A tizenegyesek pszichológiája

„A hibának lehet köze a nyomáshoz, de sok minden máshoz is - véli Kovács Kriszta, aki futballistákkal, kajak-kenusokkal, kerekesekkel dolgozik együtt. - A tizenegyespárbaj kicsit olyan, mint a póker, kell hozzá szerencse is. Elméletileg mindenkinek tökéleteset kellene rúgnia, hiszen évek óta ezt csinálják, de amikor már egy Eb-döntőbe jutás a tét, az már teljesen más helyzet.“

Isten vagy bűnbak A tizenegyespárbaj specifikus szituáció, el kell különíteni a mérkőzés közbeni tizenegyesektől. „Ha a lövő berúgja, akkor isten, ha nem, akkor bűnbak. Az elvárások ilyenkor nagyon erősen hatnak a játékosra. Ha azon gondolkozik, mi lesz, ha berúgja, és mi lesz, ha nem, máris nem a feladatra koncentrál, hanem a következményekre. Pedig egy tizenegyespárbajban maximálisan a jelenben kell lenni, mert ha a következményekre gondol a lövő, máris kiesik a ritmusból“ - mutat rá a rontás legfőbb okára Kovács Kriszta.

Kapusnak lenni „A kapusok élete azért nehéz, mert a hibáikban mérik a játék eredményességét. Nekik nincs mérőszámuk a sikerre, az eredményben nem jelenik meg a védéseik száma, míg a mezőnyjátékosoknál éppen fordítva van, hiszen a rúgott góljaikat számolják. A kapusnál viszont azt számolják, mit csinált rosszul - hangsúlyozza a sportpszichológus. - Fontos, hogy egy kapusnak nagy önbizalma legyen, s tudja ezt a helyzetet kezelni, tudatosítsa, hogy ha például tizenegyesekig jut a meccs, akkor az egész csapat hibázott valahol, hiszen nem tudta eldönteni korábban a mérkőzést.“

A közvélekedés azt tartja, a büntetőpárbajnál a kapusoknak könnyebb a helyzetük, hiszen nincs mit veszteniük: elvégre „tizenegyest nem lehet védeni, csak rosszul rúgni“. Kovács Kriszta ezzel nem feltétlenül ért egyet: „Nem várják el a kapustól, hogy kivédje a tizenegyest, de a gól az ő közreműködéséhez kapcsolódik. A kapus mindenképpen benne van a kudarcban, míg egy csatár nincs, ha a maga tizenegyesét berúgta.“ Bruno Alves és Nani A spanyol-portugál elődöntőn furcsa esetnek lehettünk tanúi: a harmadik sorozatban Bruno Alves vette a kezébe a labdát, s már majdnem odaért a tizenegyesponthoz, amikor Nani utánaszaladt, mondván, ő következik. (A büntetőknél előre le kell adni az első öt lövő nevét és sorrendjét, s ezen utólag nem lehet változtatni.) „Nehéz megmondani, hogy ez a közjáték zavarta-e meg Bruno Alvest, aki végül kapufát lőtt. Első alkalommal biztosan nagyon rákészült a lövésre, de ezek már annyira rutinos játékosok, hogy egy ilyen intermezzónak nem kellene kihatnia rájuk. Egyébként meg nem csak Bruno Alves hagyta ki, s Moutinhót nem hívták vissza a tizenhatosról…“ - vélekedik a sportpszichológus.

Önbizalmi kérdés Unalomig ismert a karikatúra, amelyen a lövő játékos úgy látja, a kapus az egész kaput kitölti, a kapus pedig nem is látja hatalmas kapuja kapufáit, olyan messze vannak. „Ez önbizalmi kérdés. Ha a lövő úgy érzi, hogy a kapus hatalmas, akkor önmagát látja kicsinek. Ahogyan annak a kapusnak is az önbizalmával vannak problémái, aki számára óriásinak tűnik a kapu“ - mondja Kovács Kriszta, s hozzáteszi, az Eb-n résztvevő válogatottakkal minden bizonnyal foglalkozik sportpszichológus, ami megalapozhatja, de nem garantálhatja a sikert: „Fel lehet rá készülni, hogy valaki mentálisan erős legyen, és jól rúgjon, de nincs olyan pszichológus vagy edző, aki 100%-ban felelősséget vállalhat érte, hogy a játékos nem fog hibázni.“ Grimasz és gatyaletolás

A mindent eldöntő pillanatokban a lövőjátékosok és a kapusok is bevetik a maguk kis trükkjeit: az angol-olasz negyeddöntőben Joe Hart kapus grimaszokat vágott az olasz csatárokra, Andrea Pirlo pedig panenkás tizenegyessel próbálta kicsit lerombolni Hart önbizalmát. „A grimaszkodó kapus nem a klasszikus fair-play szellemében jár el, de módszere hatékony lehet. Acsapatnak az a célja, hogy eredményt érjen el, s ha úgy, hogy megzavarja az ellenfél koncentrációját, akkor úgy. Az már a kapuson múlik, hogy vállalja-e a kockázatot, hogy a furcsa viselkedésével saját magát is kizökkenti… - szögezi le a szakember, aki nem gondolja, hogy Pirlo szemtelen büntetője nagy hatással lett volna Hartra. - Ők már mind rutinos rókák. Próbálkoznak, próbálkoznak, de szerintem sokkal kisebb hatást érnek el ezekkel a trükkökkel, mint ahogy azt utóbb a nyilatkozataik sejtetik.“

Az a drukker pedig, aki az angol-olasz tizenegyespárbaj hevében azzal próbálta megzavarni az olasz lövőket, hogy letolta a nadrágját a lelátón, Kovács Kriszta szerint semmit nem ért el: „A játékosoknak csak a játék van a fejében. Ezen a szinten már úgy koncentrálnak a futballisták, hogy a mutogatós bácsit észre sem vették, legfeljebb utólag a tévében.“