Bízik Rékát, Pénzest, Oguntoyét és Lanczot is díjazták

Rengeteg meghívott vendég, élő zenei aláfestés, az aktuális idény díjazottjai és legendás játékosok, edzők, tisztségviselők – nem csak üres szólam, hogy a tegnapi gálán ünneplőbe öltözött a szlovákiai kézilabdasport (még ha apró szépséghibaként túl hosszúra is nyúlt a műsor).

A kimerítő, férfi Európa-bajnokságot és női világbajnokságot is letudó idény után volt mit mérlegelnie a Szlovák Kézilabda-szövetségnek és a szurkolóknak is, utóbbiak ugyanis szintén bekapcsolódhattak a szavazásba.

Az eredményhirdetésen az év női újonca nyitotta a kategóriák sorát. A legjobb fiatal játékosnak a dunaszerdahelyi Pénzes Mónikát választották meg. A 18 évesen a felnőtt válogatottba is berobbant balszélső talán még soha nem izgult ennyire, mint a díja átvételekor. „Nem igazán szeretnél szólni a közönséghez, ugye?” – fürkészte Pénzes arcát a műsorvezető, majd azért egy köszönöm-öt a mikrofonba mondatott Pénzessel.

Lapunknak már bátrabban nyilatkozott a sárga-kékek játékosa. „Tavaly is figyeltem a gálát, akkor csak álmodoztam róla, milyen jó lenne ide bekerülni. Egy évre rá pedig sikerült megnyernem az újoncok kategóriáját. A sok munka meghozta a gyümölcsét. – mondta Pénzes, aki nem habozott akkor sem, amikor a múlt idény legemlékezetesebb pillanatára kérdeztünk rá. – 18 évesen kikerültem a világbajnokságra, és gólt is sikerült dobnom. Számomra ez óriási élmény volt.”

Nem kellett sokat várni a következő dunaszerdahelyi díjazottra sem. Zsinórban harmadszor Oguntoye Viktória lett a legjobb szlovákiai kapus. A tavaly az Év kézilabdázójának is megválasztott, párkányi származású hálóőr – aki a hírek szerint Dunaújvárosban folytatja pályafutását – videóüzenetben köszönte meg a rá érkezett szavazatokat.

Lancz Barbora is jó idényt tudhat maga mögött. A világbajnokságon váratlanul fontos szerep hárult rá a válogatottban, aminek maradéktalanul megfelelt, 28 góllal csapata második legeredményesebbjeként zárta a tornát. S akkor az NB I-ben nyújtott teljesítményéről még nem is beszéltünk, az 5. helyen zárt a mosonmagyaróváriakkal a legjobb szlovákiai jobbátlövőnek választott játékos. „Nem számítottam a díjra, nagyon bűszke vagyok rá, hogy én kaptam. A vb-re nagyon fiatal csapattal utaztunk ki, mégis szoros meccseket játszottunk, a klubommal pedig az EHF-kupában szerepeltünk, szép emlékeim vanna az elmúlt idényről – mondta csillogó tekintettel a 19 éves Lancz. – Mindig is komoly céljaim voltak, távlatilag mindenképp a Bajnokok Ligája az, de első lépésként a klubommal szeretnék a csoportkörnél messzebb jutni az európai porondon.”

Az ankét első helyezettjei között mondhatni ideálisan keveredtek az új nevek a rutinosabb kézilabdázókkal. Már utóbbi kategóriába sorolható a naszvadi származású Bízik Réka. A válogatott csapatkapitánya, a HC DAC játékosa ugyan „átengedte” az Év balszélsője-díjat a nagymihályi Martina Popovcovának, de a még nagyobb presztízsű, a MOL Liga legjobbjának járó elismerést tavaly után ismét kiérdemelte. „Sok kategóriában jelöltek, így bíztam benne, hogy jut belőle nekem is. Örülök a díjnak, mert egy nagyon fárasztó idény után kaptam meg, és megvédtem a címem” – nyilatkozta az Új Szónak Bízik Réka, aki nem mellesleg 36 találattal házi gólkirályként zárta a világbajnokságot.

Sem ő, sem a többi női díjazott nem beszélt sokat a díjátadón – az Év játékosának választott Simona Szarkovát kérdezte csak bővebben a moderátor –, ám a férfiak legjobb hetesével kisebb interjúk is születtek. Így aztán már kissé fészkelődtek a nézők, amikor sor került a Hírességek Csarnokának három új tagja köszöntésére. Az előre felvett beszélgetésrészletek mindenki arcára mosolyt csaltak, a derűs egykori kézilabdázóknak (Anna Hradská-Kopecká, Elena Gašparíková-Brezányová és Anna Košíková), de a videóba a felvétel során folytonosan bele-belefütyülő énekesmadaraknak is köszönhetően.

„Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy a jövőben is legyen kit ünnepelnünk, mert vidéken nem a legjobb a helyzet” – szólított fel minden jelenlevőt zárszóként a 80 éves Košíková.