Csallóközkürtön túlszárnyalta Helsinkit

Éppen ma 65 éves, tehát nyugdíjaskorban van. Még dolgozik is?
Igen. A prágai Duklában vagyok, mert szeretem a sportot, és nyugdíjasként bejárok. A duklások külföldi útjait intézem, ha kimegy valaki, tudnom kell róla. 

Már korábban is a Duklában dolgozott. Maradt a munkaköre?
Huszonöt éve vagyok ebben a beosztásban, amikor befejeztem a versenyzést, ide jöttem. 

Ha csak magának készítene mérleget életéről, mit nem hagyna ki belőle soha?
Nagyon jó volt, hogy sportoltam. Édesapám azt mondta: ha valamit csinálsz, adjál bele mindent. Villanyszerelőnek tanultam ki, de az nem érdekelt különösebben. És jött a sport, ez lett a célom. Mindig javulni akartam, minél nagyobbat dobni, minél erősebbnek lenni, s gondoltam, ha sikerül, kijuthatok külföldre, járhatok versenyekre. Akkor az volt a fontos. Gyorsan bekerültem az ifjúsági válogatottba, ami jó impulzust adott a kezdéshez. Az iskolában szerettem a földrajzot, később versenyzőként bejárhattam a világot, igaz, legtöbbször csak a repülőteret, a stadiont és a szállodát láttam. De ha maradt idő, egy órára azért mindig benéztem a városba is.

A Csallóközből, Csallóközkürtről származik, de 1974 óta Prágában él. Akkor még Csehszlovákiában, azóta viszont két részre szakadt az ország. Ez milyen változást hozott az életében?
Máig nem tudom, miért mentünk szét, hiszen Európa országai közös útra törekednek. Politikai döntés volt, két politikus akarata. Engem úgy érintett, hogy el kellett döntenem, hol éljek tovább. Akkor még sportoltam. Mivel Prágában akartam maradni, cseh állampolgár lettem. És Csehország színeiben versenyezhettem. A haverok Szlovákiában maradtak. Mikor versenyre mentünk, nekem Czech volt a hátamra írva, nekik Slovakia, nemegyszer egymás mellé álltunk, hogy láthassák a nézők: Czech Slovakia. 

Hosszúra sikerült a pályafutása, már elmúlt negyven, amikor végleg hátat fordított a dobókörnek. Beszélték akkoriban, azt várja, hogy az utódok közül valaki túlszárnyalja a hatvan métert. Valóban így volt?
A legjobb diszkoszvető voltam az országban, ezért válogatott maradhattam. Közben még 92-ben eljutottam a harmadik olimpiámra is, mert teljesítettem a kiküldetési szintet, ám az eredmény már nem volt valami fényes, kiestem a selejtezőben. Mégis ott voltam. 35 éves korom után már nagyon fájt az edzés, és a méterek is elfogytak a versenyeken. Érett bennem a döntés, ami 1995-ben bekövetkezett. Végre megszületett a lányunk, és abban az évben szeptember 17-én utoljára eldobtam a diszkoszt, s azóta nem is akarom látni. Addig vártam, hogy valaki túlszárnyaljon, de nem jött senki. Bevezették akkoriban a három hónapos edzőtáborozásokat is, nem akartam olyan sokáig távol lenni a családtól. Edző sem lettem emiatt, inkább elmentem az irodába. Ez volt a legjobb, utólag is nagyon jó döntésnek tartom. 

Hogy szolgál az egészsége? Azt olvastam valahol, hogy magas vérnyomása és térdbántalmai miatt hagyta abba...
Más is előfordult. Befejeztem, és nem csináltam semmit. Mozogni kell, mondták az orvosok, és azóta minden rendben van. Még a térdcsere is belefér. Minden évben járok ellenőrzésre, nincs semmi gondom. 

Egyéni csúcsát, ami 71,26 méter, azóta sem dobta túl senki Csehországban, de még Szlovákiában sem. Hol vannak az egykori nagyok, Bugár és Valent utódai?
Csak azt tudom erre válaszolni, hogy még sokáig nem fognak túldobni. 

