Březina: Magamnak bizonyítottam, hogy nem vagyok gyáva

Mi történt a lábával?

Három hete kiment a bokám, és azt hiszem, most még rá is sérültem. De nagyon örülök, hogy be tudtam fejezni a versenyt. A vb előtti szombaton kaptuk meg a mágneses rezonancia eredményét, amely megállapította, hogy részleges szalagszakadásom van, és hétfőn még nem tudtuk, megengedik-e az orvosok, hogy korcsolyázzak. Ahhoz képest, hogy az elmúlt három hétben egyetlen négyfordulatost sem ugrottam, ez a mostani elég szépen sikerült. Örülök, hogy legalább részben meg tudtam mutatni mindazt, amire készültünk.

Hogyan tudta így összeszedni magát?

Sokat tanultam a három évvel ezelőtti tapasztalatomból. A 2014-es szaitamai vb-n a rövidprogramban sérültem meg, és az edzőm meg az egész csapatom azt mondta: „Ne erőltesd, nem ér annyit.” Azt hiszem, ez egyfajta törést jelentett, ezért kínlódtam annyit az elmúlt néhány évben. Ha valami gondom volt, akkor nem küzdöttem meg vele, hanem inkább meghátráltam. Ez fogott vissza egy jó ideig. Most magamnak is bizonyítottam, hogy még egy ilyen sérüléssel is képes vagyok versenyezni. Ez a tudat nagyon sokat segít.

A műkorcsolya nagyon sokat változott azóta, hogy elkezdett versenyezni, sokkal több a négyfordulatos. Ez nyilván nagyobb sérülésveszélyt is jelent.

Pontosan. Most már eljutottunk egy olyan szintre, hogy a velem egykorú vagy nálam fiatalabb srácoknak is komoly térd- és csípőproblémáik vannak. Ha annyi négyfordulatost ugrik valaki, mint Nathan Chen vagy Bojang Tyin, az nem tesz jót az egészségnek. Hiszen gyakorlatilag meghazudtolják a gravitációt. Ilyet nem lehet csinálni, csak valami varázslattal! Persze pontosan tudom, hogy mindez mennyi edzésmunka eredménye. Minden nap látom Nathan Chent edzeni, elképesztő, mire képes. Nehéz dolog ennyi négyfordulatost ugrani, de a sportág óriási ütemben fejlődik.

Nem tart attól, hogy maradandó károsodásai lesznek?

Szerintem már mindannyiunknak vannak maradandó károsodásai. Mindenkinek volt már valamilyen sérülése. Nathan még csak 17 éves, de már tönkretette a csípőjét, hat hónapot ki kellett hagynia a műtétje után. Nekem is volt már két műtétem, a térdemet és a csípőmet operálták. Ezt nem nagyon lehet megúszni. Olyan sokat edzünk, annyira hajtjuk magunkat, hogy egy ponton elkerülhetetlen a sérülés.

Mindezek ellenére miért lépett mégis jégre Helsinkiben?

Amikor arról beszélgettem az edzőmmel, hogy korcsolyázzak-e vagy sem, hirtelen rádöbbentem, nincs más út. Egyszer már visszaléptem egy vb-ről egy olyan sérülés miatt, ami nem is volt ennyire szörnyű, mint a mostani. Muszáj volt magamnak is bizonyítanom, hogy nem vagyok egy gyáva alak, aki visszalép, és azt mondja: hé, majd inkább korcsolyázok máskor. A jövő évi lehet az utolsó világbajnokságom. Azt mondtam magamnak, nincs mit vesztenem. Ha súlyosbodna is kicsit a sérülésem, még mindig tarthatok hosszabb nyári pihenőt. Azt gondolom, elég szilárd alapom van a következő szezonra. A sérülésem után csak axelt, flipet, rittberget és lutzot ugrottam edzésen, salchowot és toeloopot nem, mégis vállalható kűrt futottam.

Érzett fájdalmat a kűr alatt, vagy az adrenalin mindent elnyomott?

Az elején annyi adrenalin volt bennem, hogy teljesen elfeledkeztem a fájdalomról. De a program vége felé már nagyon fájt a bokám.

Megéri ez így egyáltalán?

