Cháráé az Aranykorong

Zsinórban harmadszor választották az év legjobb szlovák hokisának Zdeno Chárát. A Boston Bruins hátvédje összességében negyedszer kapta meg az Aranykorongot, de a díjat nem tudta személyesen átvenni. Csak három díjazottBár a Szlovák Jégkorongszövetség a június végi időponttal biztosra akart menni (s már egy évre előre fixálta a dátumot), az NHL-lockout közbeszólt, a bajnokság elhúzódott, s mivel három szlovák játékos is érdekelt volt a döntőben (Marián Hossa, Michal Handzuš, illetve Zdeno Chára), ők értelemszerűen nem tudtak a rendezvényre Pozsonyba érni. S mivel a tengerentúlon ezekben a napokban rendezik a draftokat, a fiatal tehetségek sem jelenhettek meg a pozsonyi gálán. Szombat este hét kategóriában hirdettek győztest, de közülük csak hárman jelentek meg, s ebből a háromból is csak egy aktív játékos (a másik két jelen lévő díjazott a legjobb bíró és a legjobb edző volt). A műsor is hagyott némi kívánnivalót maga után – a Nanga Parbat alatt táborozó hegymászók elleni terrortámadást követően elég szerencsétlenül jött ki az egyébként vérprofi műsorvezető, Marcel Merčiak hasonlata, amely szerint a jégkorong majdnem olyan, mint a hegymászás. A kínos helyzeten az sem segített, hogy Merčiak felkérte a közönséget, küldjenek nagy tapsolt az égbe a meggyilkolt Peter Šperkának és Anton Dobešnek. Erőltetett volt a „közismert személyiségek” ankétja is, amelyben kevesek által ismert színészek és köztévés műsorvezetők soroltak közhelyeket – mindenféle humor vagy szellemesség nélkül – arról, milyen is a jó kapus vagy hátvéd. Chára egy ponttal nyertAz év legjobb hokisai ennél talán többet érdemeltek volna, hiszen a szlovák jégkorong ismét nagyon eredményes évet zárhatott. Ahogy a Stanley-kupa-döntőben is csak nüanszok döntöttek a Marián Hossával és Michal Handzušsal felálló Chicago javára Zdeno Chára Bostonával szemben, úgy az Aranykorong-szavazáson is csak egy ponton múlt az elsőség. Itt Chára végzett az élen, 160 pontot kapott az újságíróktól, edzőktől, sportvezetőktől, míg Marián Hossa 159-et. A Boston csapatkapitánya ezzel összességében negyedszer nyerte meg az ankétot (2009, 2011 és 2012 után), s az örökranglistán beérte a szintén négy Aranykoronggal büszkélkedhető Hossát. Chára telefonüzenetben köszönte meg a díjat, melyet édesapja, Zdeněk Chára vett át. „Lehet, hogy két méterre nőtt, de számunkra ő még mindig a mi kicsi fiunk” – mondta az idősebb Chára, akinek „kicsi fia” az év legjobb hátvédje is lett, zsinórban ötödször, összesen hetedszer. Staňa köszönőbeszédeA közönséget a legjobb kapusnak választott Rastislav Staňa nevettette meg a legjobban. A moszkvai CSZKA kapusa először kapta meg a Vladimír Dzurilla-díjat, s meg akarta adni a módját a köszönőbeszédének. Közel ötperces monológot vágott ki, melynek elején elnézést kért minden kapott gólért, majd megköszönte minden családtagjának, csapattársának, edzőjének, hogy eljuthatott idáig. Ezután beléfojtották a szót, de a frizurájával és szemüvegkeretével kissé Marek Hamšíkra hajazó Staňa később az újságírók körében folytatta: „Az optikusomnak is köszönetet kell mondanom, mert néhány éve kiderült, hogy szemüveget, illetve a meccsek alatt kontaktlencsét kell viselnem. Így utólag sajnálom, hogy legutóbb nem a vb előtt, hanem csak utána mentem el hozzá, mert megállapította, hogy romlott a látásom. Ha korábban meglátogatom, talán a vb-n is jobban védtem volna” – nyilatkozta a 33 éves kapus, aki már nagyon vágyott az elsőségre. „Rengetegszer voltam már jelölt, de nagyon erős a konkurencia. Tavaly Laco, idén Jaro Janus ugrott elő az ismeretlenségből” – mutatott rá Staňa. Az év edzője az a Peter Mikula lett, aki 12 év után újra bajnoki címig vezette az extraligában a zólyomiakat, utána azonban sokkoló módon nem hosszabbították meg a szerződését. „Nem hittem volna, hogy itt fogok állni, nagyon sokra tartom ezt az elismerést” – mondta a díjazott, aki három ponttal előzte meg a Slovant irányító Rostislav Čadát, és kilenccel a válogatott szövetségi kapitányát, Vladimír Vůjteket. (bt)