„A puskát nem szabad eldobni, harcolni kell”

Milyen formában utazhat Rióba?A formám jó, jól sikerült a felkészülés. A technikai dolgok rendben vannak, mindent végrehajtottam, amit elterveztem. Viszont minden pálya más, Rióban pedig még nem jártam, nem tudtam ott körülnézni, megtapasztalni a technikai részleteket. A helyszínen lehet, hogy kell még csiszolni valamit a technikán, de mivel hamarább utazunk, mint terveztük, remélem, ezzel nem lesz gond, és össze tudok hangolni mindent. A sportlövészet bonyolult sportág, nemcsak azon múlik a teljesítmény, hogy milyen a formám, hanem azon is, milyen lelki nyugalomban leszek a döntő pillanatban.  Mennyi idő kell az akklimatizálódáshoz Rióban?Öt-hat nappal a verseny előtt érkezünk, remélem, minden rendben lesz, és engednek minket edzeni a pályán. Egyelőre úgy néz ki, a hivatalos tréningek megkezdése előtt is lesz edzéslehetőség. Bízzunk benne, hogy a szervezők állják a szavukat.  Az év elején beteg volt, le is fogyott, májusban panaszkodott, nehéz volt visszanyernie a formáját. Most már ott tart, ahol a tervek szerint akart?Úgy érzem, hogy a problémákat már kiküszöböltem. Minden azon fog múlni, bejön-e nekem a riói pálya technikailag. Mivel még nem voltam ott, csak hallomásból vannak információim arról, milyen a háttér, de azért igyekeztünk úgy tervezni a felkészülést, hogy hasonló adottságú lőtereken eddzünk. Mitől olyan különleges a riói lőtér?Mindegyik pálya más, de vannak lőterek, ahol hasonló a háttér, hasonlóak a technikai beállítások. Rióban viszont olyan dobógépek vannak, amelyeket Európában nem nagyon használnak. Majdnem adódott lehetőség, hogy ilyen pályán készüljünk, mert egy olasz versenyző lőterére felszerelték ezeket a gépeket, de nekünk végül nem engedték meg, hogy ott eddzünk. Így nem tudtuk letesztelni ezeket a gépeket, nálunk pedig senki nem ad arra pénzt, hogy átalakítsunk egy lőteret. Azért a lehetőségekhez mérten próbáltuk szimulálni a riói körülményeket a felkészülés során. A lövészetben tényleg az a különleges, hogy míg valaki meg sem izzad egy adott lőtéren, és könnyedén remek eredményt ér el, addig ugyanazon a pályán másvalaki csak szenved. A londoni lőtér például számomra nagyon nehéz volt, mások könnyen lőttek.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"241780","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"295","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Az olimpiát megelőző hónapokban csak a felkészülésre koncentrálhatott, mivel átkerült a rendőrség sportközpontjába, így már nem rendőri állása mellett, hanem hivatásos sportolóként készülhetett Rióra. Február 1-jével kerültem át a sportközpontba. Ennek köszönhetően több időm lett magamra, enélkül nem sikerült volna az év eleji technikai hiányosságokat sem kiküszöbölni. Nem hiszem, hogy itt tartanék, ahol most vagyok. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, mert több mint húsz év után kerültem ismét a profik közé. Bizonyára nagy könnyebbség, hogy csak a lövészetre koncentrálhatott.A munkahelyemen is pozitívan álltak a sporthoz, segítettek, de a kettőt együtt nem lehet sokáig csinálni. Hosszú távon nagyon megviseli az embert. Elrepültem valahová, lőttem, hazajöttem, munkában kellett rendezni a dolgokat, hiszen összegyűltek a feladatok… Ez akkor is megterhelő, ha a kollégák mindig nagyon segítőkészek voltak. Három-négy évig ezt lehet bírni, de aztán jelez a szervezet, állj le. Nem lehet a végtelenségig húzni. Az év eleji betegségem is egy figyelmeztetés volt, hogy valamit változtatni kell.  Pontosan mi volt a gond?A szezon legelső versenyén nagyon rossz volt az idő, átfújt a szél, nagyon megfáztam. Ez csak egyszerű megfázás volt, de közeledett a riói Világkupa. Azt hittem, már egészséges vagyok, és elmentem edzőtáborba Magyarországra. Ott pedig visszajött az influenza, az immunrendszerem legyengült, tüdőgyulladást is kaptam. Nagyon meg kellett küzdenem ezzel, de hála Istennek, voltak specialisták, akik segítettek.  Ez lesz a harmadik olimpiája. Mit tanult a pekingi és a londoni szerepléséből?Az elsőt végigidegeskedtem, mert az volt az első. A második olimpián mindenki sokat várt tőlem, és én is sokat vártam magamtól. Most jön a harmadik, ahová azzal a céllal megyek, hogy százszázalékosan elvégezzem a munkámat, amit tanultam, hasznosítsam azokat a tapasztalatokat, amiket 25 év alatt szereztem. Ha ez mind stimmelni fog, és lesz egy kis szerencsém is, akkor nagyon boldog leszek. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"241781","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]] Az eredeti tervek szerint ön mondta volna az olimpiai esküt, de végül nem tudott részt venni az eseményen.Felmerült a nevem zászlóvivőként is, ami nagy megtiszteltetés lett volna számomra, de mi rögtön az olimpia második napján kezdjük a versenyt, így a megnyitó után másfél nappal már lőnünk kell. Másfél nap lenne a regenerációra, ami nem ideális, ezért ezt lemondtam. Az eskü pedig úgy alakult, hogy már be volt tervezve az olaszországi edzőtábor, amit nem lehetett lerövidíteni, így a várba sem tudtam elmenni.  Az olimpia előtti utolsó nagy verseny az olaszországi Európa-bajnokság volt, amelyre nem utazott el. Utólag is úgy látja, hogy jó döntést hozott?Igen, hiszen nekem idén egyetlen verseny számít, ez pedig az olimpiai játékok. Arra akarok felkészülni százszázalékosan, és az Eb időben közel volt az olimpiához. Inkább az edzést választottam, mint a versenyzést a lonatói pályán, ami nekem egyáltalán nem fekszik, és nem is hasonlít a riói lőtérre. Előnynek vagy inkább nyomásnak érzi, hogy kétszeres, ráadásul címvédő világbajnokként versenyezhet Rióban?Ez akkor lenne nyomás, ha most kezdenék lőni, és csak egy-két év lenne mögöttem. De így nem érzékelem. Én ezt a sportot szívből csinálom, elfogadom a győzelmekkel, vereségekkel, örömmel, sírással együtt. Megéltem azt, hogy a csúcson voltam, azt is, hogy nagyon magasról buktam. De szívből csinálom ezt, ha nyerek, ha veszítek. Apám és nagyapám mindig arra tanított: „A puskát nem szabad eldobni, harcolni kell tovább.” Ehhez tartom magam.