Bruce Grobbelaar ma is népszerű, a Spice Girls volt énekesével Geri Halliwell-lel vett részt egy jótékonysági rendezvényen
Akinek a futball mentette meg az életét
A Liverpool egykori kapusa, Bruce Grobbelaar könyvet írt élete legnagyobb katasztrófáiról és sikereiről.
A labdarúgás mentette meg az életét, miután fiatalon a hadsereg katonájaként kénytelen volt embereket ölni a gerillaharcok során, mesélte Bruce Grobbelaar. A zimbabwei kapus 13 éven át védett a Liverpoolban, 440 bajnokin szerepelt és 13 trófeát szerzett. Körülötte mindig vibrált a levegő, ott volt a Heysel-, majd a Hillsborough-katasztrófánál, bundabotrányba keveredett, borotvapengékkel tűzdelt krumplival dobálták meg a pályán, és ha kellett, még csapattársainak is nekiment egy-egy hiba után. A 60 éves kapus Élet a dzsungelben című könyve a múlt héten jelent meg.
Bruce David Grobbelaar 1957. október 6-án született a dél-afrikai Durban városában a legelső holland telepesek leszármazottjaként. Családja két hónapos korában költözött el Rhodesiába, hogy csatlakozzon a a helyi vasútnál dolgozó édesapjához. A kis Bruce tizenévesen tehetséges krikettjátékosnak számított, és baseballösztöndíjat ajánlottak fel neki az Egyesült Államokban. Ő azonban eldöntötte, hogy futballista szeretne lenni. Karrierjét egy rhodesiai (ma zimbabwei) nagyváros, Bulawayo csapatánál, a Highlanders FC-nél kezdte, majd a Chibuku Shumba érintésével a Dél-afrikai Köztársaságban folytatta.
A Highlands Parkban azonban semmilyen sikerélmény nem érte, ráadásul amikor elhagyta a csapatot, besorozták a hadseregbe, ahol 11 hónapot szolgált. Részt vett a rhodesiai bozótháború néven ismert zimbabwei függetlenségi háborúban is, amely 1964 júliusa és 1979 decembere között zajlott le a mai Zimbabwe, akkor, el nem ismert állam, Rhodesia területén.
Az időszak borzalmaira most is fájón gondol vissza, hiszen látta meghalni három barátját, és ő is kénytelen volt ölni.
„Az emlékek valamennyire már leülepedtek ennyi év után, de néha találkozom afrikai barátaimmal, akik szeretnek beszélnek a múltról. Én viszont nem. Ilyenkor két-három hétig kiver a veríték, mert zaklatottan ezekkel az emlékekkel ébredek fel. Ha egyszer megtetted ezeket a szörnyűségeket, már nem vagy ugyanaz az ember. Ezek következményeit az életed végéig viselned kell” – nyilatkozta Bruce Grobbelaar a BBC-nek adott hosszú interjújában.
Érdekes
Nyolcéves bundaper
Grobbelaar igazán a bundavádaktól került mélypontra, 1994-ben a Sun cikksorozatban leplezte le a kenőpénzeket elfogadó, s állítólag mérkőzéseket eladó futballistát. Grobbelaar pert indított a lap ellen, és az eljárás nyolc év után, 2002. október 25-én fejeződött be. Azt nem lehetett vitatni, hogy a kapus néhány gyanús embertől pénzt kapott, erről a Sunnak hangfelvétele volt. A lap ebből arra következtetett, hogy Grobbelaar meccseket adott el, ezt azonban bebizonyítani nem lehetett. A bíróság első fokon 85 ezer fontnyi kártérítést szavazott meg a kapusnak, és tisztázta a vádak alól. A Sun a fellebbviteli bírósághoz fordult, amely 2001 januárjában a lap javára döntött. Ezúttal Grobbelaar lépett tovább, és a legfelsőbb bíróság szerepét is betöltő Lordok Háza 2002 októberében kijelentette, képtelenség bebizonyítani a csalást, ugyanakkor a kapus a „szisztematikusan korrupt magatartása” alapján egy fontnál nagyobb bánatpénzt nem érdemel. A kapust ugyanakkor ez nem nyugtatta meg, hiszen a félmillió font perköltség őt terhelte.
