Csinger Márk: Nagyot fordult velem a világ

Hosszú út vezetett odáig, hogy Olaszországon és Győrön keresztül a DAC alapemberévé váljon.

Kiskoromtól kezdve focizni szerettem volna. Nagyjából ötven méterre laktam a focipályától, így mindig oda vettem az irányt az iskola után. A szülőfalumban, Jászboldogházán kezdtem futballozni már óvodáskoromban, aztán átkerültem a közeli Zagyvarékasra, amely már egy osztállyal magasabban szerepelt. Onnan kerültem Szolnokra, ahonnan három év múlva volt lehetőségem továbblépni több élvonalbeli csapat utánpótlásához is. Az MTK-t választottam, ahol újabb három évet töltöttem el. Addig sohasem voltam hátvéd, igazából az MTK-ban eltöltött második évem során raktak be először védőnek. Azelőtt voltam csatár és középpályás is. Rájöttek, hogy jól tudok védekezni. Amikor aztán lehetőségem volt az MTK-ból Olaszországba távozni, azonnal tudtam, hogy élnem kell vele.

Mi mindent adott Olaszország, milyen volt a SPAL utánpótlásában töltött két év?

Olaszországban tanultam meg védekezni, nagyon értékes leckéket kaptam. Megtanultam egy idegen nyelvet, sikerült jól elsajátítanom az olaszt. Akkor jól is beszéltem, de mostanra már talán felejtettem belőle. Más környezetbe kerültem, és ez nagyon sokat adott nekem.

Miért lett vége az olaszországi kalandnak?

Eladták a klubot, új tulajdonos és vezetőség lett, ők hozták magukkal az embereiket, és ilyenkor komoly változásokon esik át egy csapat. Tudtam, hogy nem lett volna sok játéklehetőségem a folytatásban, így a hazatérés mellett döntöttem. Akkor először még én is ideges voltam, azt éreztem, nem akarok visszajönni, mert ugye mindenki azt mondja: Ha hazajössz, vége a karrierednek. Szerencsére az én esetemben az ellenkezője történt. A DAC-ba igazoltam, de először egy évre az ETO FC Győrhöz kerültem kölcsönbe. A Győrben eltöltött szezon során volt egy visszatérő sérülésem, többször is bajlódtam vele, de szerencsére sikerült kijönnöm belőle és összességében jó szezont zártam az NB II-ben.

A nyáron már a DAC-nál jelentkezett munkára. Az első nyári edzés előtt önt látva mi, újságírók még össze is néztünk, hogy „ő vajon kicsoda?ˮ Azóta alig néhány hónap telt el, de már mindenki ismeri Csinger Márkot.

Őszintén szólva, nagyot fordult velem a világ. Szerintem a karrierem eleje nehézkes volt, nem indult jól, de most annál jobban alakul.

Az első három bajnoki során kétszer is beszállt csereként a mérkőzésbe, azóta pedig kirobbanthatatlan a hátsó alakzatból. Mostanában Csinger a biztos pont, míg a társa a változó a védelem közepén – hol Riszvanisz, hol Kaša, hol Brunetti. Milyen érzés mellettük játszani?

Mindhármukkal jól tudok játszani. Brunetti érzésem szerint többet passzol és ügyesebb a labdával. Riszvanisz a párharcokban és a kommunikációban erős, Kaša szintén. Kaša és Riszvanisz tulajdonképpen hasonlítanak, jók a fejpárbajokban, többször adnak hosszú labdákat. Brunetti meg technikailag kimagasló.

Riszvanisz és Kaša mellett bal oldali középső védőként jászott, az utóbbi hetekben Brunetti mellett a jobb oldalon szerepel. Ez mennyire nagy változás?

Mindkét poszton szeretek és tudok futballozni. Igazából csak egy-két napra volt szükségem, hogy megszokjam a változást. Az igaz, hogy más mozgások vannak ebben a pozícióban, de nem mentem olyan távolra az eddigi posztomtól. Meg kellett szokni, hogy a másik lábbal kell csinálni a dolgokat, és már tökéletesen jó így is. Lehet, hogy a bal oldalhoz voltam szokva, mert ott játszottam többet, de érzésem szerint az új poszton sem megy rosszul.

Volt a DAC-nak nemrég egy olyan magyar játékosa, aki szintén Olaszországból érkezett, felépítette magát Dunaszerdahelyen, most pedig már bundesligás játékos. Schäfer Andrásról van szó. Inspiráló az ön számára Andris eddigi útja?

Szerintem ő a tökéletes példa. Két évet töltött el a DAC-ban, és a német élvonalba tudott igazolni – ez bármelyik focistának követendő példa lehet.

A DAC a bajnokságban nem áll olyan jól, mint azt a szurkolók szeretnék, de az utóbbi hetekben már több győzelem is összejött. Elindul a csapat felfelé?

A tavalyi jó szereplés miatt idén még magasabbra került a léc. Az a célunk, hogy ott legyünk elöl, hogy javítsunk a jelenlegi helyezésünkön. Volt egy hullámvölgyünk, amiből sikerült kilábalnunk. A játékoskeret jelentősebb mértékben változott a tavalyihoz képest, sok az új játékos és ilyenkor újra kell építkezni. Emiatt egy fokkal nehezebb dolgunk van.

Szeptemberben 2027-ig szerződést hosszabbított a DAC-cal. A rendszeres játéklehetőséget sikerül kiharcolnia, mi lehet a következő lépés a karrierjében?

Arra koncentrálok, hogy továbbra is rendszeresen játsszak, és ha így lesz, meglátjuk, hogy jön-e majd olyan külföldi ajánlat, amit sem én, sem a klub nem fog visszautasítani.

Azt suttogják, hogy már a magyar felnőttválogatott határán mozog, és hogy felmerült a neve Marco Rossi szövetségi kapitánynál. A novemberi keretbe viszont nem került be. Bízik a jövő évi meghívóban?

Ott vagyok az U21-es válogatottban, ezáltal valóban közel van a felnőttválogatott. Tudom, hogy felmerült a nevem, hogy a sérülések miatt a novemberi meccsekre esetleg behívnak. Örültem volna neki és éltem volna a lehetőséggel, de az U21-ben is tökéletesen meg tudom mutatni magam. Mindig maximálisan odateszem magam, és bízom a meghívóban. Az U21-ben nehéz selejtezőcsoportban vagyunk, a spanyolok, a belgák és a skótok mellett nem mi vagyunk a favoritok. A fociban ugyanakkor a szerencse is egy tényező, bármi megtörténhet. Igyekezni fogunk a legjobbunkat nyújtani. Legközelebb a spanyolokkal játszunk, akik még nem kaptak ki, és olyan játékosaik vannak, akik rendszeresen lehetőséget kapnak a spanyol élvonalban. Valószínűleg a legnehezebb ellenfél lesz, amely ellen pályára lépek idén.