Ando visszatért, Ilhanék bemutatkoztak

BŐD TITANILLA

Oberstdorf tízezer lakosú kisváros Münchentől 170 kilométerre. 815 méterrel a tengerszint felett, ezzel Németország legmagasabban fekvő vásárvárosa. Ködbe burkolózó hegycsúcsok övezik, takaros házai képeskönyvbe illőek. Hajnali hétkor síri csend honol a főutcán, a tehénlepényeket kerülgető látogató tüsszenteni sem mer. Oberstdorf ideális célpont a kirándulóknak, a 2224 méter magas Nebelhornra a nordic walking nyugdíjas hívei is könnyűszerrel fel tudnak sétálni, de a többi turistaút is gyönyörű – tágas mezők, tengerszemek, zúgó fenyvesek.

Oberstdorf mégis főleg a téli sportoknak köszönheti népszerűségét. Ez a síugró Négysáncverseny egyik állomása, rendeznek itt sífutó-Világkupát, s rangos műkorcsolyaversenyeket is. E sportágak szerelmesei egyszer biztosan eljönnek Oberstdorfba, s ha valaki egyszer eljött, általában visszatér...

Visszajáró korcsolyázók

Így vannak ezzel a műkorcsolyázók is. A Nebelhorn Trophy a szezon egyik legelső versenye, sokan már hagyományosan itt kezdik az idényt. Mint például az orosz Tatjana Voloszozsar, Makszim Trankov páros. Három éve ez volt az első nemzetközi viadaluk együtt (korábban mindketten más partnerrel korcsolyáztak), azóta visszajárnak. Idén harmadszor nyerték meg a Nebelhorn Trophyt, a rövidprogramban elért pontszámuk új világcsúcs.

Visszatérő vendég Oberstdorfban a japán Nobunari Oda is, aki a férfiak mezőnyében szintén harmadszor győzött, s megmutatta, komolyan számolni kell vele az olimpiai csapatba kerülésért zajló harcban. Japán három versenyzőt küldhet Szocsiba, de hat világszínvonalú műkorcsolyázót is ki tudna állítani – Oda most megmutatta, hihetetlenül stabilak az ugrásai, és két kegyetlenül erős programot rakott össze.

Generációk találkozása

Az orosz Jelena Radionova ezzel szemben most először járt Oberstdorfban – ez volt ugyanis az első nemzetközi felnőttversenye. Radionova a címvédő junior-világbajnok, és Oberstdorfban is tarolt: több mint 25 pontot vert a második helyezett kétszeres világbajnok Miki Andóra. Párharcuk a generációk találkozása volt: Miki Ando áprilisban anya lett, kislánya Oberstdorfban is vele volt. „Jelena a tizenéves önmagamra emlékeztet. Én is ilyen hipermozgékony voltam, sosem fogyott el az energiám. Bár így lenne még most is” – nyilatkozta nevetve Ando, aki rajongói miatt döntött a visszatérés mellett. Rövidprogramjának zenéje Frank Sinatra klasszikusa: I did it my way. Testhezálló a választás, Miki Ando ugyanis szintén a saját feje után ment – gyermeket vállalt akkor, amikor mindenki próbálta lebeszélni róla, nem hajlandó elárulni, ki az apa, majd alig néhány héttel a szülés után már korcsolyázott, és edző nélkül, az ugrásokat gyakorlatilag újratanulva készült fel az új szezonra. „Szeretnék ott lenni az olimpiai csapatban” – árulta el az álmát.

87 századra Szocsitól

A Nebelhorn Trophy minden indulójának az öt karika lebegett a szeme előtt. A rendezvény könnyed szezon eleji felmérőből az év egyik legfontosabb versenyévé lépett elő: azok az országok, amelyek a márciusi világbajnokságon nem vívták ki az olimpiai indulás jogát, ugyanis éppen Oberstdorfban szerezhették meg a kvótát. Párosban négy, jégtáncban öt, a férfiaknál és a nőknél hat–hat hely volt kiadó – a verseny felemelő pillanatokat és kisebb sporttragédiákat is hozott.

Egy hajszállal maradt le az olimpiai kvótáról a szlovák színekben versenyző Federica Testa, Lukáš Csölley jégtánckettős. A rövidtánc után még továbbjutó helyen álltak (bár csak minimális előnnyel), a kűrben azonban a spanyolok eléjük kerültek. Nyolcvanhét századon múlt, hogy Testa és Csölley a vonal alatt végzett…

Helyzetük azonban még nem reménytelen – a kvótát már korábban bebiztosító litván kettős egyik tagjának ugyanis nincs meg az állampolgársága, ezért olimpiai indulásuk még erősen kétséges. „Meglátjuk, hogyan alakul a helyzet… Szerettük volna kiharcolni az olimpiai indulás jogát, de hát elúszott... – mondta Csölley, s hozzátette, olasz partnere mindenképpen szlovák állampolgársághoz fog folyamodni. – Az univerziádéra is szeretnénk menni, ahhoz is kell az állampolgárság.”

