Coe egyik világcsúcsára sem számított

Az 1500 méteres futás kétszeres olimpiai bajnokával (1980, Moszkva; 1984, Los Angeles), aki nyolc világcsúcsot ért el pályafutása során, Prágában, az Európai Atlétikai Szövetség kongresszusán beszélgettünk.

1978 nyarán Prágában kezdődött nemzetközi sportpályafutása, a strahovi Evzen Rosický-stadionban megrendezett atlétikai Európa-bajnokságon 800 méteren bronzérmet nyert. Immár negyvenegy év távlatából hogyan emlékszik vissza első nagy nemzetközi döntőjére és a cseh fővárosban eltöltött napokra?
Milyen remek idők voltak azok! Mindig szívesen gondolok vissza az itt töltött hétre. Amikor Carlo Capalbo, a Run Czech elnöke mint vendéget tavaly meghívott a 24. Prágai Nemzetközi Maratonra, örömmel fogadtam el a meghívását. Ellátogattunk a szóban forgó stadionba is, és felidéztük a régi szép atlétikai időket. Hiszen tavaly nyáron volt már a 40. évfordulója, hogy megszereztem az első európai bronzérmemet. Bizony, mennyire rohan az idő… Akkoriban egyetemista voltam, a Laughborough Universityre jártam. Ám az említett bronzérmemen kívül még egy felejthetetlen élmény is fűz Prágához.

Elárulja, milyen élményről van szó?
Lehetőségem volt találkozni Emil Zátopekkel és a feleségével, Danával. Csodálatosak voltak! Remekül elbeszélgettünk.

Egyedül Zátopeknek sikerült egy olimpián három aranyérmet nyerni mindhárom hosszútávú versenyszámban: 5000, 10 000 méteren és maratonfutásban. Ezt a kivételes rekordot azóta sem szárnyalta túl senki. Viszont az ön nevéhez is fűződik egy parádés csúcs. 1979 nyarán, mindössze 41 nap alatt, a három eltérő középtávú versenyszámban három új világcsúcsot állított fel, ami sem azelőtt, sem azután senkinek sem sikerült…
Emil egy olimpián nyert három aranya a különböző hosszútávú versenyszámokban valóban kivételes teljesítmény volt. Míg az én esetemben csak rekordokról volt szó.

Viszont az említett rekordokkal szinte berobbant a világ élvonalába. Hiszen addig még senkinek sem sikerült, ami akkor önnek: egyidejűleg három óriási világcsúcsot futni 800 és 1500 m-en, valamint az 1 mérföldes (1609, 344 m) távon is. Mi volt a titka ennek a parádés teljesítménynek?
Számomra is kellemes meglepetés volt ez. Ugyanis csak néhány héttel az első világcsúcsom előtt fejeztem be az egyetemet, és a záróvizsgák miatt nem tréningeztem olyan keményem. Mielőtt elutaztam volna Oslóba, este felhívtam az édesapámat, aki egyben az edzőm is volt. Elmondtam neki, hogy az ottani stadionban mindig igen jól ment nekem a futás, és mivel most gyorsabbnak érzem magam, mint ahogy azt gondoltam volna, valószínű, hogy megint jó eredményt érek el.

Mit válaszolt rá? 
Azt tanácsolta, hogy fussak csak könnyedén, tiszta fejjel, de másrészt hozzátette azt is, hogy azért próbáljak mindent beleadni, ameddig csak bírom a tempót. Ha pedig 700 m után mégis elfogyna az erőm, akkor majd legalább tudni fogjuk, hogy a szezon hátralévő részében min is kell majd dolgoznunk.

Csakhogy önnek még arra is maradt elég ereje, hogy 1:42:33-as idővel felállítsa első világcsúcsát és több, mint egy másodperccel megjavítsa a legendás kubai futó, Alberto Juantorena két éve fennálló rekordját…
Ahogy azt már említettem, kellemesen meglepett, hogy még 700 m után is volt elég erőm a hajrára. Ám azzal, hogy megdöntöm Alberto rekordját, tényleg nem számoltam.

Mit szólt ehhez az édesapja?
A verseny után nem tudtam őt elérni telefonon… Ezért megkértem a titkárnőjét, hogy mondja meg neki, hogy a fia most éppen világcsúcsot futott 800 méteren. Miután hazautaztam, természetesen apu is igen örült az eredményemnek. Viszont az új világcsúcsra ő sem számított. Tudja, mit mondott még nekem?