Szerintem meg. Ez annyira egyedülálló sport, hogy megéri. Ha szívvel-lélekkel korcsolyázol, akkor rá se hederítesz, hogy a szezon végén még rontasz-e a bokasérüléseden vagy sem. Van ilyen. Bele kell adnod a szíved-lelked, és ki kell bírni.

Közvetlenül azután, hogy a kűrjét követően lejött a jégről, azt mondta, ha nem Rafael Arutunjan lenne az edzője, akkor valószínűleg nem lenne itt. Mit értett ezalatt?

Ha nem ő lenne az edzőm, valószínűleg visszaléptem volna a sérülés miatt. Rafael viszont képes volt arra, hogy felrázzon. Olyan erővel beszél az edzéseken és a versenyek előtt, hogy egy szava elég, és tudatosítom: „Képes vagyok rá, hát akkor miért bénázok annyit?” Egyetlen mondatot mondott nekem a kűr előtt, de annak köszönhetem, hogy képes voltam megugrani azt a négyfordulatost a kűr elején. Nem árulom el, mi volt az, mert akkor már nem működne, de nagyon sokat segített.

Arutunjannál edz az amerikai Nathan Chen is, aki a kűrjében hat négyfordulatossal próbálkozott.

A triplák semmi problémát nem jelentenek számára. Úgy ugorja a négyfordulatosokat, mint más a triplákat. Nincs értelme arról beszélni, hogy triplákat ugorjon egy kűrben, mert a négyfordulatosok is nagyon könnyen mennek neki.

Tetszik önnek ez az irány, amerre a férfi-műkorcsolyázás halad?

Őszintén? Nem. Egyre inkább ugróverseny, nem pedig szép korcsolyázás. A technikai pontszám fontosabb, mint a korcsolyázótudás. Azt gondolom, hogy a műkorcsolya Alekszej Jagugyin és Jevgenyij Pljuscsenko korában volt a legnagyszerűbb. Technikailag is kiemelkedőek voltak, csodálatos koreográfiával, programokkal. Ezért is nevezik őket a jég királyainak még ma is, mert tényleg azok voltak. Ez hiányzik nekem a mai korcsolyázásból. A nehéz technikai elemek most is ott vannak, a színvonal egyre magasabb, egyre nehezebb ugrásokat hajtanak végre a versenyzők, és ez értelemszerűen a nézőknek is tetszik. Ez tényleg szuper, másrészt viszont nehéz találni olyan korcsolyázót, akivel a nézők azonosulni tudnának, akik programjaiba bele tudnák élni magukat. Mert ha egy kűrben hat négyfordulatosra kell koncentrálnod, akkor nehéz átéléssel korcsolyázni, az csak siklás egyik ugrástól a másikig.

Hol látja a saját helyét ebben a világban? Nem fog tudni hat négyfordulatost ugrani egy kűrben…

Nem, tényleg nem, de ha úgy folytatom a felkészülést, ahogy eddig, akkor lehet kettő vagy három négyfordulatos is a kűrömben. Legalábbis Rafael azt mondja, ezt várja tőlem. Így készülünk, így vannak megtervezve az edzések. Az idei kűröm nem három négyfordulatosra lett megalkotva, és nem lett volna egyszerű szezon közben megváltoztatni. Jövőre azonban úgy fogom összeállítani a programot, ahogy Rafael mondja. Ha azt mondja, hogy három négyfordulatos legyen a kűrben, akkor három lesz.

Az elmúlt szezonokban többféle stratégiát követett, a tavalyi idényben rengeteg versenyen indult, a mostaniban jóval kevesebben. Mik a tervei az olimpiai szezonra?

Szeretnék többet versenyezni, mint idén, de nem annyit, mint tavaly, amikor tizenegy versenyen indultam. Ha sikerül, akkor szeretnék két Grand Prix-n és két challengerversenyen részt venni, utána pedig egy kis szünetet tartani, és készülni az Eb-re, az olimpiára és a vb-re.

Mik a céljai a jövő évi világversenyeken?

Számszerű célom nincs. Minél jobban akarok korcsolyázni, százszázalékosan felkészülni, és a szívemet-lelkemet beleadni.

Ez lesz az utolsó szezonja?

Elég valószínű, hogy igen, de még majd meglátjuk.