Közel a teljes megőrüléshez
Azt mondta, a futball tartotta életben, és amint lehetett, el is hagyta Afrikát. 1979-ben Kanadába költözött, és a Vancouver Whitecaps kapusa lett.
„Nagyon szerencsés vagyok, hogy nem süllyedtem depresszióba, a labdarúgás valóban megmentette az életemet. Amint leszereltem, azonnal folytattam a sportpályafutásom, és ez elvonta a figyelmem a történtekről.” 1979. augusztus 4-én egy Los Angeles Aztecs elleni idegenbeli mérkőzésen mutatkozott be a vancouveri csapatban, amely 2–0-ra kikapott. A hazaiak egyik gólját a legendás holland Johan Cruyff lőtte Grobbelaarnak, aki a későbbiekben nem sok lehetőséget kapott, csupán második számú kapusként számított rá edzője, a korábbi angol válogatott kapus, Tony Waiters.
1979-ben Angliába látogatott, és kapott egy telefonhívást Ron Atkinsontól, aki próbajátékot ajánlott fel neki a West Bromwich Albionnál. „A hadseregben töltött idő teljesen más dimenziót adott az életemnek. Amikor levelet kaptam a dél-afrikai kormánytól, hogy ismét be kell vonulnom, teljesen kiborultam. Ezt bele sem írtam a könyvembe: annyira összeomlottam, hogy autóba vágtam magam, majd előbb egy oszlopnak hajtottam, aztán a vasúti sínekre hajtottam, mert nem akartam ismét háborúba menni. A West Bromwich hívása megmentett a teljes megőrüléstől” – nyilatkozta a Liverpool Echónak.
A West Bromwichnál olyannyira meggyőző volt, hogy a klub szerette volna szerződtetni, azonban munkavállalási engedély híján nem sikerült. Mire azt elintézték, már csak a Crewe Alexandrához kerülhetett kölcsönbe, így Angliában a negyedosztályban debütált 1979 decemberében. 24 bajnokin lépett pályára, és búcsúmérkőzésén ott szerezte meg profi pályafutása egyetlen gólját, tizenegyesből.
Érdekes
Nemcsak kapus, de söprögető is
Az 1984-es BEK-döntőben az angol Liverpool, és az olasz AS Roma mérkőzött a római Olimpiai Stadionban. A Roma kezdte a mérkőzést. A lelátón azonnal fellobbantak a görögtüzek a hazai csapat kapuja mögött, de a túloldal sem volt rest: a vendégszurkolók szektora fehér-vörösbe borult a zászlóktól, transzparensektől és sálaktól. Falcao, a Roma mélységi irányítója rögtön egy hosszú labdával próbálkozott, Pruzzót szerette volna játékba hozni. A labdája azonban egy kicsit hosszú volt, és a kapujából kilépő Grobbelaar azonnal le is csapott rá, pedig – ahogy a meccs után bevallotta –, a meccs elején megremegtek a lábai a hangulattól. Mégis azonnal bizonyította, hogy remek „sweeper keeper” – olyan kapus, aki egyfajta söprögetőként biztosít a védelem mögött, és nemcsak, hogy nem fél kifutni a kapujából, de ez egyenesen elvárás vele szemben. Tommy Lawrence óta csak ilyen kapusokat alkalmazott a Liverpool, hogy a védőnégyesnek legyen lehetősége magasra tolódva futballoznia, és lescsapdával semlegesíteni az ellenfél támadásait. Grobbelaar azonban soha nem látott szintre emelte ezt a feladatkört. Persze ezek a kifutások néha balul sültek el, és olyankor felelőtlenséggel vádolták, pedig ez csak kiszámított kockázat volt, és a filozófia előnyei messze elhomályosították az esetleges hátulütőket – de Rómában egyértelmű volt, mi az igazság. „Grobbelaar képességei fantasztikusak: atlétikus, agilis, és rendkívül jól lép ki a beadásokra” – mondta róla a nagy előd, Ray Clemence.
