CSILLAGPOR

„Minden bizonnyal a Wall Streeten dolgoznék napi 12-14 órát, és rohadtul utálnám az életem.”

(James Blake arra a kérdésre, hol lenne, ha nem a teniszt választja hivatásul)

„Gondolom, önök mind azt hiszik, hogy világszerte népszerű. Pedig dehogy. Odahaza például szinte semennyire, mert mi, oroszok inkább az eredményt díjazzuk, semmint a vonzó külsőt.”

(Anasztaszja Miskina cseppet sem hízelgő véleménye honfitársnőjéről, Anna Kurnyikováról)

„A horvátok már csak ilyenek. Az ütővagdosást egyébként nem Gorantól tanultam, az ilyesmi benne van a vérünkben.”

(A kissé forrófejű horvát Mario Ancic tömör nemzetkarakterológiája)

„Állítólag volt néhány zseniális ütésem. Érdekes, én egyre sem emlékszem.”

(A 2000-ben Párizsban bajnoki címet szerző, tavaly viszont az első körben kieső Mary Pierce tűnődése saját teljesítménye fölött)

„Basszus, öt évig volt éves bérletem, erre mikor mondom le? Természetesen amikor bejutnak a Stanley Kupa-döntőbe. De hát annyira elegem volt abból, hogy örökké elverik őket.”

(A nagy hokirajongó hírében álló, fanatikus Anaheim-szurkoló Lindsay Davenport panaszai)

„Rendkívül jólesett, köszönöm mindenkinek, aki szurkolt nekem, habár az az „Öreg lány, nem vénlány“ megjegyzés kissé bántotta a fülemet.”

(A női, illetve vegyes párosban is búcsúzó Martina Navrátilová a – kiesést leszámítva – egyetlen kellemetlen párizsi élményéről)

„Az rendben van, hogy némelyikünk nyög a nagy erőlködés közepette, de amit ő művel, az már tényleg túlzás. Üvölt, mint a sakál. Át is szóltam neki: „Ez az, bébi, hangosabban!“

(A 16 éves Marija Sarapova ellen az angol bajnokságon 6:2, 6:1-es vereséget szenvedő Ashley Harkleroad meccsösszefoglalója)

„Olyan, mint egy díjnyertes ló. Mindig akkorát ugrik, amekkorát kell, nem nagyobbat.”

(Andre Agassiról a háromszoros wimbledoni bajnok Boris Becker)

„Szeretem, ha esélytelenként kezelnek. Olyankor ugyanis esélyesnek érzem magam.”

(Mark Philippoussis) (NS)