Az ötödik hodosi aranymagaslat

A pozsonyi döntőben simán, 5:0-ra verték a Malackyt, s ez még meggyőzőbb siker volt, mint az elődöntőben a rozsnyói gárda elleni 5:3. A végére jutott a könnyebbik falat?
Nem állítanám. A rozsnyóiak ellen már 4:0-ra vezettünk, aztán Šereda félvállról vette következő ellenfelét, és kikapott. Közben mindenki arra várt, hogy 5:1 lesz a vége, de Novota és Lelkeš is a rövidebbet húzta, s egyszeriben 4:3 lett. Novota végül könnyedén nyert. A döntőben 15:3 volt a játszmaarány a javunkra. Lelkeš Brat elleni meccse volt a legizgalmasabb, hiszen játékosunk 0:2-ről és az ellenfél két mérkőzéslabdáját hárítva fordított, és nyert 3:2-re. Ez megtörte a Malackyt, a többi négy meccset simán hoztuk.

Az utóbbi hat évben mindannyiszor döntősök, ötször bajnokok voltak. Annyira kiemelkednek a hazai mezőnyből?
Az eredmények ezt igazolják. Tavaly és idén rendre győztünk, még döntetlent sem játszottunk a legmagasabb osztályú csapatbajnokágban. Az Európa-kupa 4. fordulójában is csak Lelkeš balszerencsés sérülése miatt estünk ki, mindössze két játszmakülönbséggel.

A véget ért évadra Peter Šeredával erősítettek, így Samuel Novota és Zoltán Lelkeš mellé újabb kiváló játékos érkezett. Csalogatni kell a legjobbakat Hodosra, vagy jönnek maguktól is?
Nagyképűségnek tűnik, de az az igazság, hogy a játékosok jelentkeznek. Emögött jó pár év becsületes munkája rejtőzik. Ezt ki kellett érdemelnünk, megbízhatóságunkkal, hozzáállásunkkal, nem egy évig tartó fellángolásunkkal. Ez a kulcsa felkapottságunknak.

Mi lesz a folytatás? Együtt marad a mindenkit verő gárda? Van még kedvük harcba szállni a hatodik bajnoki címért?
Mindenképpen, hiszen ászainkat továbbra is megőrizzük. S mivel a sportág hazai berkeiben nem mindenki fogadja kitörő örömmel menetelésünket, talán megint felbukkan valaki, aki le akarna taszítani bennünket a trónról. Mi azonban megyünk tovább, próbálunk negyedik játékost is igazolni, hogy egy váratlan sérülés ne fosszon meg újabb sikereinktől.