Atlétikai dobószámban, a diszkoszvetésben a világ legjobbjai közé tartozott a nyolcvanas években. Mit vitt az élversenyzők közé magával abból a világból, amit gyerekkorában otthon átélt, amikor tehénpásztorként dobálta a köveket a közeli tóba?
Minden verseny előtt tudtam, milyen formában vagyok, így nyugodt voltam. Ha fel voltam készülve, dobtam, előfordult, hogy nem jött ki a lépés. Ha egy hónapig nem edzettem, akkor sem veszítettem el az erőmet. Ez jó volt. Nagyon szerettem versenyezni edzés nélkül, ősszel. Abban az évszakban szép versenyeim voltak, még szülőfalumban, Kürtön is túldobtam a 69 métert. Laza voltam, tiszta fejjel indultam. Akárhova mentem, verseny előtt nem altatót vettem be, hanem megittam két-három deci fehérborocskát. Utána jót aludtam, és másnap minden rendben volt. A sört nem szerettem, attól nehezebbek a lábak. 

Említette, hogy szülőfalujában is nagyot dobott, amikor világbajnoki elsősége után fogadták. Felelevenítené?
Csináltak a tiszteletemre egy versenyt. Készítettek dobókört is, csak kevés cementet tettek bele, mert nagyon porolt. 1983. augusztus 24-én történt, és 69,36-ot dobtam, ami nagy eredmény volt.

Miroslav Vlček edző vezetésével ért a csúcsra: 1983-ban a férfi diszkoszvetés első világbajnoka lett Helsinkiben. Még melegítőben volt, amikor 67,72 méterre szállt a kezéből a sportszer. Biztonsági kísérletnek szánta, győztes dobás lett belőle. Aztán már mintha csak szórakozott volna a többiek között. Nem is számított arra, hogy valaki megelőzheti?
Előfordulhatott volna, mert minden verseny más. Az volt a jó, hogy mindjárt az első próbálkozásomra 67,48-at dobtam, és akkor a többieknek kellett jönni. Második dobásomra sikerült a 67,72, és utána vártam, hogy mit tesznek a vetélytársak. 

Előfordulhatott volna, mert minden verseny más. Az volt a jó, hogy mindjárt az első próbálkozásomra 67,48-at dobtam, és akkor a többieknek kellett jönni. Második dobásomra sikerült a 67,72, és utána vártam, hogy mit tesznek a vetélytársak. 
Ezt tartja az egyetlen csúcsnak versenyzői pályafutásában?
Igen. Mert ’84-ben, mikor meg akartam nyerni az olimpiát, arra nem vittek el. Habár a moszkvai ötkarikás ezüst is jó, de az arany az arany. 

Világbajnoki címe előtt egy évvel korábban Athénben Európa-bajnok lett. Kontinenselsősége nyitotta meg a kaput a nagy győzelmek felé?
Nem teljesen. 23 évesen a prágai Európa-bajnokságon mutatkoztam be. Négy sorozat után vezettem, de ketten megelőztek. Másnap meg megvertem Brünnben a világcsúcstartó Wolfgang Schmidtet. Megéreztem, hogy lehet a legjobbakkal is versenyezni. Nagy lökést adott. Ha megy, akkor megy, és jöhetett a többi verseny. Az athéni Eb-n nehezen született a győzelmem, mert két dobás után 46 méterem volt csak, a harmadikkal kellett a legjobbak közé kerülnöm. Sikerült találnom egy száraz helyet az esőtől felázott dobókörben, és 63,18-cal felzárkóztam. Ötödik dobásra pedig jött a győztes 66,64 méter. 

