A szaltó még ma is megy

Prágai találkozás

Amikor az 1986-os koppenhágai Eb kűrjében Jozef Sabovčík a négyfordulatos toeloophoz készülődött, már két-három éve gyakorolta a történelmi ugrást. „Idény közben eleinte nem kísérleteztünk, nehogy összetörje magát. Aztán idővel a gálákon a ráadásban mindig ezt próbáltuk” – emlékszik vissza Agnesa Búřilová, Sabovčík egykori edzője.

Amikor felsőbb utasításra a kis Jožko odakerült hozzá, eleinte mindketten kényelmetlenül érezték magukat. Az edző azért, mert nem tartotta fairnek, hogy a tehetséges fiút egy szó nélkül elvették korábbi edzőjétől, Lojkovičová asszonytól, de a hetvenes évek Csehszlovákiájában ez így működött, a kis korcsolyázó pedig azért, mert új trénere sokkal szigorúbb volt, mint az anyáskodó Lojkovičová.

A kezdeti nehézségek után azonban nagyszerű kapcsolat alakult ki kettejük között – a tengerentúlon élő Sabovčík egészen meghatódik, hogy megölelheti volt edzőjét Prágában. Az ő látogatására nem számított, úgy tudta, csak szlovákiai újságírókkal fog találkozni. Sabovčík éppen vendégként lép fel a „No, megállj csak!” jégrevü előadásán, de szomorúan megjegyzi, lehet, hogy ez az utolsó fellépése a cseh fővárosban.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"212890","attributes":{"alt":"Jozef Sabovčík és edzője, Agnesa Búřilová ","author":"Miloš Židík felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"Jozef Sabovčík és edzője, Agnesa Búřilová ","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Új edzésmódszer

Sabovčíknak már versenyzőkorában rengeteg gondja volt a térdével. Olyannyira, hogy az 1984-es szarajevói olimpia előtt úgy nézett ki, nem is tud versenyezni. A térde óriásira dagadt. „Körülbelül három fecskendőnyi” – jelentette edzőjének, mert már pontosan meg tudta saccolni, mennyi folyadékot kell leszívni a térdéből.

Az orvos utasítása egyértelmű volt: semmi ugrálás, semmi forgás… Sabovčík így Szarajevóban az első napokat azzal töltötte, hogy a stadion körül futott, és legfeljebb körbe-körbe korcsolyázott.

Az ellenfelek nem értették. „Ez valami új edzésmódszer?” – súgtak össze a háta mögött.

De nem értették a bírók sem. Olyannyira, hogy a férfiverseny csehszlovák bírójának egy honfitárs kolléga az edzésen azt találta mondani: „Nézd meg, nem csinál semmit. Nyugodtan rakhatod a 9–10. helyre.” Sabovčík mindezek ellenére remekelt, s végül bronzérmet szerzett, bár a saját bírója a 9. helyre tette. Hiszen ezt mondták neki…

Tart-e a térd?

Az emlékezetes első négyfordulatost Sabovčík 1986. január 31-én Koppenhágában ugrotta, de először Amerikában próbálkozott meg vele. „Carlo Fassi javasolta Colorado Springsben, hogy tegyek egy kísérletet. Amikor az ember fiatal, még nem fél. A térdemre estem” – idézte fel az első próbálkozást Sabočvík.

Az esés után orvoshoz ment, és a röntgenfelvétel láttán az ottani orvosok azonnal figyelmeztették, gondjai lehetnek a térdével. Csehszlovákiában egyik specialista sem talált semmit, Amerikában elég volt egyszer kivizsgálni. A coloradói orvos jóslata sajnos valóra vált – Sabovčíknak egyre több gondja volt a meniszkuszával, amelyből apró darabok váltak le.

„Ráadásul ez az érkező lábam volt. Ha felugrottam, sosem tudhattam, hogy a térdem meg fog-e tartani, ha leérkezem” – magyarázza Sabovčík, és nevetve teszi hozzá, az azóta kétszer műtött térde máig remekül tart, de most a másikon jelentkeznek ugyanezek a jelek. „Most a rugaszkodó lábammal van a gond, szóval most azt sem tudom, felugrok-e egyáltalán.”

Mi jön a négyes után?

Négyfordulatost utoljára 44 éves korában ugrott, de a történelmi első négyesre máig gyakran emlékeztetik. Pedig az ISU hivatalos statisztikái szerint nem az övé az elsőség – bár Koppenhágában jóváhagyták az ugrást, néhány nappal később jött a hír, hogy mivel Sabovčíknak a kikorcsolyázásnál leért a lengőlába, ez nem az első négyfordulatos, hanem csak az „eddigi legjobb próbálkozás”.

A sikeres ugrás eufóriáját azonban mindez nem vehette el, a többi korcsolyázó sem vitatja Sabovčík történelmi tettét.

