Djokovics világbajnok, Nadal világelső

GYÖRGY NORBERT

A londoni fináléban az idei évad két legjobb játékosa, Rafael Nadal és Novak Djokovics találkozott. S ha az idényt visszanézzük, hamar kiderül, hogy talán nem is lehetett volna ez másképp. Mi több, rivalizálásuk már most egyedülálló a tenisztörténelemben: eddig összesen 39 tétmérkőzést játszottak, az állás 22:17 a spanyol javára (az örökranglista második helyén a legendás Ivan Lendl–John McEnroe párharc áll 21:15-tel), és ki tudja hol állnak meg.

Nadal már nem csak

a salak ura

Az évet Djokovics kezdte jobban az obligát AusOpen győzelmével, a salakszezon viszont már egyértelműen a sérülés után visszatérő Nadalé volt. A spanyol elképesztő formában teniszezett, s bár Monte Carlóban elveszítette veretlenségét (éppen Djokovicstól kapott ki), a Roland Garros trófeája ismét az ő zsákmánya lett. Wimbledonban aztán Nadal rögtön az első körben kiesett, míg a szerb a döntőben kapott ki az extázisban teniszező Andy Murray-től. Ekkor sokan azt gondolták, hogy Nadal formája a tavaszi salaktornákon kifújt, de tévedtek: a spanyol olyan nyarat produkált az addig számára nem igazán kedvelt keményborításon, mint még soha. Az eredmény: győzött két ATP Masters 1000-es tornán és a US Openen (természetesen: Djokovics ellen). Most már tudjuk, Nadalnak ez a siker volt az évad megkoronázása, s bár ezután sem teniszezett rosszul (visszaverekedte magát pl. a világranglista élére), kicsit azért lankadni látszott.

Djokovics kitűnő hajrája

Viszont Novak Djokovicsot a US Openen elszenvedett vereség és a világranglista első helyének elvesztése mintha felvillanyozta volna, és a szezon végén már egyértelműen ő játszotta a legjobb teniszt a mezőnyben. Győzött Pekingben, Sanghajban, Párizsban és végül hétfőn este Londonban, pályafutása során immáron harmadszor megnyerte a világbajnokságot. Négy tornagyőzelem és huszonkét behúzott meccs zsinórban, ez Djokovics eddigi őszi mérlege, és nem kell, hogy ez így maradjon, mert a hétvégén Szerbia Davis-kupa-döntőt játszik Csehországgal. És Novak természetesen ott lesz.

Kihozzák egymásból

a maximumot

Nadal és Djokovics: ha meccselnek (már pedig láttuk, elég gyakran meccselnek), többnyire emlékezetes találkozókat vívnak (2012-ben az AusOpenen besikerült nekik pl. minden idők leghosszabb Grand Slam-döntője is, a maga 5 óra 53 percével), s annak ellenére, hogy a hétfői döntőben szinte végig a szerb irányított, Nadal pedig fáradtnak tűnt (magához képest túl sok tízcentis autot ütött, és a szervái sem voltak olyan hatékonyak, mint a US Openen, magyarán, nem volt igazán ellenfele Novaknak), ez a londoni finálé is ilyen volt.

„Kihozzuk egymásból a maximumot, és ez által mindketten jobbá válunk. Keményebb munkára sarkalljuk a másikat, különösen akkor, amikor egymás ellen lépünk pályára. Ez mindig nagy kihívás – mondta Djokovics a döntő után, majd előretekintett. – Jó alap lesz ez a következő évre. Rendkívül motivált vagyok, várom már a munkát, de előtte ki kell pihennem magam a szünidő alatt, hogy aztán elkezdhessek felkészülni az Australian Openre.”

Agassi rekordja még hátravan

Arról, hogy mekkora presztízse van teniszkörökben egy „világbajnokságnak” (régebben pl. Mesterek Tornájának is nevezték – talán az kicsit jobban hangzott), megoszlanak a vélemények. Nyilván egyetlen játékos sem adná oda egyetlen Grand Slam-győzelmét sem egy ilyen sikerért (mint ahogy egy olimpiai aranyért sem adná oda), viszont tény, hogy ezt a gyakorlatilag évadzáró tornát bárki csak úgy nem zsebelheti be (Federer pl. eddig hatszor, Sampras és Lendl ötször-ötször nyert „Masterst” stb.). Ahogy fentebb említettük, Nadalnak már csak ez a trófea hiányzik, és lehet, hogy nagyon. A férfimezőnyben amúgy egyedül Andre Agassi büszkélkedhet azzal, hogy megnyert mindent, ami a teniszben megnyerhető: legalább egy-egy győzelem mindegyik GS-tornán, olimpiai arany, Davis-kupa-diadal, és az ATP-világbajnokság (ill. Mesterek Tornája). Tette mindezt a legendás kilencvenes években – mert teniszszempontból azok is nagy idők voltak.