Almási László: „Sokáig fogunk még szurkolók nélkül focizni”

Télen igazolt a másodosztályú Petržalka csapatától a Ružomberok együtteséhez. Hogy sikerült a beilleszkedés az új közegbe? Volt esetleg valamilyen beavatási feladat, amit teljesítenie kellett? 

Ilyen speciális dolog nem volt. Úgy, mint más csapatban, itt volt egy összeg, amit az új csapattagnak be kell fizetni a közös kasszába. Ezen kívül más nem volt. Szerintem könnyen ment a beilleszkedés, mondjuk ez a vírusos időszak most két hónapra teljesen lenullázta a rózsahegyi létemet, mert otthon voltam egész idő alatt. Az első edzésre jöttem csak vissza.

Mennyivel másabb a Ružomberok csapatánál? Más a taktika, mások a követelmények?

Az előző klubomban is nagyon szerettem játszani, jó csapattársaim voltak, és itt sincs ezzel gond, jól kijövök az új csapattársaimmal. Az elvárások nagyobbak, nyilván az első liga tempósabb, így magammal szemben is még kicsit toleránsabb vagyok. Idővel úgy gondolom, jó megállónak bizonyul majd Ružomberok.

Miért a rózsahegyi csapatot választotta, mivel győzték meg? 

Az őszi szezon után valószínű volt, hogy távozni fogok a Petržalkából. Voltak megkeresések, és az volt számomra a döntő, hogy a Ružomberok is fiatal játékosokkal játszik, a sajátjaival. Egy külföldink van, a többi az mind hazai, vagy cseh nemzetiségű. Ez győzött meg.

Eddig három meccsen 174 percet játszott, gólt még nem sikerült szereznie. Elégedett az eddig teljesítményével? 

Nyilván gólt szerettem volna lőni, de ez sajnos még nem sikerült. Volt egy kisebb sérülésem, emiatt voltam a cserepadon, vagy nem is játszottam. Ez már szerencsére rendben van, és remélem, a következő meccseken, még ebben a szezonban betalálok párszor. 

A három meccs között volt egy DAC elleni mérkőzés is. Azt másképpen élte meg, jobban izgult, mint más meccsek előtt?

Annyira különlegesen nem. Nyilván mindig is fog számomra valamit jelenteni a klub, de a jelenlegi csapatból, amelyik ott volt nálunk, már nem sokakat ismertem személyesen. A játékosok azóta kicserélődtek, az edzőket sem ismertem. Lényegében pont ezek miatt nem volt semmilyen különleges feelingje a meccsnek.
 

A Ružomberoknak sikerült bejutni a Fortuna Liga rájátszásába. Ön szerint mire lehet képes a csapat, hányadik helyre lehet reális esélyük? 

Fejből most nem is tudom a csapatok állását, de azt igen, hogy az első két-három csapat elhúzott tőlünk. Ha optimisták vagyunk, akkor a negyedik helyre oda tudunk majd érni. 

Elméletileg június 6-án folytatódhatna a szlovák bajnokság, de eddig még semmilyen hivatalos döntés nem született. Ön lát arra esélyt, hogy a pályán dőljön el a bajnoki cím sorsa?

Minden nap máshogy gondolok rá. Fogalmam sincs, az egyik ország engedi a bajnokságot, a másik eltörli. Az új fertőzöttek száma már elég alacsony, így szerintem nézők nélkül, de fogják engedni a folytatást. 

Melyik megoldást részesíteni előnyben? Megvárni azt, amíg nézők előtt lehet majd focimeccseket rendezni, vagy szurkolók nélkül, de minél hamarabb lehessen játszani?

Az a baj, hogy még azt sem tudjuk, hogy a következő szezonban lehetnek-e majd nézők. Szóval nem mondhatom azt, hogy a következő idény legyen majd nézőkkel, valószínűleg még akkor sem lehetnek majd szurkolók. Ez a vírus még nem csengett le, és ebben az évben még nem is fog teljesen. Lesz fertőzött a jövőben is, és még sokáig úgy lesz, hogy nézők nélkül fogunk játszani. Nyilván le szeretném játszani én is ezt a fél szezont a pályán, ami még hátra van. Mert ez így félbehagyva kissé igazságtalan. Még változhatnak a táblázatban a csapatok helyezései. 

Hogyan bírta a karanténos időszakot, mivel teltek a napjai?

Otthon voltam a szüleimmel és a testvéremmel. Minden nap ugyanolyan volt. Nagyon sokat erősítettem, így fizikálisan elég jó állapotban vagyok. Szóval minden napom azzal telt, hogy futottam, erősítettem és a családommal voltam. Az edzéstervet a klubtól kaptam.

Az edzésterven kívül kommunikált önnel az edzői stáb?

Igen, többször is beszéltem az edzővel, és néhány játékostársammal is kapcsolatban voltam. Ezen kívül még a fizetéscsökkentést intéztük, amelyhez minden játékos hozzájárult, így segítve a csapatunkat. 

Május elején ismét megkezdődtek a csoportos edzések. Milyen volt végre a csapattagokkal edzeni?

Labdázni otthon is labdázgattam, így annyira ez nem volt új élmény. Nyilván másabb kifutni a csapattársakkal a pályára, kicsit fura is volt, mondhatom így. De már túl vagyunk pár alkalmon, így mondhatom, hogy olyan, mintha el sem mentem volna, vissza is szoktam már.