Egyirányú forgalom a disznólegelőn

Talán az Interrell foglalkoznak a legkevesebb a médiák a bajnokság tavaszi idénye előtt. Érthető. A Disznólegelőn nincsenek ügyek, nincsenek hangzatos átigazolások, csendben csordogál az élet.

Örül ennek az 58 éves Pecze Károly vezetőedző?

Ahogy vesszük. A futballnak mindig jól jön a reklám. Mi most olyan helyzetben leledzünk, hogy nem vagyunk érdekesek. Sem pozitív, sem negatív értelemben.

A Bacsfától elszenvedett 5:2-es vereség után állítólag kisebb földrengés volt az egyesületben.

Nem tudok róla, hozzám nem jutott el. Senki sem szokott mosolyogni a vereségek után. Különben ez csak egy edzőmérkőzés volt...

Negyedik idényét kezdi a csapattal. Mondják, a fiatalok nem fejlődtek kellőképpen. Érdekli még a munka?

Nem fogja elhinni, szívesen foglakozom a fiúkkal. Őszintén mondom. És rögtön hozzá is teszem: önmagukhoz képest igenis előbb-re léptek ezek a másfél éve még ismeretlen gyerekek. Én már csak tudom. Hasznos az együttműködésünk.

Igen, igen. De a csapat futballozása szürke, szürkék az eredmények is.

Nézze, nem lehet igazán sikeres egy futballalakulat, ha minden szezonban eltávozik egy-egy kulcsjátékosa és helyettük senki sem jön. Gondoljon csak Czinegére, Drobňákra, Gáspárra. A kezdet kezdetén ígéretet kaptam, nem csak mennek, jönnek is labdarúgók. Nem így történt. Azóta is egyirányú a forgalom.

Miért?

Komolyan nem tudja? Nincs pénz. Az eladott játékosokért kapott pár millió kell a fizetésekre.

Ilyen rosszul állna a nem is olyan régen még teljesen szolvens egyesület?

Változnak az idők. A MOL megvette a Slovnaftot és ugrott a főszponzor. Egyik napról a másikra élünk. Az Inter és a Slovan között például csak annyi a különbség, hogy az égszínkékeknek ötször nagyobb az adósságuk. De ez nem vigasz számunkra. És az sem, hogy az első ligás klubok hetven százaléka hozzánk hasonló cipőben jár.

Kik képviselik a maradék a harminc százalékot?

A Žilina, a Petržalka és talán a B. Bystrica. Nézze meg, ki mindenkit igazoltak az elmúlt két-három szezonban. A zsolnaiaknak már van egy braziljuk is. Ezek a klubok Szlovákiában bárkit megvehetnek.

Fennáll annak a lehetősége, hogy összevásárolják az itthon maradt legjobbakat, és mosolyogva döntik majd el a bajnoki cím és a nemzetközi kupaszereplést jelentő helyezések sorsát?

Leegyszerűsítve a mostani helyzetet, elképzelhető. Én azonban nem vagyok ennyire pesszimista.

Miben bízik?

Abban, hogy előbb-utóbb gazdaságilag megerősödik az ország, ezzel egyidejűleg megjelennek a tőkeerős befektetők, beszállnak honi futballba, és megáll a legnépszerűbb sport hanyatlása. Nem futnak majd Európába a játékosok, itthon is megtalálják számításaikat. És jöhetnek a mostaniaknál jobb képesség? külföldiek. Megerősödnek a csapatok, aztán már csak rajtunk, az edzőkön, meg a vezetőkön és a játékosokon múlik, hogy nőjön a színvonal...

Szép vízió. Milyen egyszerű a képlet. De mikor jön el az előbb-utóbb? Félő, hogy nagyon utóbb. Addig pedig?

Dolgoznunk kell. A futballra tettük fel az életünket.

Milyen lesz a tavaszi szezon? Jobb az őszinél?

Nem hinném. Ugyanolyan, ugyanazokkal a játékosokkal. A küzdelem fog dominálni, a csapatokból hiányoznak az igazi spílerek. Mindenki mindenkit legyőzhet, azt azonban nem mondanám, hogy mindig nívós mecscsen. A zsolnaiak a bajnokság egyértelmű esélyesei, legerő-sebb a játékoskeretük, egyéniségek vannak a csapatban. Esélyesek a ligetiek is, hátrányuk, hogy nincs kiforrott stílusuk. A besztercei katonák agresszív, pardont nem ismerő játékukban bíznak. Mi megmaradunk a sok futáson alapuló aktív, offenzív futballnál. Ha a három U21-es válogatott játékosom mellett lenne még egy kreatív ember is a csapatban, egészen optimista lennék. De most még Gáspár is eltávozott az összeszokott védelemből. Bő másfél éve csak toldozok-foltozok. Mit tehetek, ilyen időket élünk a Disznólegelőn.