Az időjárás fogott ki a versenyzőn - interjú Varga Erikkel

Hogyan értékeli a pekingi szereplését?
Ez volt az első olimpiám. Rendesen felkészültem rá, az volt a célom, hogy legalább az első hatba bekerüljek. Az első napon elég jól nézett ki a helyzet, ötödik voltam, de másnap nagy probléma keletkezett: beborult, és a szmog mellé még esni is elkezdett. A látási körülmények nagyon rosszak voltak. Már az első nap végén is küzdöttem ezzel, az sem volt százszázalékosan jó, de azért még véghez tudtam vinni a dolgokat. A második nap viszont már nagyon extrém volt. Ez teljesen ledöntött a lábamról, és el is úszott az a pozíció, amivel még bekerültem volna a döntőbe.

Végül kilencedik helyen végzett.

A kilencedik hely szerintem nem rossz, mivel ott volt a világ legjobb 36 lövője. Most megszabtam magamnak egy mércét. Négy év múlva talán jobb lesz, én harcolni fogok továbbra is. A szmog mellett még az is kis problémát okozott, hogy a nemzetközi zsűri nem tartotta be a nemzetközi táblázatokat, és a korongok nem repültek úgy, ahogyan kellett volna. Nem 75 méterre, hanem 110115-re szálltak. De ezzel számoltunk, technikailag készültünk is rá, és ez be is jött. Ha nem számítottunk volna erre, akkor körülbelül úgy végeztünk volna, mint az írek, valahol a hátsó helyeken. Az időjárás viszont kiütött minket. Sajnos ez van, ha nincs egy kis szerencse, akkor ez így is végződhet.

Mit lehet tenni rossz látási viszonyok esetén?
Nehéz már bármit is csinálni. Mindenféle időben lőni kell, a versenyt csak akkor állítják le, ha vihar van vagy villámlik. Mindenkinek valami más passzol. Valakinek passzol a borult idő, sötétben tud jobban lőni, valaki hidegben, valaki melegben, valaki szélben. Nekem semmivel nincs gondom, de ha szürkület van, sötét van, az nagyon húzza a szemem. A cseppek kicsit segítenek, de a szemüvegfilterek sem javítanak a helyzeten. Áprilisban jártunk már Pekingben, szmog volt, de sütött a nap, az égbolt ragyogott. Erre a mostani helyzetre nem számítottunk, de erre szerintem nem is tudtunk volna előre készülni.

Ezen kívül mi lepte még meg az olimpián?
Az olimpiai falu százszázalékos volt, a kínaiak megtettek mindent, hogy jól működjön. A körülmények jók voltak, bár a kínaiak egy kicsit mindent összekevernek, hiába magyaráz nekik az ember, nem tudják megérteni… Nagyon tetszett viszont, hogy áprilisban megígérték, rendbe rakják, kizöldítik a lőteret, és ez sikerült is nekik. Ez egy nagy plusz.

A szlovák sportlövők Zuzana Štefečekovának köszönhetően egy ezüstérmet szereztek.
Zuzka kiváló volt, számítottunk rá, hogy ott lesz a döntőben, sőt, az első három között, és ez be is jött. Nagy favorit volt, gratulálunk neki, le a kalappal! Voltunk a versenye után a Szlovák Házban, ott meg is ünnepeltük a sikert, úgy, ahogy azt kell. A sportlövők nem hoztak szégyent az országra, jó helyezéseket értünk el, elégedettek lehetünk a szereplésünkkel.

Volt módjuk más sportágakat is megnézni?
Nem nagyon, mert mi csak egy nappal a hivatalos edzés előtt érkeztünk Pekingbe. Aztán jött a verseny két napja, utána meg már annyira ki voltunk készülve, hogy végigaludtuk az egész napot. Egy napunk volt a kínai falra, azt megnéztük, de aztán már jöttünk is haza. Ha még egy hetet Pekingben maradtunk volna, lett volna lehetőségünk más sportokat is megnézni. A megnyitót sem láttuk, mert nekünk másnap volt a hivatalos edzés, és akik kimentek, éjfél után értek haza. Ezt mi nem engedhettük meg magunknak.

Milyen program várja az olimpia után?
Még lesz egy-két verseny, októberben végződik a szezon. Ezután következik a nagy pihenés. A következő év lazább lesz, nem kell kvótákat szerezni, csak Európa-bajnokság és világbajnokság lesz. Két év múlva kezdődik megint a harc az olimpiáért. (Bőd Titanilla)