Angol pilóta hozta a focit Zselízre

Ezerkilencszáztizenhetet írtak, amikor a mintegy kétezer-ötszáz, túlnyomórészt magyar lakosú településen megalakult a szervezett labdarúgás. A legeslegelső csapat Zselízi SC-ként kezdett, később volt Dynamo, Sokol, Tatran, Zenit és Slovan is. Jelenleg a Városi Sportklub nevet viseli. A névváltoztatások okai sokrétűek, a szél ugyanis nem mindig ugyanabból az irányból fújt.

Emlékekből merítenek

A kezdetkor csupán a mészvonal választotta el a játékosokat a nézőktől, akik állva élvezték a mérkőzéseket. Aztán ülőhelyeket helyeztek el a pálya köré, amit később bekerítettek. Így már csakis jegyvásárlás esetén lehetett megtekinteni az összecsapásokat. Értelemszerűen csak hírből tudjuk, hogy akkortájt volt mit nézni a szurkolóknak a falusi meccseken is. A labdarúgók felszabadultan, egyetlen durvaság vagy reklamálás nélkül végighajtották a kilencven percet. Hajdanán könnyű volt a bírók dolga.

Az elmúlt száz év történéseire tekintettek vissza az egykori labdarúgók, edzők, vezetők és nem utolsósorban a szurkolók. Sajnálatos módon az indulás idejében írt krónikának nyoma veszett, így a majdani és a jelenlegi vezetők kizárólag a valamikori sportot kedvelők múltidézésére támaszkodhattak. Egy-két megmaradt iromány szerint Fekete Vince személyében egy katolikus pap került Zselízre, aki szívesen foglalkozott mások tanításával. Állítólag a településre vetődött egy angol pilóta, aki magával hozta a foci fontosabb szabályait. Ráadásul kitűnő szervezési képességei voltak, így nem okozott neki különösebb nehézséget a csapatalapítás.

Három napig tartott

A centenárium tiszteletére színpompás ünnepséget szervezett a Városi Sportklub. A rendezvénysorozat három napon át tartott, és aki kilátogatott a sportpályára, megcsodálhatta a szervezők leleményességét. Akadt itt minden, egy csokorba összefogva: atlétikai és street workout-bemutató, felcsendültek népszerű operettslágerek dallamai. „Férfi barátaim zöme imádta a focit, így velem is megkedveltették. Gyakran jártam ki meccsekre, mindmáig Sporting Lisszabon-szurkoló vagyok” – árulta el Vörös Edit, a Budapesti Operettszínház gyönyörű hangú művésze.

Ám az egész buli mindenekelőtt a fociról szólt. A diák- és ificsapatok bemutatkozását kissé beárnyékolta a gyűgyiek távolmaradása, a felnőttek négyes tornája is hármasra zsugorodott, ugyanis a Trstená csapata az utolsó pillanatban jelezte, hogy nem tudja vállalni a szereplést. Az ünnepi megnyitón tiszteletét tette Bohumil Toběrný, a Nyugat-szlovákiai Futballszövetség sporttechnikai bizottságának elnöke és Urbán Ferenc, a Lévai Területi Labdarúgó-szövetség elnöke. A helyiek nehezményezték, hogy a Szlovák Futballszövetség még csak egy köszönőlevelet sem küldött a klubnak.

„Maga a labda is vonzerőt jelent, amikor a mérkőzéseket nézzük. Elárulom, hogy másként tekintek a futballra, amikor játszom és másként most, amikor szurkolóként állok itt, mint önök. Mindannyian szép megmozdulásokat és gólokat akarunk látni. Önkormányzatunk mindent megtesz azért, hogy labdarúgóink méltó környezetben, kulturált feltételek között tudjanak fejlődni. Idén jelentős összeget különítettünk el a stadion felújítására” – emelte ki beszédében Juhász András zselízi polgármester.

A III. liga volt a csúcs

A felnőttcsapat 1945 után a legnagyobb sikereit az 1990-es évek végén érte el, amikor a III. ligába küzdötte fel magát. Akadtak olyan időszakok, amikor az A, a B és a C csapat is szerepelt különböző szintű bajnokságokban. Alkalmi alakulat működött a városrészekben, Garammikolán és Szódón is. Egy ideig női focisták is szórakoztatták a szurkolókat. Egykoron a városi vállalatok és intézmények bajnokságát is megszervezték. Jelenleg a felnőttcsapat az V. liga keleti csoportjában futballozik.

A teljesség igénye nélkül szükséges megemlíteni, hogy megfordult Zselízen a Vác, az Újpesti Dózsa, a Dorog, a Videoton, a magyar színészválogatott, a magyar öregfiúk, a Budapesti Parlament SC, a Trenčín, a Slovan Bratislava, a Trnava és a DAC… 2006-ban a diákok Szardínia szigetén egy 115 tagú mezőnyben a második helyen végeztek.

Grosz és akik feltörtek

A klub vezetése büszke arra, hogy néhány játékos, köztük Mezőlaky István, Nagy Aurél, Valerián Bartalský, Málaszky Ernő, Sokol László, Uharcsek Jenő, Csikós János,

Trnavszky Gábor, Záhorský József és Mikeš Erik az első és második ligában is szerephez jutott. A helyi foci meghatározó egyénisége volt Grosz Gyula, aki tizenhat évesen a felnőttcsapatba is bekerült. „Csak hallomásból tudom, hogy édesapám gólerős csatár hírében állt, és tagja volt az 1932-ben III. ligát nyert csapatnak. Általában a talajtól mintegy fél méter magasságba felpörgette magának a labdát, és azonnal tüzelt. Többnyire betalált az ellenfél kapujába. Gyermekkoromban már vezetőként tevékenykedett, és átavanzsált játékvezetővé. S bár akkor már sokan szidták őt, büszke voltam rá” – emlékezett édesapjára Gábor fia, aki a város tekintélyes vállalkozója.

Az önkormányzat ünnepi ülésén polgármesteri díjban részesült a Városi Sportklub, valamint Dulai Ferenc, Csudai András, Riedl Róbert, Mokos Ernő és Duchoň Gábor egykori neves labdarúgók. Mindemellett a sportpályán 250 hajdani focista és 50 tisztségviselő vett át oklevelet és tárgyi jutalmat.

„A többi egyesülethez hasonlóan mi sem dúskálunk tőkeerős szponzorokban, így a jövőben elsősorban tehetséges fiatalokra alapozunk. A kezdőktől egészen a felnőttekig valamennyi korosztályban szerepeltetünk csapatot, sőt az öregfiúk is itt-ott pályára lépnek. Az V. ligás felnőtteknél két labdarúgón kívül valamennyien saját nevelésűek” – adott helyzetképet a jelenlegi helyzetről Sokol László zselízi klubelnök.

A művelődési házban színes képkiállítás is volt, több száz érdeklődő látta.