„A vb-győzelem a női egónak is köszönhető”

Két hét telt el azóta, hogy a cseh Andrea Hlaváčkovával az oldalán párosban megnyerte a WTA-vb-t. Megszokta már, hogy világbajnokként ébred?

Már kezdek hozzászokni, hogy akárhol látom a nevem, az is oda van mellé írva: világbajnok teniszező. Elképesztő érzés, nagyon boldog vagyok, hogy így sikerült zárni az évet, ki tudtam lábalni a rosszabb periódusból, és világbajnoknak mondhatom magam. Szerintem erre nagyon sokan felkapják a fejüket.

Változott azóta valamiben az élete? Több szponzori megkeresést kap, többen megállítják az utcán?

Eddig is előfordult, hogy megismertek itthon, de most hétvégén a családdal Budapesten jártunk, és akárhová mentünk, mindenhol fényképeket, aláírásokat kértek tőlem. Nagyon boldog vagyok, hogy így elismerik ezt az eredményt. Szponzorok is kerestek már, a médiától is rengeteg felkérést kapok. Remélem, sikerül kamatoztatni ezt a sikert más téren is.

Lelkileg mekkora motivációt jelent a siker a következő szezonra?

Úgy érzem, nagyon sokat fog nekem segíteni. Idén voltak negatív időszakok, amikor nem úgy ment a játék, ahogy szerettem volna, de hogy ebből sikerült így kilábalnom, és év végére minden jól alakult, az sokat segít a későbbiekben. Vagyis nemcsak az élet más területein, hanem a játékomban is kamatoztatni tudom ezt az eredményt.

Nem kezdte jól az évet, voltak hosszabb sorozatai, amikor mindig az első körben búcsúzott egyéniben. A hertogenboschi tornáról fel is került az internetre egy videó, amikor két labdamenet között teljesen kedvetlenül arról beszél az edzőjének, nem tudja, miért is teniszezik. Hogyan tudta megtörni ezt a rossz sorozatot?

Az év eleje nagyon nehezen indult, utána jött egy jobb periódus, a budapesti tornagyőzelem. Utána is jól játszottam még egy-két hónapig, de nehezebb volt a sorsolásom, és ezt követően kezdődött az a borzasztó negatív széria. Wimbledon környékén viszont már jobban éreztem magam, pihentem is két-három hetet, amikor nem versenyeztem, csak edzettem, illetve a családdal voltam. Cincinnatiben fordult meg ez így bennem. Egyik reggel mentem edzésre, szomorú voltam, kedvetlen, miközben alapvetően én egy boldog, mosolygós lány vagyok. Azt mondtam magamban: ebből elég, nem akarok ennyiszer boldogtalan és szomorú lenni a tenisz miatt, amit szeretek és a szenvedélyem. Onnantól kezdve megváltozott bennem minden, elkezdtem sokkal jobban élvezni a játékot. Játszottam két egyéni döntőt, párosban is sok jó eredményünk volt, ami a vb-n csúcsosodott ki.

De ez így működik? Az ember egyik pillanatról a másikra eldönti, hogy nem akar szomorkodni, és aztán tényleg tud is változtatni?

Azt gondolom, hogy nem a teniszemmel volt probléma, és ez megkönnyítette a dolgot. Wimbledonba úgy érkeztem, hogy nyolc vesztes meccsen voltam túl, mégis játszottam egy jó meccset Wozniacki ellen, aki azóta megnyerte egyesben a vb-t, és akkor is 4–5. volt a világranglistán. Akkor nagyon picin múlt, hogy nem vertem meg, és ez a meccs is hozzájárult, hogy reálisan lássam, nem a teniszemmel van a probléma. Ahogy változtattam a mentalitásomon, boldogabban és nagyobb élvezettel tudtam játszani, a játék is tudott ezzel együtt nőni. Szerintem a hozzáállás az élet minden területén nagyon fontos, nem csak az élsportolók számára.

Volt segítője ebben a váltásban, mentális felkészítő, akire támaszkodhatott?

Nem, ez most így magamtól sikerült.

Andrea Hlaváčkovával az oldalán idén négy tornát nyert párosban, és mellette két döntőt játszottak, az egész szezont pedig a vb-győzelem koronázta meg. Hlaváčková azonban egy interjúban azt nyilatkozta, a szurkolók meglepődnének, ha tudnák, mennyire rideg volt a viszony kettejük között a pályán kívül. Tényleg ennyire nem jöttek ki egymással?

Igen, így van. Egyébként ez is tök jó, hogy ő így nyilatkozik erről, mert megbeszéltük, hogy nem beszélünk erről. De hát ez is az egyik oka, amiért nem jövünk ki egymással. A pályán kívül nem működött a dolog, ez hosszú távon az eredményesség rovására ment volna. Nem láttam így értelmét a dolognak, ezért már a US Openen mondtam neki, hogy jövőre nem szeretnék vele játszani. Megegyeztünk, hogy ezt csak Szingapúr után jelentjük be hivatalosan, de ő már korábban bejelentette, ráadásul úgy, hogy ő nem akar velem játszani… Szóval ha ilyesmiket minden nap megkapunk egymástól, az kicsit sok… Amikor eldöntöttük, hogy nem folytatjuk együtt, attól kezdve hihetetlen eredményeket értünk el. Szerintem ez a női egónak is köszönhető.

Felszabadultabbak lettek attól, hogy már tudták, csak keveset kell kibírni együtt?

Ezer százalék! Tudtuk, hogy már csak két hónap van hátra, az utolsó 19 meccsünkből 18-at megnyertünk, egyet buktunk, a pekingi döntőben Martina Hingis és Csan Jung-zsan ellen. Nagyon jól kijött a lépés, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben nem működött volna. Főleg úgy, hogy Andrea úgy tervezi, ez lesz az utolsó szezonja, én pedig még több egyénit szeretnék játszani. Mindamellett, hogy nem értettük meg egymást, a versenyprogramunkat sem tudtuk volna úgy összeállítani, hogy mindkettőnknek kedvező legyen.

