Dercsikai hokis a Tipos Extraligában

Mészáros Áron a tavalyi idényben mutatkozhatott be az érsekújvári csapatban a felnőtt élvonalban. Jelenleg összesen 14 Tipos extraligás meccs szerepel a statisztikai lapján – a strigulák az elmúlt két hétben azért nem gyarapodhattak, mert a Dunaszerdahelyen született védő kisebb agyrázkódást szenvedett a trencséniek elleni, október eleji mérkőzésen: „Szerencsére ez volt pályafutásom első komolyabb sérülése, törésem még nem volt. Az ellenfelet ráadásul ki se állították a bírók, pedig kézzel szabálytalankodott velem szemben a párharcunk során” – mondta lapunknak a 18 éves védő, akitől azon nyomban afelől érdeklődtünk, hogyan lesz egy dercsikai srácból jégkorongozó.

„Édesapám 5 évesen elvitt magával egy alkalommal a felbári kis jégcsarnokba, ahova amatőrként hokizni járt. Nekem pedig nagyon megtetszett a sportág, rögtön kijelentettem, hogy nagy hokista leszek. Gútoron, tőlünk 20-25 kilométerre kezdtem el jégkorongozni 7 évesen. A nevelőegyesületemben színvonalas edzők irányítottak, akik kezdettől bíztak bennem. De mindig is ment a hoki, az ügyesebb srácok közé tartoztam. Kicsiként még dobáltak a jégen, minden poszton megfordultam. De az NHL miatt csatár akartam lenni persze. Az edzőim viszont elég gyorsan a hátvédek közé vezényeltek – mesélte lapunknak Áron, akinek a svéd Erik Karlsson mellett a szlovák Zdeno Chára a példaképe. – A stílusa, a játékszituációk megoldása terén igyekszem hozzá hasonlítani.”

Persze, ehhez teljes mértékben fel kell vennie a felnőttmeccsek tempóját, ritmusát. A különbséget továbbra is tapasztalhatja saját bőrén is, mivel a pozsonyi TEBS-szel való együttműködés révén a juniorbajnokságban is szóhoz jut olykor. „Nem volt könnyű az új csapatba, Érsekújvárba megérkezni. Az öltözőben semmi gond nem volt, de a jégen egészen más ez a liga. Gyors, színvonalas. A legelső meccsem előtt nagyon izgultam, de bezártam a szám és tettem a dolgom. A keménységtől pedig sosem féltem” – folytatta beszámolóját a dunaszerdahelyi magániskola harmadikos tanulója, olyan lelkesen, hogy kétségünk nem támadt afelől, ne érné el céljait.

„Egyszer majd külföldön szeretnék hokizni, az álmaimban főleg Csehország vagy Németország szerepelnek. Persze, az NHL-t is figyelem, a Boston a fő kedvencem, meg az Edmontonnak drukkolok. Meglátjuk, hogyan alakul a karrierem, egy dolog azonban biztos: Sosem fogom feladni!”