„Az a katarzis, amikor az ember beér, és megnyeri”

Nagyon érdeklődve figyelte a visszajátszásokat az úszásairól. Most először volt alkalma visszanézni őket?

A 400 vegyest láttam egyszer, a többire még nem volt időm, pedig abból nagyon sokat lehet tanulni. Még felfogni sem volt időm, nemhogy leülni, és megnézni, mi történt. De hihetetlen érzés volt látni ezt a pár képkockát.

Azért a 200 hát utolsó métereit nézve kissé csóválta a fejét.

Igen, mert szívem szerint most azonnal újra leúsznám. De valóban a maximumot adtam, tényleg nem volt bennem több. Nagyon elfáradtam, sokszor vízre szálltam. A saját versenyemet leúsztam a 200 háton is, most ez ezüstre volt elég, de úgy gondolom, nem lehetek csalódott.

Többször hangsúlyozta, hogy a 400 vegyesre készültek edzőjével, Shane-nel, hogy az meglegyen. Mi kellett ahhoz, hogy tényleg meglett, ráadásul világcsúccsal?

Nagyon hosszú volt az utam. Kellett hozzá London, kellett hozzá Peking, az egész pályafutásom, a kudarcok és a sikerek is, mert általuk rengeteg tapasztalatot szereztem, és mindenre fel voltam készülve.

A londoni 4. helye után gondolta volna, hogy Rióban olimpiai bajnok lesz?

London után közvetlenül biztosan nem.

Mikor kezdett el hinni benne, hogy sikerülhet?

Tavaly Kazanyban a vb-n, amikor 200 vegyesen több mint két másodperccel sikerült nyernem, akkor úgy gondoltam, hogy ez azért meglehet.

Sokszor elmondta, hogy Londonban nagyon félt a kudarctól, Rióba azonban úgy utazott, akármi történik, elégedett lesz. Hogyan tudta elérni ezt a lelkiállapotot?

Próbáltam úgy felfogni ezt az olimpiát, hogy ez nekem egy ráadás, egy lehetőség, hogy megint itt lehetek, és ez önmagában nagyszerű dolog. Nem elvárásokat tettem magam elé, nem abba gondoltam bele, hogy világcsúcstartó vagyok, és van öt világbajnoki címem, hanem arra, hogy itt vagyok, egyszerű úszóként, és jól fogok versenyezni, élvezni azt, hogy ennyi embert összehoz az olimpia. Igyekeztem egy lehetőségként kezelni az olimpiát, és nem olyan eseményként, ahol elvárásoknak kell megfelelni.

Mennyire volt módja megtapasztalni az olimpiai hangulatot, miközben minden nap versenyzett?

Mindig csak a célba érés után. Az a pillanat a katarzis, akkor érzi azt az iszonyatosan nagy boldogságot az ember, amikor beér, és megnyeri. Azóta már eltelt egy kis idő, és persze nagyon boldog vagyok, de az a katarzis akkor volt meg, amikor beértem a célba, és őrjöngtek az emberek. Ez az a pillanat, amiért nagyon sok sportoló keményen dolgozik, és tényleg csak pár pillanatról van szó. Nem is mondhatom, hogy percek, hanem pillanatok.

És a dobogón állni milyen érzés? Akkor már kezd az egész leülepedni?

Szerintem akkor kezdi az ember felfogni, hogy ez mit jelent. És amikor a magyar himnuszt játsszák, akkor belegondol, mennyi mindenen ment keresztül, és mennyien szurkolnak neki. Akkor van az embernek egy kis ideje, hogy ezt élvezze. Ott áll az összes érzelmével, akkor pedig még különlegesebb a pillanat, ha a család is ott van.

London és Rió között hol történt az átalakulás Katinkából Iron Ladyvé?

Azt hiszem, Barcelona után. (A 2013-as barcelonai vb-n 200 és 400 vegyesen is világbajnok lett – a szerk. megj.) Akkor kezdtem érezni, tudom, mit jelent az, hogy Iron Lady, és hogy Katinka úgymond félreáll, amikor az Iron Lady versenyez. Ez nekem nagyon sokat segít mentálisan.

Ez hogyan működik? Az Iron Lady elküldi Katinkát haza?

Hát nem. De az uszodában sokkal keményebb vagyok, egyszerűen nincsenek kifogások. Tök mindegy, hogy fáj, nem fáj, fáradt vagyok, nem vagyok fáradt, arra koncentrálok, amit csinálni kell.

Várja már a holnapi edzést?

Aha! Tényleg!

Nem is lesz semmi szünet, pihenés?

Most van a pihenés. Itt vagyunk az olimpián, és attól függetlenül, hogy edzek-e közben, tök jó kikapcsolódás, hogy itt lehetünk Rióban, és szurkolhatunk a többi magyarnak.

Több magyar versenyző arra panaszkodott, hogy – Cseh László szavaival élve – rázuhant az öt karika. Mit tanácsolna nekik, hogy ne teherként éljék meg az olimpiai szereplést?

Minden versenyző más és más, másképp készül fel, és másképp áll oda a rajthoz. Nekem személy szerint az volt a jó, hogy nem gondolkoztam azon, hogy ez egy olimpia, hanem arra gondoltam, ez tulajdonképpen egy vb, csak sok sportágnak van a vb-je egyszerre. Úgy vettem, nekem már ötször sikerült megnyernem egy vb-t, és ugyanezt kell itt is csinálnom.

Ugyanebben a tempóban folytatja Tokióig tovább?

Az a cél.