Három olimpián indult 1980 és 1992 között, de lehetett volna négy ötkarikás rajtja is, 1984-ben azonban a kelet-európai szocialista tábor bojkottjának az áldozata lett, s kimaradtak az életéből a Los Angeles-i játékok. Tudom, nagy sebet szakítok fel vele, mégis megkérdezem: három és fél évtized távlatából milyen emlékeket hoz elő Bugár Imréből az akkori félreállítása?
Az volt a legrosszabb, hogy én Valenttel együtt Los Angelesben edzőtáboroztam, amikor lemondták a részvételt. Tavasszal három versenyt megnyertem, s reménykedtem. Idehaza azt írták, milyen veszélyes Amerikában, de nem láttam ott semmi veszélyt. Tőlem nem kérdeztek semmit, azt sem kérdezték, hogy beleegyezek-e. Jeleztem a sport nagyfőnökének, hogy engem aligha keresnek fel az újságírók, mert amit én mondanék, azt nem írják meg. Így is történt.

Azért ennél fájóbb volt...
Nagyon ártott, mert abban az évben kiváló formában versenyeztem. Leggyengébb dobásom is 65 méter fölötti volt. Az olimpián harmadik helyet ért volna. Az ötkarikás győztes Danneberggel 1984-ben tizenegyszer versenyeztem, és egyszer sem került elém. Ráadásul abban az évben az összes versenyem átlaga 67,30 m volt. Nem állítom, hogy nyertem volna, de biztosan beleadtam volna mindent, hogy közel legyek az aranyhoz. Előre nem lehet tudni, hogyan alakul a verseny. Nem olyan, mint az ébresztőóra, felhúzom, és pontosan jelez. Nagyon fáj a mellőzés, és nyomot hagyott bennem, mert utána már nem sikerült nagy eredményt elérnem. Rányomta a bélyegét a pszichikámra, ami versenyzés közben gátként jelentkezett. 

Olimpiai bajnok nem lett, de Moszkvában ezüstérmes volt 66,38 méterrel. Valóban annyit dobott az akkori szovjet fővárosban? Később ugyanis kiderült, a bírók nagyon a hazai Raszcsupkin javára mérték a többiek dobásait...
Láttuk a felvételeket a versenyről, azokból kiderült. Másnapra nyomuk veszett, azóta nem látta senki. Még a KGB sem tudja, hol vannak. Biztos, hogy a legnagyobb dobása a kubai Delisnek volt, aztán én következtem, a harmadik legjobb Schmidt lehetett, és Raszcsupkin negyedikként végzett volna, ha azt mérik, amit dobáltunk. 

Ezt szemmértékkel állapították meg?
Láttuk, az eredményben ez nem nyilvánult meg, mert a bíró nem a földet érés helyére szúrta le a mérőt. Nekem fél méterrel kevesebbet mértek, de az orosznak egy métert hozzáadtak. Elektronikus mérés volt, de ahova szúrták a jelzőtáblát, azt mutatta a tábla. Esetemben nem lehetett látni a sportszer helyét, mert nem használtam magnéziumot, de Delis használt, és ahol leesett a diszkosz, ott maradt a fehér folt. Szóba került, hogy másnap visszatérnek az esethez, de nem csináltak semmit, mert eltűntek a felvételek.

Akkor Bugár Imre 66,38-a fél méterrel lehetett hosszabb?
Nem láttuk pontosan. Én azonban elégedett voltam, mert egyéni csúccsal lettem második az olimpián. Főleg a kubaiak és a németek voltak felháborodva, de felvétel híján nem csinálhattak semmit. 

Amellett, hogy a férfi diszkoszvetés első világbajnoka, az is a nevéhez fűződik, hogy először dobta túl a hetven métert, mégpedig 1983-ban, 1985-ben a világranglistát is vezette. Tehát van mivel büszkélkednie. Hol szokta ezt emlegetni?
Mindenhol, ahova megyek, és érdekli az embereket. Járunk beszélgetésekre, időnként a tévébe is, emlékezetes versenyek évfordulóin szoktunk találkozni versenytársainkkal. Két éve szerveztem találkozót az atlétáknak a prágai Eb emlékére, nyolcvanöten összejöttünk. Először Helsinki harmincéves jubileuma alkalmából találkoztunk. Van rá igény a volt sportolók között, csak a szövetség nem ad rá egy fillért sem. Őket a múlt nem érdekli. Szlovákiában jobb a helyzet, mert ott legalább van Hírességek Csarnoka. 

