A németek az ezüstéremnek is örülnek

Berlin. A jokohamai vb-döntőben elmaradt ugyan a csoda, ám a labdarúgás német rajongói így is örülhettek: egy rendkívül kiegyensúlyozott mezőnyű világbajnokságon szerzett ezüstérmet a korábban elparentált csapatuk.

Berlini megfigyelők beigazolódva látták azt a jóslatot, amely szerint komoly gondot okozhat Rudi Völler fiainak, ha (a vb során először) hátrányba kerülnek. Ez a döntő 67. percében be is következett. Hogy nem már az első félidőben kaptak gólt a németek, azt csak Kahn kapus kiváló reflexeinek (és Ronaldo ügyetlenkedésének) köszönhették. A fenti két név egyben jelzi is a német és a brazil válogatott közötti legfőbb különbséget. Minden korábbi világbajnok együttesnek megvolt a maga sztárja (1970: Pelé, 1974: Gerd Müller, 1978: Kempes, 1982: Rossi, 1986: Maradona, 1990: Klinsmann, 1994: Romario, 1998: Zidane) – s szinte mindegyik csatár, méghozzá „gólzsák” volt.

A német sajtó szóhasználatával élve a „szürke egerekből” álló Völler-legénységben az egyetlen csillogó egyéniség Oliver Kahn volt. Nemcsak a szakemberek, de a játékostársak is úgy vélték: a döntőbe jutás 80 százalékban a szenzációsan védő hálóőrnek köszönhető (hat mérkőzésen mindössze egyetlen gólt kapott, még június 5-én az írek ellen). A többiek tisztességgel tették a dolgukat, német módra hajtottak és a szerencsével sem álltak hadilábon.

Ez azonban a döntőben kevésnek bizonyult. A csoportmérkőzéseken villogó Klose a vb hajrájára elszürkült, társa, Bode pedig kifejezetten gyenge napot fogott ki vasárnap. Nem jelentettek komoly veszélyt Marcos kapujára. A legnagyobb német lehetőségek a döntőben Nueville (káprázatos szabadrúgás), Jeremies (bombaerős fejes egy szöglet után) és Bierhoff (10 méterről, fordulásból küldött, helyezett lövés) nevéhez fűződtek.

A korábbi teljesítményüktől elmaradt német csatárokkal szemben „felnőtt“ a döntőhöz a brazil támadósor: Ronaldo és Rivaldo szemet gyönyörködtetően kombinált és lőtt kapura, mindkét gólt tudatos helyezkedés előzte meg. A második találat előtt látni lehetett, hogy Rivaldo „érzi” a háta mögött Ronaldót, ezért lépte át a labdát, amellyel aztán csatártársának már nem volt nehéz dolga.

Kahn – és általában a kapusok – tragédiája, hogy nekik elég egyszer hibázni, az már a vereséget jelentheti. Hiába védett hat és fél mérkőzésen szenzációsan, kétségbeesésbe kergetve az ellenfeleket: vasárnap elég volt egy megingása ahhoz, hogy elússzanak a német remények. Ronaldo pedig kihagyhatott az első félidőben két száz százalékos helyzetet, a következőt berúgva máris biztosította a helyét magának a brazil futball-legendák sorában.

Rudi Völler szövetségi kapitány sikerként könyvelheti el az ezüstérmet, s ebben egyetért vele a szakemberek és a politikusok tábora is. A vb után vagyunk és egyben máris a következő előtt: 2006-ban Németország rendezi a XVIII. világbajnokságot. Az bizonyos, hogy a jelenlegi német csapatból többen kiöregszenek addig. Bierhoff (34 éves) és Bode (32) már tavasszal bejelentette, hogy a vb után visszavonul. Benne lesz a korban 2006-ra Kahn (most 33 éves), Linke (32), Ziege (30), Neuville (29) és Lehmann (32) is. Az ő helyükre mindenképpen megfelelő „pótlást” kell találnia Völlernek. Biztatónak nevezhető a vb-n most debütáló Metzelder (21), Kehl (22) és Frings (25) szereplése, miként a fáradhatatlanul küzdő Schneider (28) és Hamann (28) is bizonyára ott lesz még a négy év múlva esedékes tornán.