Bemelegítés esernyővel
A mérkőzései közül éppen akkor védett a legjobban, amikor a Liverpool menedzsere, Bob Paisley, illetve a klub játékosmegfigyelőinek vezetője, Tom Saunders is a lelátón volt, így egyenes út vezetett a legendás klubhoz. Már ha igaz a sztori, és egyáltalán látták őt. Grobbelaar ugyanis nem biztos abban, hogy ott voltak végig.
„A York City ellen játszottunk, és Paisley, illetve Saunders is ott volt, hogy megnézzék a mérkőzést. Amikor a bemelegítést követően bementem az öltözőbe, a menedzserünk csak a fejét rázta. Kérdeztem, mi a baj, mire azt mondta, itt volt két nagyon fontos ember, hogy engem megnézzen, de végül úgy döntöttek, inkább a Stoke City–Port Vale mérkőzést választják. Talán azért, mert egy esernyővel futottam be a bemelegítéshez az eső miatt?”
Hogy mi történt pontosan, nem tudni, de minden bizonnyal nem a véletlen műve, hogy Grobbelaart 1981. március 17-én 250 ezer fontért szerződtették az Anfield Roadra, és miután Ray Clemence meglepetésre a Tottenhamhez távozott, elég gyorsan az ölébe is pottyant a nagy lehetőség.
„Amikor Ray távozott, tudtam, hogy eljött az én időm. De nem lehettem százszázalékosan biztos abban, hogy én védek, hiszen ott volt még a keretben Steve Ogrizovic is. Az 1981-es Boxing Day hozta meg számomra a fordulópontot. December 26-án 3–1-re kikaptunk a Manchester Citytől, és a mérkőzés után Bob Paisley megkérdezte, mit gondolok a saját teljesítményemről. Mondtam, hogy talán jobb lehettem volna, ha nem bohóckodom annyit. Azt válaszolta, tökéletesen látom, és ha nem fejezem be, akkor mehetek vissza a Crewe Alexandrába. Onnantól kezdve mindent komolyan vettem a pályán” – mesélte a Liverpool Echónak.
1980 és 1994 között 628 mérkőzésen (440 tétmeccsen) lépett pályára a Liverpoolban, hatszor volt bajnok, három-három alkalommal nyert FA-kupát és Ligakupát, 1984-ben pedig tagja volt annak a csapatnak, amely a római BEK-döntőben tizenegyespárbajban legyőzte az AS Romát. Grobbelaar a tizenegyeseknél előbb a hálót harapdálta a kamera felé fordulva, majd spagetti-lábakon dülöngélt, így megzavarva a riválist, előbb Bruno Conti, majd Francesco Graziani lövését is hárítva oroszlánrészt vállalt a sikerből.
Érdekes
A kezdetek: bohóckodás helyett a csúcsra
Az 1980/1981-es szezon végén Bob Paisley menedzser leigazolta az ausztrál támadót, Craig Johnstont és a zimbabwei kapust, Bruce Grobbelaart, és úgy tervezte, szép lassan szoktatja majd őket a liverpooli módszereihez és a csapat játékához. Csakhogy Ray Clemence még azon a nyáron beadta az átigazolási kérvényét a vezetőségnek, mondván, a BEK-sikerrel kihunyt benne valami, és új kihívásokat keres. Méltányolva a korábbi szolgálatait, Paisley elengedte kapusát a Tottenhamhez mindössze 300 000 fontért, pedig ennél biztosan jóval többet ért. Paisley ugyanakkor kubrekordot döntött az átigazolási piacon, amikor 900 000 ezer fontot fizetett a Brightonnak egy középső védőért, Mark Lawrensonért.
