hónapra eltűnt. Csak a rend kedvéért, jelenleg elvonókúrán vesz részt a tehetséges játékos.

Érdekesség, hogy valamennyi korábbi csapatoddal bajnokságot nyertél, a Slovannal és az Interrel kétszer, a kassaiakkal pedig egyszer.

El kell ismernem, az orosz bajnokságban voltak tőlünk jobbak. Azonban a nyolcadik helyezés egyértelműen kudarcnak számít. Ha a hajrában nem gyengélkedünk, kiharcolhattuk volna az UEFA Kupa-szereplést.

Miért döntöttél úgy, hogy távozol a Dinamótól?

Eleinte minden a legnagyobb rendben ment, kezdettől fogva állandó helyem volt a kezdőcsapatban. Igor Novikov tréner elégedett volt teljesítményemmel. Májusban Viktor Prokopenko személyében új edző érkezett, akivel nem túl jó a viszonyom. A donyecki Sahtyor korábbi szakvezetője mellőzni kezdett, hiába kaptunk ki zsinórban négyszer, akkor sem változtatott a kezdőcsapaton. Később megsérültem. Pozsonyi műtétem után 6 hetes kényszerpihenő következett. Utána elvétve játszottam, sőt gólt is szereztem, de éreztem, Prokopenko irányítása alatt kevés lehetőséghez jutok. Egyébként is elegem volt a moszkvai kalandból.

Hogyan reagáltak a vezetők?

El voltak csodálkozva, nyíltan megmondták, ilyen fizetésért sokan szívesen ülnének a cserepadon. Én azonban futballozni akarok, szerintem az a pénz nagyon is meg van szolgálva.

Hol folytatod?

Több hazai és külföldi klub is érdeklődik irántam. Sok függ attól, mennyit kérnek értem a moszkvaiak, először 500 ezer, jelenleg pedig 200 ezer dollárról beszélnek. Elképzelhető, hogy Franciaországba, a Bastia csapatához igazolok. A hazai együttesek közül szívesen látnának a ligetiek, azonban csak akkor, ha lelépő nélkül jöhetnék.

Utólag nem bántad meg, hogy 2001-ben a Fradi helyett a Dinamót választottad?

Egyáltalán nem. A moszkvai együttesnél 15-szörösét kaptam annak az összegnek, mint amennyit a zöld-fehérek ígértek. Mégis sokáig tépelődtem, melyik ajánlatot fogadjam el, mert gyermekkoromtól kezdve a Ferencvárosnak szurkolok, s nagy álmom volt, hogy az Üllői úton rúgjam a labdát.