Családjával Prágában él. Évekkel ezelőtt, amikor felhívtam, éppen az állatkertben volt Olinka lányával. Mostanában hova szoktak együtt elmenni?
Lányom azóta anyuka lett, én meg nagypapa. Sofie unokám egyéves. Egyelőre a koronavírus miatt nem járunk sehova. Legfeljebb kimegyek a kertbe vagy a családi házunk udvarára. Amúgy előtte, még kiskorában, Olinkát a nyakamba ültettem, és mentünk versenyeket nézni. Remélem, ezt az unokámmal is megismételhetem. 
 

Versenyzői pályafutása után sok mindent átélt. Doppingvádak is érték. Ezt hogyan zárta le magában?
2006-ban jöttek Jablonecből, és becsalogattak a politikába. És akkor az ellenlábasok kitaláltak valamit, azt állították, hogy engem versenyzőként doppingvétségen értek. Olyan papírt húztak elő, ami nem lehetett rendben. Azt állították, 1987-ben elkaptak a doppingellenőrök. Én azonban abban az időpontban, amit felhoztak, éppen a világbajnokságon voltam Rómában. Hetedik lettem, és minden rendben volt a vizsgálaton. Valaki meg kitalálta, hogy engem itthon kaptak el. Hogyan kaphattak el itthon, mikor én akkor a vb-n voltam? Az az újságíró, aki ezzel előjött, nem tudott a felvetésemmel mit kezdeni. Mondtam neki, mutassa meg az eredeti jelentést, de nem tudta megmutatni, mert nem volt neki ilyen irata. Azóta nincs semmi, mert rosszul találták ki az egészet. Talán megrendelésre készült, nem tudom. A nyolcvanas években minden gond nélkül járhattam a világba, volt olyan év, amikor huszonhétszer indultam külföldi versenyen, s abból huszonötször estem át doppingvizsgálaton. A skandináv államokban még önként is mentünk az ellenőrzésre, mert tudtuk, hogy adnak sört, és jót ihatunk belőle. De manapság már nem így van. 

A doppingvádak időszaka öszszefüggött a politikával, mert abba is belekóstolt. Volt értelme?
Megtudtam, a politika nem fair play. Ahova mentem, mindenhol azt közölték, nem leszel jó politikus, mert nem tudsz hazudni. Habár tudod, hogy azt nem lehet végrehajtani, mégis ígérgetni kell az embereknek. De nem ígérgethetek, ha nem tudom, hogy úgy lesz-e, mondtam. Erre az volt a válasz, hogy ez a politikában nem megy. Csak a politika küszöbére léptem, de nekem az elég volt. Azóta nincs hozzá semmi közöm. 

A koronavírus azonban mindnyájunkat érint, Csehországban is szedi az áldozatait. Miben korlátozza Bugár Imrét?
Csak abban, hogy nem szabad kijárni, szájmaszkban megyek munkába és haza. Csupán a kertben lehet sétálni. Már javában kellene tartania az olimpiai felkészülésnek, de nincs hol edzeni, sportolni versenyzőinknek. Mindenhol bezárják a pályákat, és sorra jönnek haza sportolóink a karanténba. Az a baj, hogy nem találkozhatunk az ebédlőben, nem lehet ünnepelni, nem lehet semmit együtt csinálni. Otthon kell lenni, és vigyázni magunkra. Nagyon veszélyes, korunknál fogva meg duplán.

Csallóközkürt hogyan él az emlékeiben?
Már nem voltam otthon három éve, nincs arra utam. De megmarad az emlékeimben, mert a szülőfaluját nem lenne szabad elfelejtenie az embernek.