Egy úr az űrből

Minden tiszteletünk Marcos Pontesé, az első brazil űrhajósé, aki múlt csütörtökön kelt útra a kazahsztáni Bajkonurból a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomásra. S bár feltétlen csodálói vagyunk a mozgássérült fizikus és feketelyuk-kutató Stephen Hawking munkásságának (Az idő rövid története c. könyvét csak ajánlani tudjuk), a rövid hírügynökségi jelentést olvasva mégsem az űrkutatás távlatai nyíltak meg szemeink előtt. Nem. Marcos Pontes ugyanis a brazil labdarúgó-válogatott mezét vitte magával az űrutazásra, hogy ezzel hozzon szerencsét a nyári világbajnokságra készülő selecaónak.

Ha rajtunk múlott volna, a Szojuz fedélzetén nem Ronaldinho vagy Kaká meze repül ki az űrbe. A brazilok már ötször nyertek világbajnokságot, többet akarni mohóság. Mi esélyt adtunk volna az outsidereknek, mondjuk Banglades válogatottjának, hátha valami idegen civilizáció felfigyel ott az űrben a zöld-piros bangladesi mezre.

A bangladesiek (legnagyobb sajnálatunkra) nem lesznek ott a világbajnokságon, ahhoz az ázsiai kvalifikáció során a második csoportkörben az 1–2. hely valamelyikén kellett volna végezniük, de ők hiányoztak a második csoportkörből, mivel ahhoz tovább kellett volna jutniuk az első csoportkörből, ami nem sikerülhetett, hiszen már az első csoportkörig sem jutottak el, mindjárt a selejtező legelején oda-vissza kikaptak Tadzsikisztántól és kiestek. Egy ország gyászolt. A bangladesi tudniillik futballnemzet: az 1994-es világbajnokság alatt, amikor Maradonát kokszolásért eltiltotta a FIFA, a derék bangladesiek az utcákra vonultak, csak Daccában például több tízezren tüntettek, életük értelmét, az isteni Diegót követelve a pályára. Ha nem látják Maradona cseleit – ezzel fenyegetőztek –, felgyújtják a fővárost.

A Focitipp elérzékenyül az ilyen futballfanatizmustól. A brazil állam tízmillió dollárt fizetett Pontes kiképzéséért és utaztatáséért, a világ egyik legszegényebb országának tartott Bangladesben ezzel nyilván gond lenne. Nem tud valaki segíteni? (gj)