Csillogás, és ami mögötte van
2020. január 17. 18:44
A 62. alkalommal megrendezett gála profi munka volt, a legkisebb technikai hibáktól eltekintve zökkenőmentesen zajlott le a monstre hosszúságú, kb. két és fél órás ceremónia. A díjazottak és a díjátadók is profi sportemberhez méltóan viselkedtek a színpadon, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Keretünkben az összes kategória minden díjazottját elolvashatják, és a későbbiekben néhányukkal készített interjúinkat is közöljük majd. De ez a cikk most szóljon arról, hogy milyen őszinte emberi pillanatokat láttunk e mögött a profi gépezet mögött, amit a tévék kameráin keresztül nem láthattak a nézők.
Őszinte kosarasok
Az év fogyatékos csapata a férfi speciális olimpiai kosárlabda-válogatott lett. És ha már a Nemzeti Színházban jártak a fiúk – és az egy szem hölgy Farkas Beatrix –, el is lopták a show-t. Mi nekik ítéljük a Gála egyéniségei-díjat is. Már a bevonulásuk sem volt mindennapi, hiszen rögtön dupláztak. A gálára a főszereplők egy vörös szőnyegen érkeztek, amely előtt fotósok hada várakozott. A kosárcsapat először itt vonult be, és profikat megszégyenítő módon pózolt a vakuk előtt. A vörös szőnyeg mellett volt egy fekete is, a „kevésbé illusztris” vendégek számára. A srácok itt repetáztak nem sokkal a hivatalos bevonulásuk után. Ekkor már a saját mobilok vakuja villant, hangos nevetések közepette készültek a szelfik és csoportfotók.
Az egyik csapattag rikító zöld (!) nyakkendője kissé csálén állt, nem a gallér volt a nyakkendőre tűrve, hanem a nyakkendő a gallérra. Ezt egy másik csapattag ki is szúrta, és egy hangos „Hát te meg hogy nézel ki!?” felkiáltás után atyaian megigazgatta a rakoncátlan kiegészítőt – természetesen az egész csapat, és az edzők – hangos nevetése közben. Apró szépséghiba, hogy mindez már a fotózkodás után történt.
Az aranyos őszinteségükből pedig maradt a hivatalos ceremóniára is – szerencsére. Megszokhattuk, hogy az ilyenkor a nyertesek a többi jelöltet tiszteletben tartva, visszafogottan örülnek a sikernek. A kosárlabda-válogatott tagjaira azonban itt sem volt jellemző a visszafogottság. Amikor az ő nevüket jelentették be kategóriájuk győztesének, felpattanva ujjongtak és ölelgették egymást. Fent a színpadon pedig fülig vigyorral, egyenként kezeltek le Tihany Viktor műsorvezetővel.
Miután visszaültek a helyükre, a díj körbejárt a kezek között, megvizsgálták minden négyeztcentijét, fotózták és mosolyogva sugdolództak. Üde színfoltjai voltak a néha túlságosan is hivatalos, a külsőségeket mindenképpen betartani akaró gálának.
A díjazottak
Az év férfi sportolója:
Milák Kristóf (úszó)
Az év női sportolója:
Hosszú Katinka (úszó)
Az év csapata hagyományos csapatsportokban:
FTC férfi vízilabdacsapata
Az év csapata egyéni sportágak csapatversenyeiben:
Babos Tímea, Kristina Mladenovic (női teniszpáros)
Az év edzője:
Varga Zsolt (az FTC férfi vízilabdacsapata)
Az év férfi labdarúgója:
Gulácsi Péter (RB Leipzig)
Az év női labdarúgója:
Jakabfi Zsanett (VfL Wolfsburg)
Az év gólja:
Zsóri Dániel (Debreceni VSC) Ferencváros elleni találata
MLSZ-életműdíj:
Mezey György
MSÚSZ-MOB-életműdíj:
Wichmann Tamás (kenus)
Az év fogyatékos férfi sportolója:
Kiss Péter Pál (parakajakos)
Az év fogyatékos női sportolója:
Ekler Luca (paraatléta)
Az év fogyatékos csapata:
férfi speciális olimpiai kosárlabda-válogatott
Az év fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzője:
Szabó Álmos (úszás)
Olimpikonok egymást közt
„Maguk kicsodák?” – hangzott fel az egyik páholyból a hangos kérdés pár perccel a hivatalos rész megkezdése előtt. A címzett az a két fiatal hölgy volt, akik a szomszédos balkonon foglaltak helyet. „Makray Katalin unokái” – jött a válasz. Amit egy „nagyszerűvel” nyugtázott a kérdező.
