Böde és Király: király!

Történelmi rekordok megdöntésére is esélyes a Thomas Doll által vezetett Ferencváros. Összefoglaló az NB I 9. fordulójáról.

Kezdjük mindjárt a jó hírrel. A szurkolók kihasználták az idei év utolsó kánikulai szombatját, és a korábbi hétvégékhez képest szinte kitódultak az NB I-es futballpályákra. A hat szombati bajnokira közel 22 ezer néző váltott jegyet, vagyis átlagosan 3652 szurkoló ült a stadionokban. Szezoncsúcs! Megdőlt a szezonrekord is, méghozzá nem várt mérkőzés kapcsán: a listavezető Ferencváros és a sereghajtó Békéscsaba meccsére 8824-en voltak kíváncsiak a IX. kerületben. Ez magasabb, mint az egy héttel ezelőtti derbi (Újpest–FTC) nézőszáma (8445).

Klubrekordhoz közeledve

A meccs a beszámolók szerint túl sok örömöt nem szerzett a ferencvárosi közönségnek, akik csak a győzelem tényének örülhettek. Az viszont óriási fegyvertény, hogy a zöld-fehérek sorozatban a kilencedik bajnoki mérkőzésüket is megnyerték, és sorra döntik meg a rekordokat. Ez a nyitány például erősebb, mint az 1967-es „csodacsapat” rajtja, Alberték csak nyolc fordulón keresztül tudtak pontveszteség nélkül maradni. Az abszolút rekordhoz azonban szinte csoda kellene: a Fradi az 1931/32-es idényben százszázalékos teljesítménnyel szerezte meg a bajnoki címet (22 meccs, 22 győzelem).

A klub bajnoki veretlenségi sorozata is figyelemre méltó. A Ferencváros utoljára tavaly október 4-én kapott ki az NB I-ben, a Diósgyőr vendégeként. Azóta a Békéscsaba elleni volt a 29. bajnoki, amelyen a Fradit nem tudták legyőzni. Ráadásul a csapat nemcsak ikszelget, a sorozat 23 győzelmet és csak hat döntetlent számlál. A klubrekordhoz itt már közelebb áll az együttes: ez a negyedik leghosszabb veretlenségi széria az FTC története során. A csúcs: 1931 és 1932 között a csapat 36 találkozón maradt veretlen. Abban a Fradiban olyan futballisták szerepeltek, mint Sárosi dr. vagy az 1931/32-es idény 22 mérkőzésén 42 gólt (s ezzel gólkirályi címet) szerző csatár, Takács II. József. Micsoda idők voltak: az akkori Fradit 1932 decemberében a III. kerületi TVE állította meg egy 3:2-es győzelemmel.

Ki kell a sikerhez?

A mostani sikersztori elsősorban Thomas Doll nevéhez köthető. Az egykori NDK-ban született edző 2013 decemberében vette át a kispadot Ricardo Moniztól, és a holland „szerethető” csapata után elsősorban az eredményességet helyezte előtérbe. A Ferencváros hosszú ideje a legmasszívabb, legkiegyensúlyozottabb csapat a mezőnyben, s ehhez az is hozzájárul, hogy a klubvezetés kiváló futballistákkal erősítette meg a keretet. A belga Roland Lamah és az ecuadori Cristian Ramírez magasan kiemelkedik a magyarországi légiósok közül, mindketten nemzetközi mércével nézve is értékelhető futballisták. (Mint ahogy az volt az Evertonnak eladott Muhamed Besic és a Toulouse-hoz távozó Somalia is). A vezetőség a hazai sztárok visszacsábításában is jeleskedik, kulcsembere a Fradinak a külföldről hazatért Gera Zoltán és Leandro, a Békéscsaba ellen pedig újabb tapasztalt játékos mutatkozott be a Ferencváros mezében, a legutóbb Görögországban futballozó Pintér Ádám.

S akkor még nem szóltunk Böde Dánielről, aki zsinórban a nyolcadik bajnoki mérkőzésén volt eredményes, s 11 találatával utcahosszal vezeti a góllövőlistát (az őt követő Pekár László 5 gólnál jár). Ahogy a Fradi a tabellát. A csapat előnye a táblázaton 11 pont a Haladással szemben, s bár a legnagyobb riválisok hétvégén magukra találni látszottak (a Videoton 3:0-ra verte az Újpestet, a Debrecen 1:0-ra győzött Angyalföldön), egyelőre úgy tűnik, nem az a kérdés, hogy idén ki lesz a bajnok, hanem az, hogy ki tudja legalább egy meccsen megállítani a Ferencvárost.