A világbajnok, az Ász, a Genk-szurkoló és az unatkozó – ilyen egy snookergála

Hát örömmel jelentem be, hogy félre lehet tenni ezeket a kifejezéseket, ugyanis a Budapesten megrendezett IV. Magyar Snooker Gála bebizonyította, hogy ez a sport egyre nagyobb népszerűségnek örvend itt, Közép-Európában is. Szóval, igen, kedvelem a snookert, és ennek ellenére köszönöm, jól érzem magam!

A sportág krémje

A IV. Magyar Snooker Gálára a rendezők emelték a tétet, és az eddigiektől eltérően négy topjátékost is sikerült elhívniuk a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokba.

Ráadásul nem kis neveket, hanem a sportág krémjét. Mind a négyen ott vannak a top 16 játékos között. A két fiatal, a 27 éves Jack Lisowski a 16., a nála négy évvel fiatalabb belga Luca Brecel a 15. A nagy öreg, a 2015-ben világbajnokságot nyert Stuart Bingham a tizenkettedik, és az est abszolút sztárja, a sportág fenegyereke, akit általában csak úgy konferálnak fel a snookerasztalhoz, hogy az „Ász a pakliban”, Judd Trump az ötödik helyen van a világranglistán.

A szervezők tehát kitettek magukért. A snookerkedvelők számára ezek a nevek olyanok, mintha egy focirajongóknak megemlítenék Hazard, Suárez vagy Marcelo nevét. Nem is csoda hát, hogy a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok mindkét előadásra színültig megtelt, amire eddig még nem volt példa az előző három gála során egyszer sem. 1400 néző látta a délutáni és az esti előadást is. A játékosok pedig megszolgálták a bizalmat, zseniális lökések mellett ízléses humorukkal is szórakoztatták a közönséget.

A 1,5 tonnás asztal

Ráadásul Petur András remek házigazda volt, közvetlen és viccesen csipkelődő volt a játékosokkal, akik vették a lapot, és ugyanolyan hangnemben válaszoltak is neki. Ráadásul több jó sztorit is megosztottak a nézőkkel az est folyamán, ugyanis Petur egész végig ott volt a közelükben, és a játékok között folyton szóval tartotta őket.

Az első lökések előtti bemutatás alkalmával Bingham elárulta a nézőknek, hogy egyetért azokkal, akik olyannak tartják, mint a jó bort, vagyis azt gondolják, hogy minél idősebb, annál jobb lesz. Azt is megtudhattuk, hogy megvásárolta azt az asztalt, amelyen 2015-ben vb-t nyert Shaun Murphy ellen, és most azon edz az otthonában. Apropó, asztal. Azt tudták, hogy a 3,6 méter hosszú és 1,8 méter széles snookerasztal 1,5 tonnát nyom? Nem is bírta el a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok padlója. Megrogyott alatta, és ezért késő éjjelig dolgoztak azon, hogy az asztal végül vízszintesbe kerüljön.

Siessen már, bíró sporttárs

A kis kulisszatitok után shotout versennyel kezdődött a gála. Ebben a játékban egy frame maximum 10 percig tart, a játékosoknak pedig az első 5 percben 15, a második 5 percben pedig 10 másodpercük van a lökésre. Ez azért érdekes, mert van, hogy egy-egy nehezebb lökés előtt 1–1,5 percet is gondolkodnak a játékosok egy versenyen.

Ennek ellenére a legnehezebb dolga mégis Palásti Péter játékvezetőnek volt a színes golyók visszarakásánál, hiszen többször is körbe kellett futnia az asztalt, hogy időben visszarakja a golyókat a posztóra, és ne rabolja a játékosok értékes másodperceit. Ki is pirult rendesen a meccsek végére.

Az első ilyen játszma Trump és Brecel között zajlott, amit a belga nyert, így ő jutott a döntőbe. Mikor Brecel győzelme biztossá vált, Stuart Bingham látványosan vigasztalni kezdte Trumpot. Pár perccel később már saját magát ünnepeltette látványosan a Lisowski elleni összecsapáson. Látszott, hogy Stuart Bingham és Judd Trump nem először van ilyen bemutatóesten, önfeledten szórakoztatták a közönséget és magukat, az asztalnál pedig olyan lökéseket villantottak, amilyeneket egy-egy kiélezett szituációban nem engedhetnek meg maguknak. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy ezen lökések nagy százalékban be is jöttek nekik. Így láthattunk többfalas pirosakat, milliméterre pontos pozícionálásokat és zseniális biztonsági lökéseket is.

Juhász és Tőzsér

Ugyanakkor Lisowski és Brecel kicsit nehezebben oldódott fel. A belga idővel ugyan belejött, mind a lökésekbe, mind a bohóckodásba, de Jack Lisowskin az est vége felé, amikor hagyományos meccset vívtak egymással a játékosok, már látni lehetett, hogy unja magát.

