<p>Aktív sportlövőként, a londoni olimpia bronzérmeseként, a besztercebányai egyetem doktoranduszaként választották be a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) sportolói bizottságába. Jacques Rogge NOB-elnök szerint Danka Barteková története ideális az ötkarikás mozgalom számára.</p>
ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS
Mindezt „természetesen” nem a mindig szerény (és mosolygós) érintettől tudták meg a média képviselői, hanem Jozef Libától, a Szlovák Olimpiai Bizottság (SOV) főtitkárától. Barteková a tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatón – amelyet július 3-i eskütétele és NOB-taggá való hivatalos kinevezése kapcsán tartottak – már profi sportdiplomata módjára nyilatkozott.
A NOB sportolói bizottságába még a tavalyi londoni olimpián szavazták be a sportolók, a választáson induló, utólag kizárt Murofusi–Jen-Csu duó fellebbezései miatt azonban 11 hónapig várnia kellett a kinevezésre. Nem sajnálja ezt az időszakot?
Nem éltem meg stresszként a várakozást, a szavazáson mögöttem végzők, az ausztrál James Tomkins és a zimbabwei Kirsty Coventry nagyobb izgalommal várták a végső döntést. Ez alatt az időszak alatt semmilyen fontos voksolásra nem került sor a NOB-ban, és a közel egy év alatt nem tudtam volna érdemben befolyásolni a fontosabb döntéseket.
Július 3-án, a svájci Lausanne-ban azonban végre átvehette kinevezését a NOB rendkívüli kongresszusán.
Kifejezetten hivatalos eseményre számítottam, de teljesen bensőségesen fogadott a többi NOB-tag. Persze azért izgultam, főleg az eskütételkor, de aztán Jacques Rogge végre a nyakamba akasztotta a kinevezésemet szimbolizáló érmet. Nagyon örülök, hogy a SOV-val való közös törekvéseinket siker koronázta.
Mikor merült fel önben a lehetőség, hogy a sportdiplomáciával egyetemi tanulmányai mellett a való életben is közelebbről megismerkedhet?
A folyamat 2007-ben kezdődött, a Bél Mátyás Egyetem hallgatója voltam, amikor ösztöndíjasként Rómába kerültem az Európai Olimpiai Bizottságok központjába. 2010-ben én voltam a szlovák küldöttség nagykövete az első ifjúsági olimpián Szingapúrban, majd egy NOB-konferencián adtam elő Durbanban. Most pedig rendes NOB-tag vagyok...
Vladimír Černušák után második szlovákként, a jelenlegi összetételben 28 évesen a legfiatalabbként. Nem tart tőle, hogy emiatt (is) nagy nyomás nehezedik majd önre?
Eddig nem éreztem, hogy valamit rám akartak volna kényszeríteni. A 2018-as ifjúsági olimpia helyszínéről tartott szavazáson is azért nyert Buenos Aires, mert jó volt a pályázata. A kongresszuson már a „rendes”, 2020-as játékokra pályázó Tokió, Isztambul és Madrid hármasnak is volt egy-egy helyisége, nekem rögtön a lőteret mutatták meg... De ez nem lépte túl a megengedett lobbizás határait.
A helyszínről döntő végső szavazás szeptember elején lesz, ahol a leköszönő Rogge utódját is kiválasztják a hat jelentkező közül. Ön kit fog választani?
Mind a hatan ismertették a koncepciójukat, igaz, csak 15 percük volt rá. Mind a hatukkal személyesen is beszéltem, ezek alapján már tudom, ki az, akire biztosan nem szavazok. De most még nem ezzel foglalkozom, mert elsősorban sportoló vagyok, és a sportlövőknek három hét múlva Európa-bajnokságuk lesz. (ot)
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.