Danyi Gábor: „Ez egy nagyon jó üzenet a magyar edzőknek is”

Az 55 éves tréner átalakította a csapat játékát, a védekezés helyett a támadásokra helyezte a hangsúlyt, és megmutatta, így is csúcsra lehet érni a legrangosabb kupasorozatban. A Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapatának szakvezetője a Rosztov elleni döntő után több témáról is beszélt.

...az utolsó időkérésről

„Az utolsó időkérésnél azt mondtam, csak labdát vezessünk, próbáltam mozgékony játékosokat pályára küldeni. Egy dolgot kértem, hogy ne lőjünk kapura. Ennek ellenére Stine Oftedal tíz másodperccel a vége előtt kapura lő, és a Rosztov hozhatta a labdát... Nem vagyok szerződésben Agatha Christie-vel, sem horrorfilmrendezőkkel, de jó volt ez, hogy így alakult, és így tettünk pontot ennek az évnek a végére.

...a döntő faktorokról

„Szerintem az döntött, hogy egész évben sokkal stabilabbak voltunk. Nem a vasárnapi felkészülés, nem a média által picit felfújt Danyi Gábor–Ambros Martín párharc, hanem az, hogy egész évben azok voltunk, akik voltunk. Az, hogy veretlenül jutottunk el idáig, számomra nem volt olyan nagy jelentőségű, viszont az alapján, ahogyan eljutottunk idáig, ahogyan tudtunk cserélni és amilyen csapat voltunk, biztos voltam benne, hogy meg fogjuk nyerni a döntőt.”

...a Rosztov kétgólos előnyéről

„Amikor a Rosztov vezetett az első félidő közepén, akkor is megvoltak a helyzeteink, de picit csacsik voltunk, a különféle helyzetekre nem tudtunk jól reagálni. Nyugtatni kellett a játékosokat, és elismételni: csináljátok azt, amit tudtok, csak jobban és még egyszer, és ne nyúljatok máshoz.”

...az ünneplésről

„A spontán bulik a legjobbak. Tartva magunkat ahhoz, hogy minden győzelem annyit ér, ahogyan megünneplik, szerintem elég nagy buli várható.”

...a keményfejűségéről

„Amikor vasárnap reggel a Margit-szigeten futottam, azon gondolkoztam, hogyan lehetek olyan kretén, hogy azt tűzöm ki magamnak: pénteken egy kör, szombaton kettő, vasárnap három. De olyan vagyok, hogy amit eltervezek, azt biztosan megcsinálom. Szerintem a lányok is rájöttek másfél-két hónap után, hogy ez a pacák tényleg komolyan gondolja, amit csinál, és ha tűz van, ha víz van, ha meleg van, ha hideg van, ha péntek van, ha hétfő van, megcsinálja.”

...az új játékstílusról

„A lányok nem ellenállással, de kétkedéssel fogadták. Az eddig bevált, BL-győzelmeket hozó játékon, munkán miért kellene változtatni? De amikor látták, hogy ezt máshogy is el lehet érni, egy picit másfajta munkával, egy kicsit más kézilabdával, és főleg, hogy az egészségüket jobban óvjuk – nem kell annyit játszani, nem kell annyit edzeni –, akkor kezdték elhinni, hogy ez tényleg jó.”

...a döntő fő tanulságáról

„A legnagyobb tanulság az volt, hogy amikor az ember 17 másodperccel a vége előtt időt kér, és a csapat legokosabb játékosa bólogat rá, hogy nem szabad kapura lőni, aztán elindul a játék, és a csapat legokosabb játékosa kapura lő, akkor nem kell a csapat legokosabb játékosát ilyen helyzetbe hozni. Nem őt kell odatenni. Hanem egy olyat, mint Veronica Kristiansen vagy Anne Mette Hansen, aki odamegy, átemel valakit, kap egy faultot, és vége van a meccsnek.”

...a BL-győzelemről

„Nem tudom, hogyan kell BL-győztes edzőként viselkedni, mert még nem voltam korábban. De ebben a helyzetben is maradok, aki voltam. Nekem nagyon nagy boldogság és szerencse, hogy magyar edzőként megkaptam egyáltalán az esélyt, és azt gondolom, ez egy nagyon jó üzenet a magyar edzőknek is. Szerintem nálam van rengeteg jobb magyar edző, aki ezt elérte volna, csak nem kapta meg a lehetőséget. Ezt nagyon őszintén és komolyan mondom. Hinni kell abban, amit az ember csinál, hinni kell az álmainkban – én ezt vallom 55 éve.”