Mit?
Igyekezett meggyőzni, hogy tíz nap múlva térjek vissza Oslóba, ahol július 17-én kerül sor az egy mérföldes távon az ún. Golden Miles, az Arany Mérföld nevű patinás versenyre. Azt akarta, hogy próbáljam ki ezt a versenyszámot is, ha már most olyan jól megy nekem a futás. Ám azzal érveltem neki, hogy ezen a távon jóformán nincs semmilyen tapasztalatom, mert eddig csak kétszer versenyeztem egy mérföldön. Ráadásul a szóban forgó oslói versenyen igen erős mezőny várna rám, az élen az új-zélandi John Walkerrel, aki e táv világcsúcstartója és 1500 m-en olimpiai bajnok. Ám az indulók között még két remek amerikai futó is volt, Steve Scott és Craig Masback, valamint a német Thomas Wessinghage, az európai csúcstartó.

Mivel győzte meg végül is az édesapja, hogy ismét rajthoz álljon Oslóban, de most az említett egy mérföldes távon?
Ismételten hangsúlyozta, hogy olyan jó formában vagyok, hogy ezen a távon is győzhetek. Úgy döntött, hogy az üzleti ügyei otthon megvárják, és elutazott velem a norvég fővárosba. Éreztem, hogy valóban jó formában vagyok. Mielőtt néhány órával a verseny előtt elindultunk volna a stadionba, egyszer csak apu – aki egyébként a versenyek előtt sohasem volt valami beszédes – azt mondta: „Ma este nyerhetsz.”

Mit válaszolt erre neki?
Azt, hogy igen, ezt én is tudom.

A második oslói versenyén is szenzáció született. Nemcsak, hogy nagy előnnyel elsőként ért célba, hanem 3:48:95 idővel megdöntötte John Walker négy éve fennállított világrekordját is. Mit szólt ehhez az édesapja?
„Miért lassítottál az utolsó húsz méteren?” – ezek voltak az első szavai… (mosolyogva) Természetesen mindketten igen boldogok voltunk és ismét kellemesen meglepődtünk az új világcsúcson, amire valóban egyikünk sem számított.

Nem egész egy hónap múlva, augusztus 15-én pedig elindult 1500 m-en a híres zürichi Weltklasse versenyén. Ki adta az ötletet, hogy ezen a távon is kipróbálja remek formáját? 
Miután hazautaztam a második oslói világcsúcsom után, az egyik fogadáson találkoztam az ismert atlétikai statisztikussal, Stan Greenberggel, aki azt mondta nekem: „Elérhetsz egy olyan bravúrt, amilyet eddig még senki, és egymás után három világrekordot is megdönthetsz.” Inspirált engem. Mindig nagy vágyam volt, hogy egyszer majd rajthoz álljak az említett zürichi versenyen, ezért örömmel kihasználtam a felkínált alkalmat.

A Weltklasse szervezői bizonyára tudatosították, milyen óriási lehetőség kínálkozik a rendkívüli eredményre és az egymás utáni harmadik világcsúcsa felállítására…
Valóban kitűnő körülményeket teremtettek nekem. Már előre örültem a versenynek.

Ami ismét minden várakozást felülmúlt, hiszen megint igen nagy előnnyel ért célba, és újabb fantasztikus világcsúcsot is futott: 3:32:03-as idővel a tanzániai Filbert Bayi öt évvel korábbi rekordját adta át a múltnak…
Ismét kimondhatatlan öröm töltött el… Csakhogy másrészt rögtön azt is tudatosítottam, hogy most éppen a moszkvai olimpia nagy esélyesévé tettem magam….

Viszont az 1980-as moszkvai játékokon jól megbirkózott az esélyesség terhével, ahol egy aranyat valamint egy ezüstöt is nyert, és ezt a bravúrt a négy évvel későbbi Los Angeles-i olimpián is megismételte. Majd rendkívül gazdag és sikeres sportpályafutása befejezése után a nemzetközi sportdiplomáciában kezdett el dolgozni és immár négy éve a Nemzetközi Atlétikai Szövetség élén áll. Mik jelenleg a fő céljai a szóban forgó szövetségnek? 
Továbbra is az egész világon folytatjuk a doppingellenes harcunkat. Igyekszünk, hogy szorosabb legyen az együttműködésünk az Európai Atlétikai Szövetséggel. Az európai atlétika legutóbbi prágai tisztújító kongresszusa valóban kitűnően sikerült, és igen örülök annak, hogy az 50 tagország képviselői ismét Svein Arne Hansent választották elnökül. Ő ugyanis csapatával együtt az elmúlt négy évben kiváló munkát végzett. Úgyszintén örülök annak is, hogy a három alelnökének egyike a Cseh Atlétikai Szövetség elnöke, Libor Varhaník lett.

Továbbra is rendkívül sűrű a programja. Marad még mellette ideje a futásra? 
A futást mindig is imádtam és még mindig imádom. Tényleg rengeteg a munkám és a kötelességem, de a futásra azért mindig találok időt.

KUBÁNY ÉVA