Csak Gera meg ne sérüljön!

Budapest. Vért izzadva nyert 3:2-re Izland ellen a magyar válogatott, de nyert, s ez azt jelenti, hogy két kör után versenyben maradt. Tessék, lehet örülni. Vagy mégsem? A németek és a skótok elleni győzelmeket követő megalapozatlan hurráhangulat a zágrábi blama után mindenesetre elpárolgott, és ez jó. Végre a játékosok is tudatosítják, hogy barátságos meccsen legyőzhetnénk akár a brazilokat is, mindez mit sem érne, ha a selejtezőkön ellenünk tartják gálameccseiket az outsiderek. Majd a soron következő, svédek elleni idegenbeli meccs (október 9-én) mutatja meg, hogy mi is a helyzet a továbbjutási esélyeket illetően.

Az első északi skalp már megvan. Izland ellen győzni kellett, bárhogyan. Túlélni kellett. A magyar válogatott győzött is, de több jót egyelőre nem mondhatunk, bár aki úgy gondolja, nyugodtan legyezgetheti magát azzal, hogy sikerült a futballtörténeti bravúr, elvégre Magyarország vb-selejtezőn eddig egyszer sem győzte le az izlandiakat, s hogy egy olyan ellenfelet kényszerítettünk térdre, amely nem is olyan régen az olaszokat leckéztette meg. Mellébeszélés, akár csak Matthäus siralmas magyarázkodása a horvát meccs után, hogy minden másként lett volna, ha Husztit nem állítják ki.

Mert jött a szerdai meccs, és az első félidőben ugyanolyan gyámoltalan, gyáva és elképesztő technikai hibák sorozatát produkáló válogatottat láttunk, olyannyira, hogy Eidur Gudjohnsen gólja után talán még Matthäus is elsápadt a kispadnak dőlve: két tétmeccsből semmi, ez azért „túl erős” kezdés lett volna. Zúgott is az „ébresztő!”, és a szurkolók egy emberként követelték a pályára a kaiserslauterni mennybemenetele után közönségkedvenccé avanzsált Torghellét.

Az ima meghallgattatott, de ehhez elsősorban Gera Zoltán kellett. A West Bromwich légiósának láthatóan jót tett az angliai légkör: futballtudásban és cselezési készségben eddig is a többiek fölé nőtt, de most már az önbizalma is megjött, egy az egyben megverhetetlen, ráadásul végig fegyelmezetten játszott, harcosságával tartotta a lelket a csapatban, ha kellett, mélyen a magyar térfélre jött vissza labdáért, kiválóan osztogatott, ő szerezte a lélektani szempontból rendkívül fontos egyenlítő gólt, és adott egy pazar gólpasszt Torghellének. Végre van egy európai szintű játékosunk, mondhatnánk erre, másrészt viszont belegondolni is rossz abba, hogy Gera nélkül mire lenne képes az a csapat, ahol a többség csak malőrökkel véteti észre magát. Nem emlékszem még egy olyan meccsre, ahol védő – válogatott védő! – annyi helyezkedési hibát vétett volna, mint tette azt az izlandiak ellen Tóth András.

Úgyhogy becsüljük meg ezt a 3:2-es győzelmet, álmodjunk még egy hónapig, és lehetőleg ne képzeljük el magunkban azt, ahogy a győzelmi kényszerrel terhelt svédek kifutnak a pályára, ahogy Ljungberg, Henrik Larsson és Ibrahimovic farkasszemet néz majd ezzel a magyar védelemmel. (jgj)