A Liverpool aztán megint csak lassan melegedett bele a szezonba, és a 17. forduló után mindössze a 12. helyen szerénykedett a csapat, 9 ponttal a vezető Swansea mögött – a walesi gárdát egyébként éppen a Liverpool egykori támadója, John Toshack irányította. Paisley ekkor újabb döntő fontosságú lépésre szánta el magát: megfosztotta Thompsont a csapatkapitányi karszalagtól, és Graeme Sounesst nevezte ki a helyére. A hatás elsöprő volt: a Liverpool a következő 20 meccséből 18-at megnyert, és ezzel a rohammal megszerezték a bajnoki címet is. Valószínűleg ez volt a Liverpool leglátványosabb bajnoki címe, mégis egy komikus jelenetről maradt emlékezetes. Arról, ahogy Grobbelaar beszerencsétlenkedte a kapujába Kevin Reeves fejesét a karácsonyi fordulóban – amelyben a Liverpool hazai pályán kapott ki 3–1-re a Manchester Citytől. „Grobbelaar feltette a koronát az eddigi csapnivaló teljesítményére – írta a gólról a BBC tudósítója, Alan Parry. – Ugyan Reeves neve kerül majd be a jegyzőkönyvekbe, de igazából ez a szerencsétlen flótás hozta össze a gólt.” A jelenetet valóban hosszú ideig mutogatták, és a klub saját összeállításaiba is gyakran bekerült, hiszen ez után a meccs után fordult meg a Liverpool szerencséje, és a vesszőfutásból bajnoki aranyat érő menetelés lett. A bajnokság mellett a Liverpool megvédte címét a Ligakupában is, vagyis Grobbelaar első szezonja emlékezetesre sikerült.
Két stadionkatasztrófától lesújtottan
A Liverpool történetét két súlyos stadionkatasztrófa is beárnyékolta. 1985 májusában a kor két meghatározó csapata, a Juventus és Liverpool jutott be a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjébe. A csúcscsata helyett azonban az európai klubfutball egyik legsúlyosabb tragédiája zajlott le a brüsszeli Heysel-stadionban, ahol 39-en haltak meg. 1989. április 15-én a Liverpool a Nottingham Foresttel vívott FA-kupa-elődöntőt a Sheffield Wednesday pályáján, a Hillsborough-stadionban. Ott túl sokan akartak benyomulni, és a már bent lévők közül 96-ot halálra tapostak.
Grobbelaar mindkét mérkőzésen szerepelt, sőt, a brüsszeli mérkőzés volt az első és egyetlen alkalom, amikor az édesanyja élőben láthatta futballozni.
„Senki sem akart játszani, az UEFA kérte, hogy mindenképpen futballozzunk, mert mérkőzés nélkül még inkább elszabadul a pokol. Sokan jöttek, hogy törülközőket és vizet kérjenek, mi pedig próbáltunk segíteni. Amikor kimentem a pályára, két kést találtam, amelyeket a Juventus-szurkolók dobálták be a pályára” – mesélte.
A Hillsborough-tragédia még mélyebben bevésődött az emlékeibe: „Amikor bármit alá kell írnom, a vezetéknevem G kezdőbetűjébe beleírom a 96-os számot. Ez a szám most már velem marad örökre.”
Hozzátette, karrierje során sok félelmetes atmoszférában volt része, és rengeteg tárggyal próbálták meg eltalálni mérkőzés közben. „Voltak élesre csiszolt pénzérmék, krumpliba szúrt borotvapengék, biliárdgolyók, egyszer pedig a Burnley otthonában egy dartsot dobtak a hátamba.”
Visszavonulása után kicsit edzősködött (legutóbb a zimbabwei tartomány, Matabeleland kapusedzője volt), dolgozott szakkommentátorként, jelenleg pedig azt tervezi, hogy a zimbabwei politikában vállal szerepet.
Pincési László
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.