Budapest bűvöletében

Utoljára 1960-ban fordult elő, hogy Magyarország nem indított műkorcsolyázót az olimpán (előtte 1932-től folyamatosan volt magyar korcsolyázó az ötkarikás játékokon), Szocsiba azonban sem Markó Mártonnak, sem Chiappa Chelsea Rose-nak, sem a Turóczi Dóra, Major Balázs jégtánckettősnek nem sikerült kvótát szereznie. A magyar versenyzők számára így az Európa-bajnokság jelenti a szezon fénypontját – a házigazda Budapest lesz. „Már alig várom, de a nagymamám még izgatottabb!” – mondta Chiappa Chelsea Rose, akinek nagyszülei 1956-ban vándoroltak ki Amerikába.

A jégtáncosok magyaros kűrrel készültek a hazai kontinensviadalra: a Csárdáskirálynő zenéjére futnak. „Nem volt egyszerű megszerezni a zenekari változatot, de végül az Operettszínháznak köszönhetően meglett” – magyarázta Turóczi Dóra. A jégtánc-kompatibilis díszmagyar elkészítése is komoly feladat volt, el kellett érni, hogy a ruha masszívnak látsszon, legyen tartása, és mégis lehessen benne minden irányba mozogni. „A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, szerintem a pesti közönség is szeretni fogja” – tette hozzá Turóczi.

Vastaps az utolsónak

Sokan még a verseny előestéjén sem hitték, hogy az egykori török válogatott futballista, Ilhan Mansiz tényleg jégre lép Oberstdorfban. Ilhan története révén azok is műkorcsolyáról beszéltek, akiket korábban hidegen hagyott ez a sport – a 2002-es foci-vb bronzérmese ugyanis szerelmével, a szlovák Olga Beständigovával úgy döntött, páros műkorcsolyázásban megpróbálnak kijutni Szocsiba.

Nem sikerült. Talán soha nem is volt rá reális esély, Ilhan 33 évesen tanult meg korcsolyázni, értelemszerűen nem mozoghat úgy a jégen, mint azok, akik korcsolyával a lábukon születtek. A Beständigová, Ilhan kettős az utolsó helyen végzett, produkciójuk azonban teljesen vállalható volt – a rövidprogramban csak hat tizeddel maradtak el az Eb-részvételhez szükséges technikai minimumtól! A kűrben már többet hibáztak, nem sikerült egy emelésük, Ilhan pedig elesett egy forgás előtt – a közönség azonban így is vastapssal jutalmazta az elmúlt évek legőrültebb ötletének kivitelezőit.

„Egyetlen futballistának sem ajánlom, hogy műkorcsolyára adja a fejét, mert nagyon kemény sport. De minden embernek ajánlom, hogy higgyen az álmaiban, még akkor is, ha őrültségnek tűnik. Nincs lehetetlen” – nyilatkozta Ilhan, aki ezen a héten Pozsonyban, az Ondrej Nepela Emlékversenyen újra jégre lép.

Kelemen pazar programjai

A hétvége talán legboldogabb embere a romániai Kelemen Zoltán volt. Két éve a nizzai vb-n a kvalifikációból sem jutott tovább, s akkor rádöbbent, ha komolyan gondolja még a műkorcsolyát, akkor nem készülhet tovább Romániában, gyakorlatilag edző nélkül. Elköltözött Svájcba, ahol honfitársa, Gheorghe Chiper edzősködik. Közös munkájuk eredménye az első hónapokban még nem volt látványos, sőt, akár visszafejlődésnek is tűnhetett – Zoli korábban stabil ugrásai „elmentek”, amit akkor nehezen kompenzált az egyéb komponensek javulása. „Volt olyan időszak, amikor úgy éreztem, nincs értelme az egésznek. De azt is tudtam, ha visszamegyek Romániába, még annyira sincs értelme.”

Oberstdorfban bebizonyosodott, jó döntés volt a váltás. A legfontosabb pillanatra minden összeállt, Kelemen Zoltán két pazar programmal harcolta ki az olimpiai részvételt – mindezt úgy, hogy májusban négy hetet kórházban töltött, mert a tüdejét meg kellett műteni. „Tudtam, hogy ez az az esély, amit meg kell ragadni. Nagyon akartam ezt az olimpiát. Én már két hónapja láttam magam Szocsiban korcsolyázni. Most pedig minden sikerült, és tényleg ott leszek” – lelkendezett Zoli, edzője pedig hozzátette: „Jöhet az olimpiai felkészülés! De persze most először pezsgőt bontunk, és ünnepelünk!”