Drogba és a rögbi

Hét év után visszatért az FA-kupa döntője a Wembley-be, ahol kilencvenezer néző és a királyi család várta a csapatokat. A meccs közepes volt, a nap sütött, Mourinho pedig azt üvöltötte: Rúgd be, drága Drogba! És Drogba berúgta.

Véget ért a hét szűk esztendő az angol futballarisztokrácia számára, nincs többé cardiffi száműzetés, a kupadöntők és a válogatott mecscsek helyszíne mostantól ismét a Wembley, amely 800 millió fontból épült újjá. Ujjé!

Az utolsó hivatalos meccs a „régi Wembley-ben” az angol–német világbajnoki selejtező volt 2000 októberében (míg Seaman a sorfalat igazgatta, Didi Hamann beragasztotta a sarokba a labdát, ezzel lett 0:1). Az utolsó kupadöntőt is hét évvel ezelőtt játszották itt, akkor a Chelsea az olasz Di Matteo góljával verte az Aston Villát.

Most kilencvenezer néző gyűlt össze a fináléra, vagyis 140 ezerrel kevesebb, mint a Wembley 1923-as megnyitójára, amikor a Bolton–West Ham kupadöntőre 230 ezren próbáltak bejutni. Amióta beindult Angliában a profi futballüzem (1888/1889), mindössze harmadszor fordult elő, hogy az FA-kupa döntőjében a bajnokság első és második helyezettje találkozott; 1913-ban a bajnok Sunderland 1:0-ra kikapott az Aston Villától, 1986-ban viszont a Liverpool duplázott, miután a kupában is jobbnak bizonyult a városi rivális Evertonnál (3:1).

A Chelsea és a Manchester United ezt megelőzően kilencszer találkozott egymással a kupában (1-0-8), s az utolsó párharc az 1994-es kupadöntő, amelyet a Vörös Ördögök nyertek 4:0-ra (Cantona 2, Hughes, McClair). Az egyetlen játékos, aki a maiak közül pályára lépett azon a találkozón, a walesi Ryan Giggs – most ő viselte a ManU csapatkapitányi karszalagját (Gary Neville távollétében).

Nagyobb volt a füstje, mint a lángja – idézhetnénk a közhelyszótárt a szombati mérkőzés kapcsán. A nagy csinnadrattával beharangozott rangadóról csak a kezdőrúgásig lehetett azt hinni, hogy nagyszabású futballshow lesz. Nem lett. A világ legrégibb kupasorozatának 126. döntője ugyanis felejthető játékot hozott. Focimeccsnek unalmas volt, s rögbinek is csak közepes. Az első félidő alibizése után a másodikban már legalább volt egy-két villanás, Giggs kapáslövése, Rooney szólója vagy Drogba külső kapufája, összességében mégis úgy tűnt: fáradt, pihenni akaró játékosokat zavartak a pályára, büntetésként, hadd birkózzanak egy kicsit. A rendes játékidő 0:0-s döntetlennel ért véget, amin senki sem csodálkozott: a Chelsea a szezon utolsó öt tétmeccséből egyet sem tudott megnyerni (Bolton 2:2, Liverpool 0:1, Arsenal 1:1, ManUtd 0:0, Everton 1:1), a bajnok Manchester pedig zsinórban harmadik tét-meccsén maradt rúgott gól nélkül. Majd jövőre pótolják.

A Sevcsenko, Ballack és Ricardo Carvalho nélkül játszó Chelsea végül a hosszabbítás második félidejében az elnyűhetetlen Drogbának köszönhetően mattolta Van der Sart: a gól előtti Lampard–Drogba kényszerítő a kevés szép mozzanat egyike volt.

José Mourinho elmondhatja magáról, hogy Angliában minden trófeát begyűjtött már a Chelsea-vel: kétszer nyert bajnokságot (2005, 2006), kétszer Ligakupát (2005, 2007), most pedig övé az FA-kupa is. A portugál tréner azzal vigasztalhatja magát a sikertelen bajnoki finis után, hogy Sir Alex Fergusonnal szemben pozitív a mérlege: kilenc egymás elleni meccsből 5-3-1. (gj)

FA-KUPA, DÖNT

Chelsea–ManUtd. 1:0

hosszabbítás után

Wembley, 89 826 nézőChelsea: Čech–Ferreria, Terry, Essien, Bridge–Makelele, Obi Mikel, Lampard, Wright-Phillips (94. Kalou), Joe Cole (46. Robben, 108. A. Cole)–Drogba

ManUtd: Van der Sar–Brown, Vidics, Ferdinand, Heinze–Fletcher (92. Smith) Carrick, Scholes, Giggs– C. Ronaldo, Rooney

Gólszerző: 116. Drogba

STATISZTIKÁK

4 Az utóbbi tíz év döntői:

2007 Chelsea–ManUtd. 1:0 (h.u.)

2006 Liverpool–West Ham 3:3 (11-esek: 3:1)

2005 Arsenal–ManUtd. 0:0 (11-esek: 5:4)

2004 ManUtd.–Millwall 3:0

2003 Arsenal–Southampton 1:0

2002 Arsenal–Chelsea 2:0

2001 Liverpool–Arsenal 2:1

2000 Chelsea–Aston Villa 1:0

1999 ManUtd.–Newcastle 2:0

1998 Arsenal–Newcastle 2:0

4 Kupagyőzelmek:

11 Manchester Utd.

10 Arsenal

8 Tottenham

7 Aston Villa, Liverpool

6 Blackburn, Newcastle

5 The Wanderers, West Bromwich, Everton

4 Sheffield Utd., Bolton, Wolverhampton, Manchester City, Chelse

3 Sheffield Wd., West Ham

2 Old Etonians, Bury, Preston, Nottingham, Sunderland