A spanyol vízilabdalobbi akcióba lép

Patrasz. Még napokig beszédtéma lesz a magyar–orosz vízilabda Világliga-meccs, amelyet – büntetődobásokkal – a magyarok nyertek meg 14:13-ra, ám mint arról tegnapi számunkban beszámoltunk, a versenybíróság törölte az eredményt, s komolytalan játékra hivatkozva mindkét csapat 0:5-ös vereséget szenvedett. Kemény Dénes szövetségi kapitány csapata vasárnap nem a fináléban, hanem csak a bronzmeccsen szállhatott vízbe. A helyosztón biztosan nyert, a döntőben nem kis meglepetésre az oroszok 10:8-ra legyőzték a spanyolokat...

Természetesen azt is tudjuk, honnan fúj a szél. A három jelen lévő, intézkedőképes vezetőből kettő a spanyolok szekerét tolja, inaszakadtáig. Cornel Marculescu Romániában látta meg a napvilágot, románként bíráskodott a müncheni olimpián, s vált Magyarországon első számú közellenséggé a szovjetekkel vívott partit követően. A hispánokkal időközben meghitt kapcsolatot kiépítő Marculescu később azonban nem csupán állampolgárságot kapott, de hosszú évekre a Spanyol Királyi Úszó Szövetség főtitkára lett. Ezek után hovatovább természetes, hogy a FINA ügyvezető igazgatójaként valóságos hadjáratot indított szombat este.

Aztán itt van még a kubai delegátus, Guillermo Martínez, aki tagja a FINA legfelsőbb döntéshozó szervének, a Bürónak is. Kuba és Spanyolország meghitt kapcsolata eddig sem volt titok – a pólóvilág ugyanakkor azt is tudja, hogy Joan Jané spanyol kapitány nem egy nyarat pihent már a tengerentúlon a Martínez család vendégeként. (Gianni Lonzi szombaton még nem igazán akart egy követ fújni velük, végül azonban csak megadta magát a nagyok akaratának.)

„A spanyolok úgy viselkedtek, mint egy rosszabbik fajtából való kisgyerek, akinek a homokozóban összetaposták a homokvárát, és addig bömböl, amíg mások újjá nem építik neki” – közölte Kemény Dénes, aki játékosaival egyetemben délelőtt, az uszodai edzésen tudta meg, milyen döntés született. Az első reakció természetesen az volt, hogy a bronzmeccset ezek után az játssza le, „akinek két anyja van” – ám a felindulás lecsillapodásával be kellett látniuk a játékosoknak, súlyos hibát követnének el. A FINA ugyanis egyesztendős eltiltással sújtaná a csapatot, amelynek következtében nemcsak az összes világversenyről zárnánk ki a gárdát, de az olimpiai kvalifikáció elérésének lehetőségéből is. Magyarán nem maradt más, mint megállapítani, hogy akadnak, akik mindenre képesek, aztán olyanok, akikkel mindent meg lehet csinálni – továbbá bízni abban, hogy adott idő elteltével a Nemzetközi Sportbíróság megítéli a magyar szövetség által benyújtott kártérítési igényt, amely elképzelhetően nagyobb összegre rúg majd, mint a Világligában maximálisan megnyerhető százezer dollár.

Még említhetnénk apróbb érdekességeket, például azt, hogy igazán a győztes bűnhődött a magyar–orosz találkozón, a bundameccsnek titulált összecsapás vesztese (aki lefekszik) döntőt játszhatott (az alapkör első helyén végezve!), csupán pénzbüntetéssel sújtották. Mondhatni, ezen túlmenően odalett tizenhárom pompázatos győzelem, amelyet a Világliga eddigi tizenöt partiján aratott a magyar válogatott – ennél többször egyetlen induló sem diadalmaskodott, a magyaroknál több gólt senki sem lőtt, e varázslatos teljesítmény gyümölcsét azonban adminisztratív közbenjárással a spanyolok ízlelgethetik. Elmerenghetünk azon is, hogy a világszövetség illetékesei ódákat zengtek a magyarországi tapasztalatokról, a rendezést, az esemény médiabeli megjelenítését és a FINA-val való együttműködést a nyolcas mezőnyből a legjobbnak ítélték, továbbá megkérték a magyarokat, hogy rendezzék meg a jövő évi döntőt – ehhez képest...

Az pedig már az egyetemes vízilabdavilág jövőbeni életét dúlhatja fel, hogy mostantól elég lesz négy, lelátón ülő és bármit aláírni kész játékvezetőt találni egy eredmény megsemmisítéséhez, illetve bármely meccs, amely a két érintett szempontjából elfogadható eredménnyel zárul, azonnali hatállyal kivizsgálandó.

Amúgy a bronzmeccset simán hozta a Kemény-legénység, habár Karabetszosz kapust oly elánnal lődözték a magyarok, mintha a FINA embere lenne. Egyébként pedig a bensejüket feszítő düh nem sok jót ígér az ellenfelek számára a három hét múlva kezdődő Világ Kupán...