Makray Katalin ott volt azok között a sportolók között, akik 1964-ben a tokiói olimpián szerepeltek, és akiket a színpadon köszöntöttek a gála első perceiben. A tornásznő felemás korláton szerezett ezüstérmet Tokióban. Az idős sportolók a gála elején képletesen átadták a stafétát az aktuális formaruhában fellépő Péni István sportlövőnek és Varga Kata paralimpikon kajak-kenusnak.
Aki pedig a kérdést feltette, a 99 éves Keleti Ágnes volt. A Nemzet Sportolója címmel kitüntetett tornász az 1952-es helsinki és az 1956-os melbourne-i olimpiáról összesen 10 éremmel tért haza, ebből 5 aranyérem volt.
Miután Makray Katalin elfoglalta a helyét, mosolyogva üdvözölte egymást a két olimpikon.
Keleti Ágnes külön jelenség volt, szinte az egész ceremónia alatt hallhatták a hangját a közelében ülők. Ráadásul a hivatalos ünnepség után, a fogadáson egy több fős társaságnak volt a középpontjában. Lendületesen, széles mozdulatokkal magyarázott valamit, miközben hangosan fel-fel nevetett. A 99 év és a hosszú gála után is óriási energia áradt belőle.
Zsóri cipője
Zsóri Dániel, aki a téli átigazolási szezonban szerződött a MOL Fehérvár labdarúgócsapatába, még a Debrecen színeiben szerzett gyönyörű ollózós gólt a Ferencváros ellen. A találat szeptemberben elnyerte a Puskás-díjat is, így nem meglepő, hogy ez lett az év gólja. Ami viszont meglepő volt, az Zsóri öltözete. Az öltönynadrágja a mostanában uralkodó divatnak megfelelve még boka felett véget ért, és hozzá vakítóan fehér sportcipőt húzott – tegyük hozzá, a milánói gálán is így pompázott.
„Hát ez a Zsóry nem tud öltözködni, ez biztos – hangzott a nézőtérről, majd gyorsan hozzátette az illető: de a gólja azért szép volt, na. Ezt el kell ismerni.”
Álló taps, elismerő szavak
Persze voltak megható pillanatai is a gálának. A legmegindítóbb az állótaps volt, amit az egykori kenus Wichmann Tamás kapott, amikor átvette az életműdíjat. A rákkal küzdő olimpikon meghatódva szeretetcunaminak nevezte a hosszas tapsot. A gála után pedig egy széken ülve, ám szálfa egyenes háttal adott interjút az őt faggató újságíróknak.
Ekler Luca paraatléta a hivatalos műsor után, a színpadon kialakított interjúfolyosón, kezében a legjobbnak járó díjjal kissé elveszetten korzózott az újságírók között. Egészen addig, amíg szembetalálkozott Mocsai Lajossal, a Magyar Kézilabda- szövetség tiszteletbeli elnökével, a budapesti Testnevelési Egyetem rektorával. A mesteredző gratulált a díjához, sok sikert kívánt neki a további karrierjében. Azt kívánta neki, legyen annyira sikeres, hogy aktív pályafutása után őt is hívják vissza majd díjátadóként is. A 21 éves paraatlétát pedig a biztató szavak után mintha kicserélték volna. Sokkal magabiztosabban állt az újságírók rendelkezésére.
Az M4 Sport-Az Év sportolója gála tényleg egy vérprofin összerakott műsor volt.
Csillogott-villogot, pont ahogy a díjazott sportolók élete. Kívülről. És ahogy a legtöbb esetben csak néhányan láthatják ezen kivételes sportolók eredményei mögötti emberi történeteket, a gála esetében is csak néhány láthatták meg a csillogás mögötti embereket. Kár, mert ezt kelleni igazán a nagyközönség elé tárni.
Az elmúlt időszakban arra kértük olvasóinkat, járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez annak érdekében, hogy a jelentős költségekkel járó hiteles, megbízható hírszolgáltatást hosszú távon biztosítani tudjuk.
Köszönjük a pozitív fogadtatást. Jó érzés tudni, milyen sokan tartják fontosnak a független, magyar nyelvű újságírás fennmaradását Dél-Szlovákiában, és milyen sokan szeretik az Új Szót.
A beérkezett támogatások lehetővé tették, hogy új munkatárssal bővítsük az ujszo.com professzionális csapatát, fejlesszük szolgáltatásainkat, növeljük az ügyeletben töltött órák számát. Nagyszerű eredmény ez olyan gazdasági környezetben, ahol a fejlesztések helyett a költségek visszafogása került sok helyen célkeresztbe.
Hálásak vagyunk eddigi támogatásaikért, és kérjük, továbbra is segítsék az ujszo.com fejlesztését. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.