Végül a shotout versenyt Bingham nyerte, a döntőben Luca Brecelt győzte le. A belga a döntő után elárulta, hogy ugyan először jár Budapesten, illetve Magyarországon, de egyáltalán nem ismeretlenek számára a magyar emberek. Nagy focirajongó, Genk-szurkoló, így nagyon is ismerősen cseng számára Tőzsér Dániel neve, aki a klubban focizott. Azt is elmondta, hogy mindig is csodálta a rivális Anderlecht egy bizonyos hátvédjének, Juhász Rolandnak a játékát. Valószínűleg Brecel ekkor kezdte igazán elengedni magát, mert az a miniinterjú egész hosszúra sikerült. Megemlítette még, hogy fiatalabb korában 10–12 órát is edzett egy nap, de mára visszavett a tempóból, és beéri napi 3–4 órával. Továbbá azt is ecsetelte, hogy Belgiumban már megismerik az utcán, de egyelőre még nem vált zavaróvá számára a rajongók kitüntetett figyelme.

Országos cimborák

A második játék a colours clearance volt, aminek a lényege, hogy az asztalon csupán a színes golyók vannak fent, de nem a saját pozíciójukban. A játékosoknak viszont az eredeti sorrendben (sárga, zöld, barna, kék, rózsaszín, fekete) kellett időre a lyukba lökniük, mindezt háromszor kísérelhették meg. Brecelnek és Binghamnek egy értékelhető kísérlete sem volt, sőt, a világbajnoknak nagyon nem feküdt ez a játék, a délutáni előadáson sem sikerült egyszer sem letakarítani az asztalt. Csóválta is mérgesen a fejét, amiből azért kiderült, hogy ha nem is veszik véresen komolyan, de azért odateszik magukat még egy ilyen bemutatóesten is.

Jack Lisowski talán az egész est folyamán ebben a pár percben volt a legaktívabb, kétszer is sikerült letakarítania az asztalt, a legjobb ideje 48,24 másodperc volt. Az utolsó, fekete golyót úgy lökte le, hogy még lassan ugyan, de gurult a fehér golyó, volt is üdvrivalgás a csarnokban. Lisowski fülig mosollyal foglalt helyet, ám Trump gyorsan az arcára fagyasztotta a mosolyt. Neki is kétszer sikerült letakarítani az asztalt, mindkétszer jobb idővel (44,96 és 42,01), mint Lisowskié. Trump harsány ökölrázással dörgölte Lisowski orra alá a győzelmét. Persze nem volt harag, hisz a két játékos nagyon jó barátságban van. A kollégiumban például egy szobában laktak, és azóta is töretlen a barátságuk. Nagyon sokat edzenek egymással, és Trump nevetve azt is elárulta, hogy Instagramon küldenek egymásnak szeretet-üzeneteket.

Az est fénypontja

Az est második felében szokványos mérkőzésekre került sor. Brecel Lisowskival vívta az első meccset. Itt már kevesebb volt a humor. Gála ide vagy oda, Brecel minden idegszálával a lökésekre koncentrált, meg is nyerte azt. Lisowskit pedig már kritizáltuk egy kicsit feljebb, úgyhogy itt már nem tennénk.

Az est fénypontja a két nagyágyú, Bingham és Trump meccse volt. Ők sem tudták itt sem levetkőzni profi mivoltukat, de nekik sikerült a szórakoztatásra is figyelni. Négyük közül kétségkívül Bingham volt a legnagyobb bohóc, a szó legjobb értelmében. Piros golyót kellett löknie, de csak nem tudta eldönteni, pontosan hogyan is legyen a lökés, mire a nézőtérről jött a vicces bekiabálás: The red ball, Stuart. Mire feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy jó az ötlet. A következő ilyen bekiabálásnál fülig mosollyal az arcán már a snookerdákóját is felkínálta. Végül – talán a nézőtérről érkező segítségnek köszönhetően – ő nyerte meg a meccset.

Jó előjel

Az este zárásaként mind a négyen elmondták, mennyire jól érezték magukat Budapesten. „Szuper élmény volt. Ráadásul jó előjel lehet számomra, hogy a 2017-es világbajnok, Mark Williams is itt volt két évvel ezelőtt a gálán, és aztán meg is nyerte a világbajnokságot. Emellett fontos számomra, hogy új országokat és új kultúrákat ismerjek meg” – mondta Trump a gála végén. Hozzátette, hogy a bemutató után még a többiekkel körülnéznek a budapesti éjszakában. Mire Stuart Bingham mosolyogva visszakozott, hogy ő már öreg az ilyen dolgokhoz, ráadásul holnap már a fia várja, ki kell pihennie magát.

Petur András még figyelmeztette a jelenlévőket, hogy már tervben van az V. Magyar Snooker Gála is, egyelőre ugyan konkrét időpont és játékosok nélkül. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ha a következőre is sikerül ilyen színvonalas bemutatóestet összehozniuk a szervezőknek, akkor megéri rá akár hosszabb időt is várni.