„Csak hagytam, hogy toljanak”

A szurkolók szeretetéről„Úgy éreztem magam az idei Touron, mint a zsolnai szlovák bajnokságon, mindenhol szlovák zászlók lobogtak. Sokan itthonról utaztak ki, hogy biztassanak, mások külföldön élnek, és eljöttek nekem szurkolni, de más nemzetiségű drukkerek is szlovák zászlókat lengettek. Hogy éreztem-e, hogy a szurkolók szinte tolnak be a célba a sprintbefutóknál? Persze, nem is pedáloztam, csak hagytam, hogy toljanak!” Az idei Tourról„Minden verseny más, a Tour pedig annyira különleges, hogy minden egyes szakaszról külön könyvet lehetne írni. Idén a Tinkoff-Saxo együttesében olyan pozícióm volt, hogy nekem is segítenem kellett Alberto Contadort, aki a végső győzelemre is esélyes volt. Ez azonban nem volt teljesen új helyzet nekem, hiszen a Cannondale-nél Vincenzo Nibalit segítettem hasonló módon. A verseny az verseny, taposni kell a pedált, aztán ennyi.” Az érzéseiről„Nem sok értelme van, hogy itt most megpróbáljam szavakba foglalni az érzéseimet, úgysem tudja senki sem átélni. Aki kíváncsi rá, mit éreztem, fogja a bicaját, és tekerjen kicsit hegynek felfelé. Állítson fel egy időt, aztán igyekezzen azt megdönteni. No, olyan a Tour.” Chris Froome-ról„Soha nem versenyeztünk egy csapatban, de még csak nem is vacsoráztunk együtt. Csak a versenyekről ismerem, de normális srácnak tűnik, megfontolt, tudja, hogy mit akar.” A második helyekről„Egyetlen második hely bánt, amikor a 13. szakaszon Greg van Avermaet mögött lettem második. A többi esetben azt mondtam: még mindig jobb a második, mint a harmadik.” A Vueltáról„Nagyon úgy néz ki, hogy el fogok indulni a Vueltán, mert remek felkészülési lehetőség lenne a világbajnokságra. Ha lesz esélyem jó eredményre, nem fogom elherdálni, de számomra nem a Vuelta a prioritás. Egyelőre nem tudom, abszolválom-e az egészet, vagy valamikor azt mondom, ennyi elég volt. Mindig az adott nap után fogok dönteni.” A sebességről„Nyilván nem diktáltam volna olyan őrült tempót a 16. szakaszon hegyről lefelé, ha a mezőnnyel együtt teszem meg azt az útszakaszt. De a második helyen álltam, szökésben voltam, esélyem volt a végső győzelemre, ezért megnyomtam. Kockáztattam is, de nem volt mit veszítenem. Vagyis volt, de az sem érdekelt.” Az autós vágyairól„Nagy élmény volt, amikor egyszer Alonso körbevitt Maranellóban egy Ferrarival, de nem igazán volt adrenalinos, mert úgy vettem, itt ül mellettem a világ legjobb autóversenyzője, mi bajom lehet? Csak becsatoltam magam, mint a körhintán, és mentünk. Sejtettem, hogy ő sem akarja megölni magát, nem igaz? Viszont nagyon szívesen kipróbálnám a ralit, ha valamelyik versenyző mellé beülhetnék egy kicsit. Kíváncsi vagyok, vajon meg tudna-e ijeszteni.” A félelemről„A bicajon ülve sosem félek, de a tévében nem szívesen nézem a kerékpárversenyeket, a befutókat. Azt gondolom magamban, hát ez nagyon veszélyes, amit csinálnak! De amikor én versenyzek, akkor ezt nem érzékelem. Hogy félek-e valamitől? Fogalmazzunk úgy, hogy a kígyókat nem szeretem.” A szökésekről„Nem könnyű megszökni a mezőnytől, főleg a Touron. Néha rögtön sikerül, de néha az ember hetven kilométeren át próbálkozik, rengeteg energiát elpazarol, és mégsem jön össze. Hogy honnan volt erőm a szökésekhez? Minden este megnéztem A Wall Street farkasát!” Leonardo DiCaprióról„Nem tudom, hogyan került ez nyilvánosságra, hogy kiskoromban a nővéremnek kellett velem járnia a Titanicra moziba… De így igaz, tényleg így volt. Moziban négyszer láttam a Titanicot, aztán otthon még számtalanszor. Már akkor kiszúrtam, hogy Leonardo DiCaprio nagy színész! Még egyetlen rossz filmet sem láttam tőle.”