Ahol a németek is otthon vannak

A San Siro az Inter és a Milan derbijein kívül számtalan legendás nemzetközi mérkőzésnek is otthont adott.
Az 1934-es világbajnokságon például Victorio Pozzo fiai az elődöntőben Ausztria ellen győztek 1:0-ra, de a legemlékezetesebb meccseket az 1990-es futball-világbajnokság tartogatta.

A San Siro az Inter és a Milan derbijein kívül számtalan legendás nemzetközi mérkőzésnek is otthont adott.

Az 1934-es világbajnokságon például Victorio Pozzo fiai az elődöntőben Ausztria ellen győztek 1:0-ra, de a legemlékezetesebb meccseket az 1990-es futball-világbajnokság tartogatta. Már a június 8-án rendezett nyitómérkőzés (Kamerun–Argentína) is örökre emlékezetes marad: Omam-Biyik fejesét Pumpidou kapus bevédte – ezzel kezdődött meg Kamerun diadalmenete a tornán. A San Siro (pontosabban inkább Giuseppe Meazza) stadiont a későbbi győztes német válogatott szinte második otthonának tekinthette, hiszen ekkoriban legendás triójuk (Lothar Matthäus, Andreas Brehme, Jürgen Klinsmann) az Internazionalét erősítette. A három germán a kék-feketéket mindeddig utolsó scudettójuk megszerzéséhez is hozzásegítette 1989-ben, így a milánói közönség hálásan szurkolt az egyébként az olaszok nagy riválisának tartott német válogatottnak, akik zsinórban öt meccset is a Giuseppe Meazzában játszhattak le. Ezek legemlékezetesebbe a német–holland (2:0) nyolcaddöntő, ahol a Milan friss BEK-győztes holland triumvirátusa (Rijkaard, Gullit, Van Basten) a németek hármasával találta szemben magát. De a mérkőzés mégsem Andy Brehme csodaszép gólja, hanem Rijkaard és Völler köpködős különmeccse miatt maradt emlékezetes.

Ha másért nem, Moravčík meszsze repülő csukája miatt is bizonyára sokan emlékeznek a 90-es világbajnokság negyeddöntőjére is, ahol Beckenbauer csapata Csehszlovákiát búcsúztatta egy vitatható tizenegyessel – a hátvéd Straka hozzá sem ért a felbukó Klinsmannhoz…

Európai kupadöntőknek is többször helyt adott már Milánó. Az 1965-ös BEK-döntőben Helenio Herrera catenaccio-csodacsapata (az Internazionale) intézte el a Benficát, öt évvel később pedig a Feyenoord a Celticet. Az időrendben utolsó BL-döntőt 2001 májusában vívták a San Siróban: ezen a Bayern München tizenegyesekkel győzte le a Valenciát (újabb német siker).

Az UEFA-Kupa döntőjét a kilencvenes években négyszer is ebben a stadionban játszották: egy olasz „külsős” házidöntő (Juventus–Parma) mellett az Inter háromszor jutott a fináléba. A kék-feketék ebből kétszer diadalmaskodni is tudtak (a Roma és a Salzburg ellen), egyszer azonban vesztettek.

1997. május 27-én Zamorano hajrában lőtt góljával ugyan kiegyenlítették az első meccsen összeszedett hátrányukat, de végül tizenegyesekkel mégis elbuktak. Hogy ki tréfálta meg akkor az Intert? A Schalke. ĺgy a stadion kacifántos futballtörténelmének legnagyobb tanúsága: a San Siróban az olaszokon kívül csak a németek nyerhetnek… (ktn)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?