Az Aranycsapat játékosai mindent tudtak...

Nagy volt az érdeklődés az ötödik világbajnokság iránt, ilyen népes mezőny (negyvennégy induló) még soha nem küzdött a tizenhatos döntőbe jutásért. Változott a lebonyolítás rendje is. Négyes csoportokat alkottak, s a csoporton belül minden csapat két-két meccset játszott, de úgy, hogy a FIFA által megjelölt két esélyes nem küzdhetett meg egymással (a magyarok nem játszahattak a törökök ellen). Ha a második helyen holtverseny alakult ki, a továbbjutásért új mérkőzést kellett vívni, a gólarány nem számított. A negyeddöntőtől kezdve egyenes kiesési rendszerben folytatódott a versengés.

A magyar csapat a világ legjobbja volt, négy éve veretlen, Puskásék mindent tudtak. Július 4-én, egy szürke, esős délutánon is váratlan produkcióval lepték meg a világot. Bemutatták, hogy a döntőben 2:0-ás vezetés után (csoportjukban 9:0-ra verték Dél-Koreát, 8:3-ra az NSZK-t, a negyeddöntőben durva meccsen – Bozsikot és D. Santost kiállították, a két csapat találkozója az öltözői folyosón verekedéssel folytatódott – 4:2-re a brazilokat, és a négy között ugyanilyen arányban – 2:2-es hosszabbítást követően – Uruguayt ) is képesek elveszíteni történetük legfontosabb mérkőzését az ellen a csapat ellen, amelyet néhány nappal korábban lesöpörtek a pályáról.

A berni 2:3 utórezgései évekkel, évtizedekkel és még most is hullámoznak, a futballfesztiválok alkalmából újra és újra megtárgyalják a szurkolók és a szakemberek. Miért vesztett az Aranycsapat? Sokan Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt vádolták, hogy beállította a nem teljesen egészséges Puskást, és érthetetlenül felcserélte a csatársort, állítólag azért, hogy a veje, Tóth Mihály ott lehessen a fináléban. Ami Puskás Öcsit illeti: melyik edző merte volna kihagyni a legjobb magyar futballistát, ha az játékra jelentkezik? Egyébként Puskás rúgott egy érvényes és egy érvénytelen gólt, semmivel sem játsztott gyengébben társainál. A szokatlanul összeállított csatársor (a balszélső Czibort jobbszélre állították) is számtalan gólhelyzetet teremtett, de nem tudta kihasználni. Tény az is: Ling angol játékvezető (emlékezett volna a 6:3 és a 7:1-re?) a harmadik német gól előtt nem vette észre, hogy Bozsikot ellökték, és les címén nem adta meg Puskás egyenlítő gólját (85.). Márpedig, ahogy a fáradtabbnak hitt magyar csapat felül tudott kerekedni a pihentebb, épebb és komplettebb (Puskás nem játszott) uruguayi ellenfelén, nem valószínűtlen, hogy egy esetleges hosszabbítást is sikerrel küzdhetett volna végig a kisebb állóképességét ellensúlyozó nagyobb tudásával.

Ezek persze csak feltevések. A semleges szakemberek három dolognak tulajdonították a vereséget: a pszichikai és fizikai fárdtságnak, valamint a gólerős Kocsis Sándor (öt meccsen lőtt tizenegy góljával lett gólkirály) gyenge játékának. És még hozzátették: a magyarok nem tudták megismételni Brazília és Uruguay elleni kimagasló teljesítményüket, elsősorban a hátsó alakzatok gyengélkedtek, beleértve Grosics kapust is. Végeredményben mind a három gól védelmi hibából született...

A nyugatnémetek hallatlan küzdenitudással magyarázták a vb-címet. Sepp Herberger edző együttesének titka az összjáték megbízhatóságában és mind a tizenegy futballista jól összehangolt segítőkészségében keresendő. No és szerencséje is volt: Turek kapusnak huszonöt lövést kellett védenie, Grosicsnak csak hetet. Fritz Walterék sikerének rejtélyét egy időben fokozta, hogy 1954 őszén a vb-győztes csapat tagjainak túlnyomó többsége valami titkos kórban megbetegedett. Doppingról suttogott a világ, de semmi sem igazolódott be.

Az 5. vb-döntő: NSZK–MAGYARORSZÁG 3:2 (2:2). Bern, 65 ezer néző. Játékvezető: Ling (angol). Góllövők: Puskás (7.), Czibor (9.), Morlock (14.), Rahn (19.), Rahn (84.). NSZK: Turek–Posipal, Kohlmeyer–Eckel, Liebrich, Mai–Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter, Schaefer. MAGYARORSZÁG: Grosics–Buzánszky, Lóránt, Lantos–Bozsik, Zakariás–Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth Mihály. A 3. helyért: Ausztria–Uruguay 3:1 (1:0).