Egy interjúban azt is említette, hogy Hlaváčková miatt több párost vállalt idén, mint amennyit szeretett volna. Így utólag már nem bánja?

De igen, a nyári szakaszban, a füves szezonban szerintem túl sok volt a páros. Amikor sorozatban jöttek a rossz eredmények egyéniben, jó lett volna hazamenni két-három napra, kicsit megnyugodni, nem ott maradni abban a közegben, nézni a többieket, ahogy játsszák az egyénit… Év végén játszottam két egyéni döntőt, de mind Quebecben, mind Taskentben ott voltunk párosban is a döntőben, és nyertünk is, szóval én két hét, két verseny alatt lejátszottam 18 meccset. Szerintem az is közrejátszott, hogy nem tudtam megnyerni akár a quebeci, akár a taskenti döntőt, hogy fáradt voltam a sok meccstől.

Ez a szezon sok tanulsággal szolgált, és sok olyasmit kipróbált, amit korábban nem, például ezt a duplameccses terhelést…

Igen, ez egy érdekes dolog. Úgy tűnik, egyéniben sikertelen volt az év, de játszottam három döntőt, amit korábban még sosem, megnyertem egy tornát, míg korábban csak egy tornagyőzelmem volt. Párosban karriercsúcsomon vagyok, de egyéniben is elértem olyasmit, amit korábban sosem. Lehet, hogy sok meccset veszítettem, de sok olyan eredményem is volt, amit korábban még nem tapasztaltam. Rengeteget tanultam ebből az évből, tudom, mennyire fontos az ember hozzáállása, a kedve. Ezeket az érzéseket is igyekszem majd kamatoztatni.

Mik a céljai a következő szezonban? Több helyen leszögezte, hogy az egyéni a prioritás. A páros emellett csak kiegészítés lesz?

Párosban is nagy céljaim vannak. Kristina Mladenovic lesz jövőre a partnerem, szeretnénk jól szerepelni a Grand Slameken, nagy tornákat nyerni, kijutni a vb-re, de kevesebb versenyből. Nem fogok annyi párost játszani, mint idén, de nagy céljaim vannak. Az edzőmmel egyelőre még nem egyeztettük a pontos versenyprogramot, mert még pihenő időszakon vagyok, de a legfontosabb, hogy előre tudjak lépni a játékommal, a hozzáállásommal, és ez az eredményességen is meg fog látszani.

Kristina Mladenoviccsal már korábban is párosozott, milyen partnernek tartja őt?

Nagyon régóta, kilenc-tíz éves korom óta ismerem, juniorként és felnőttként is sokat játszottunk együtt. Szerintem ez sokat segít, hogy ismerjük egymást, tudjuk, mit várjunk el egymástól. Ezáltal a pályán is tudjuk egymást segíteni.

Egyébként hogyan zajlanak az egyeztetések, ki kivel fog párosozni? Hlaváčkovával hogyan kerültek össze?

Pavljucsenkovával kezdtem az évet, de ő is egyéni játékos, volt egy időszak, amikor nagyon rosszul ment a játék együtt. Közben Andreával szakított Suaj Peng, ezáltal ő is szabaddá vált. Megkerestük egymást, és így kezdődött.

Most hogyan esett a választása Mladenovicra?

Egész évben beszéltünk, pont azért, mert Hlaváčkovával nem értettük meg egymást. A US Open óta tudjuk, hogy jövőre együtt szeretnénk játszani. Mivel régóta jó a kapcsolatunk, meg tudtuk ezt beszélni anélkül, hogy kitudódott volna.

A tenisz világában mennyire működnek a barátságok?

Nem igazán működik, mert annyira egyéni sport, az egyéni érdekek számítanak mindenkinek.

Dominika Cibulkovával milyen viszonyban van? Beszélgetnek néha?

Persze. Tudom, hogy nagyon szereti a divatot és a szép lakásokat. Én is szeretem a szép lakásokat, úgyhogy ez is egy közös téma. Utoljára New Havenben mentünk egy autóval, akkor beszélgettünk, mutatott képeket az apartmanjáról, mondta, hogy szeretné bővíteni.

Egy éve Cibulková nyerte meg egyesben a WTA-vb-t, de a mostani szezonja kevésbé sikerült. Hogyan lehet elejét venni annak, hogy a nagy siker utáni elvárások ne nyomasszanak egy játékost?

Nálam ez már idén megmutatkozott, tavaly nagyon jó szezont zártam, idén viszont nehezebben indult be a dolog. Szóval én már megtapasztaltam ezt a helyzetet, de a világ legjobbjaival is előfordul, hogy kisebb hullámvölgybe kerülnek. Nadal és Federer is átélte már ezt. Az a lényeg, hogy a lejtő után még erősebben térjen vissza a játékos.

Önnek ez sikerült, az interjúkban arról is beszélt, hogy az év második felében sokkal agresszívebben játszott.

Azt a teniszt szeretem, és azt is tudom jól játszani, amikor agresszív vagyok. Ez a vb-döntőben is megmutatkozott, én vittem a hátamon a meccset, nagyon jó super tie-breaket játszottam. Úgy vettem, ha én nem veszem a kezembe az irányítást, az ellenfél nem fogja magától átengedni. Abban hiszek, hogy a bajnokok azért bajnokok, mert azzá teszik magukat. Úgy gondoltam, az a legfontosabb, hogy a saját játékomat játsszam, azt az agresszív teniszt, amiben benne van ugyan a hiba, de benne van a sok nyerő ütés is.