De az a négyfordulatos majdnem tönkretette a koppenhágai kűrt. A leérkezés után Sabovčík diadalmasan körbenézett, keze az ég felé lendült – és elfelejtette a program hátralévő részét. „Minden kiesett. A legkönnyebb triplából elestem” – mondja Sabovčík.

„Én csak arra gondoltam, te jó úristen, most semmit nem fog megugrani” – teszi hozzá az edzője.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"212893","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Tripla hasas rittberger

Sabovčíkot a tengerentúlon Jumping Joe-nak nevezték, de volt olyan ugrás, amit ő sem szeretett. „A rittberger sosem ment. Már tripla axelt ugráltam, amikor végre a tripla rittberger is összejött” – árulja el Sabovčík.

Félt ettől az ugrástól, csak akkor adta rá a fejét, amikor látta, hogy tizenéves lányok gond nélkül megugorják. Az első kísérlet azonban nem sikerült: Sabovčík – aki egyébként ritkán esett el ugrásokból – konkrétan a hasán ért földet. „Ne haragudj, de nekem ez akkor annyira vicces volt” – hahotázik három évtized távlatából is Búřilová, Sabovčík pedig tettetett sértődöttséggel válaszol: „Hát, nekem nem!”

A tűz szerepében

Az amatőr pályafutásának a krónikus térdsérülés vetett véget, Sabovčík 1986-ban versenyzett utoljára. Ezután kétszer műtötték a térdét, másfél évet kihagyott, és csak kilenc hónapja maradt volna, hogy felkészüljön a calgaryi olimpiára. Ezt nem lehetett vállalni.

Az Egyesült Államokba emigrált, ahol néhány évig egyáltalán nem korcsolyázott. A térdének azonban jót tett a pihenés, a jég pedig csábította – így indult a profi pályafutása. „Azt csinálhattam, amit akartam” – emeli ki a legfőbb pozitívumot Sabovčík. Szerencsésnek érzi magát, hogy amatőrként sem kellett az új pontozási rendszerben versenyeznie, mert a forgásokat és a lépéssorokat sosem kedvelte, az ugrásokban élte ki magát. A védjegyévé vált szaltóra már régóta vágyott, profiként ezt is megvalósíthatta.

Edzője azt is elárulja, mivel Sabovčík tüdőkapacitása csak átlagos volt, a 4 perc 40 másodperces kűröket nehezen bírta, de a profi versenyeken gyakran rövidebb programokkal kellett előállnia. Előadóművészi tehetségnek sosem volt híján – anyja balett-táncos, édesapja koreográfus volt –, a show-k világában otthon érezte magát.

Profi pályája csúcsának a Salt Lake City-i olimpia megnyitóját tartja, amikor a tűz szerepében lángoló ruhában bűvölte el a sokmillió tévénézőt a világon. Azt csak a műsor végén vette észre, hogy a tűz kiégette a ruháját.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"212891","attributes":{"alt":"A Salt Lake City-i olimpiai megnyitón Sabovčík személyesítette meg a tüzet ","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"375","title":"A Salt Lake City-i olimpiai megnyitón Sabovčík személyesítette meg a tüzet ","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Sört is főz

Jelenleg edzőként dolgozik, csoportjában csupa lány van. Utahban a fiúk inkább hokiznak vagy kosaraznak. „Igyekszem segíteni nekik, hogy minél kevésbé sérüljenek meg. Azzal, hogy már nem tanulják az iskolafigurákat, nehezen sajátítják el a megfelelő technikát. Rögtön az ugrásokkal kezdik, a forgásoknál is elképesztő pózokat kell felvenniük, így nagy a sérülésveszély” – mutat rá a jelenlegi műkorcsolyázás veszélyeire Sabovčík.

Szabadidejében sem unatkozik: zenél, fest, asztaloskodik, az íróasztalát és a konyhaszekrényét is saját maga készítette. A legújabb hobbija a sörfőzés. „Elég finom” – mondja a végtermékről.

A fiai a zenerajongását örökölték, az idősebb Blade gitározik, a kisebbik, Jozef Jaden dobol. Szlovákul azonban egyik fiú sem beszél. „Nehéz, mert angol környezetben nőttek fel, csak én beszéltem hozzájuk szlovákul. A 2002-es olimpia alatt több Utahban élő szlovák is felvette velem a kapcsolatot, olyan is volt közöttük, aki ígérte, megtanítja a fiúkat szlovákul. De vége lett az olimpiának, és mind eltűntek” – jegyzi meg némi keserűséggel.

Panaszkodni azonban nem akar, mint mondja, világéletében azt csinálja, amit szeret. 52 évesen ugyan azon gondolkozik, hogy hamarosan befejezi a pályafutását, de azt megígéri, mindent megtesz azért, hogy a pozsonyi Eb-n felléphessen.

Elvégre a gálát január 31-én rendezik, pontosan az emlékezetes négyfordulatos 30. évfordulóján.