A negyedik-ötödik hely reális lehet

Tizenhat meccs után a hatodik helyen áll a Tipsport Ligában az érsekújvári jégkorong-csapat, amelynél az edzővál-tás és a játékoscserék után a közösség összekovácsolására helyezik a hangsúlyt. Tóth Mihállyal, a zöld-fehér klub főmenedzserével a jégcsar-nokban beszélgettünk erről – valamint célokról, anyagiakról és a kézilabdás múltjáról.

A bajnok besztercebányaiak elleni vereség (8:3) előtt zsinórban négy meccset nyert a csapat a rendes játékidőben (Detva 3:1, Liptovský Mikuláš 3:1, U20 3:1, Poprad 5:0), amire tavaly sem volt példa a Tipsport Ligában. Ezek szerint a csapat rátalált a jó útra?

Azon dolgozunk augusztustól, hogy a szekér valahogy meginduljon. Štefan Mikeš edző megkapta a bizalmat, mivel úgy szólt az egyezségünk a tavalyi idényben, hogy ha bejut a playoffba, akkor továbbviszi a csapatot. Nem is kezdte rosszul az egészet, korábbi sportmenedzserünkkel, Ján Chovannal ők rakták össze a gárdát. Úgy gondoltuk, hogy a 12 felkészülési meccs elég lesz arra, hogy megismerjük a játékosokat. A jégkorong specifikus sportág, általában 40 hokisból kell kiválasztani a 25 alapjátékost, akiknek meg is kéne maradniuk. Nem mondom, hogy ignorálták volna a játékosok az edzőt, de érdekes helyzet volt, mert Mikeš mindig kitalált valamit, hogy ezért vagy azért nem megy a játék. Ettől függetlenül jó munkát végzett, köszönjük neki, de eljött az az idő, amikor váltani kellett. A váltás pedig nem volt rossz, Ladislav Lubinát már régóta ismertük. A 2013/2014-es szezonban már dolgozott Érsekújvárban, nagyon jó edzéseket tartott, és bár Róbert Spišiak fejezte be akkor az idényt, a csapat még két-három hónapig az előbbi elképzelései szerinti tempóban tudott maradni.

Az előző idényben is nagyon korán, a 8. forduló után váltottak edzőt, most négy kör elteltével jött a csere. Nem tartanak attól, hogy ismét az történik majd, mint újonc évükben, amikor négy vezetőedző is kicserélődött a kispadon?

Ez lehetséges, de nem akartunk eljutni arra a pontra, hogy a végén csattanjon az ostor. Tavaly végig hajszoltuk a sereget előttünk, és csak az alapszakasz utolsó meccsén dőlt el, hogy benne leszünk a rájátszásban. Manapság a sportban, sajnos, a váltás egy normális dolog, én ezért is nem tudnék edzősködni. Mert ha nem megy a csapatnak, nem a 22 hokist küldik el, hanem az edzőt. Persze megtörténik az is, hogy két-három játékost elküldenek, kicserélnek, mert nagyon fontos, hogy a csapatban meglegyen a belső összhang. Az, hogy jól érezzék magukat az öltözőben is, a zuhanyban is, a regeneráción. Például egy szabad szerdán a fiúk kihagytak egy edzést, és elmentek egy közeli fürdőbe. Délután hazaérve látni lehetett rajtuk, hogy föl vannak dobódva. A csapat összekovácsolódását segítik a meccsek előtti közös ebédek vagy vacsorák is. A válogatott szünetben is tervezünk valamilyen összetartást. A legutóbbi két szerzeménnyel (Michal Novák, Dmitrij Monya) úgy érezzük, hogy kész a csapatunk, most már csak össze kell rázódniuk. Ha ez sikerül, és a Jóisten jó irányba adja a szelet a hajónknak, úgy érzem, sokkal jobb eredményeket fogunk elérni, mint tavaly.

A viszonylag sok keretbeli változás miatt nehéz a hokisokat Érsekújvárba csábítani? Szerepet játszik a döntésükben, hogy egy viszonylag kisebb klub hívja őket?

Ezek a játékosok profik, pénzért játszanak. Korábban biztos, hogy tartottak tőle, hogy Érsekújvár nem az a hagyományos hokis város, mint Trencsén, Kassa, Poprád vagy Liptószentmiklós. De egyrészt az ügynökök, másrészt a más csapatokban együtt szerepelt játékosok átadják egymásnak az információkat: látják, hogy nem keresnek nálunk óriási pénzeket, de tudják, hogy a fizetési napon ott lesz a jussuk a számlán. Náluk ez a mérvadó. Sokan ígérgetnek fűt-fát, amit 2-3 hónapig tudnak megtartani, de nekünk nem ez a célunk, hanem hogy hosszú távon csináljuk a jégkorongot. Lassacskán fel akarjuk építeni az utánpótlást, hogy extraligát játsszon az ifi és a juniorok is, és ebből majd a nagycsapat is meríthet. Ha minden évben egy hokist ki tudnánk emelni, nagyon jó lenne. Ezért is alkottuk a B csapatot, amely az I. ligában szerepel. Nekik szerdán és pénteken van meccsnapjuk, szerdánként így az A csapatban kevesebbet játszók is jégre léphetnek, ha valaki akarja, halálra játszhatja magát. A szezon végén majd kiértékeljük a projektet, és bár nem vagyok jós, úgy vélem, megtartjuk a B csapatot a jövőben is.

Anyagilag ez nem túl megterhelő? Lényegében két csapatot kell fenntartani országos bajnokságokban...

Ha nem lenne rá keretünk, nem mentünk volna bele. Természetesen nagyon nehéz biztosítani az anyagiakat. A szponzorokat az eredményekkel lehet meggyőzni, mert egy cég termékeladásán biztos, hogy nem tudunk 100%-ot emelni. Érsekújvárban van sok sportszerető ember, aki lát fantáziát a hoki támogatásában. Persze elfogadnánk sokkal többet is, mert a jégkorong fel tud emészteni minden pénzt, ez a legdrágább sport a világon. A város segítsége nélkül nem tudnánk ezt csinálni.

Mekkora költségvetéssel dolgoznak?

Nem nagyobbal, mint a tavalyi.

A többi klubhoz képest hol állnak a rangsorban?

Sokkal-sokkal lejjebb vagyunk az élcsapatoknál. Pontos skálát nem tudnék mondani, de biztosan nem vagyunk a top hatban. Igyekszünk szerények maradni. Nem szálltunk el azért, mert Tipsport ligásak lettünk, ugyanúgy működünk, mint három-négy évvel korábban. Fantasztikus fanklubunk van, akik a meccseken tényleg hetedik játékosként segítenek, sokszor idegenben is.

Mindezek fényében mivel lenne elégedett a klubvezetés a szezon végén?

Fontos, hogy a meccseinkre megteljen a csarnok, hogy az emberek örömüket leljék a játékban. Elsősorban az a cél, hogy bejussunk a rájátszásba, a lehető legjobb alapszakaszbeli helyről. Ha reálisak vagyunk, a negyedik-ötödik pozíció az az lenne, talán a harmadik is lehetséges. Azt mindenképp szeretnénk elkerülni, hogy nyolcadikok legyünk. Nem akarjuk elkiabálni a dolgot, de optimisták vagyunk.

Az ön neve elsősorban a kézilabdával forrott össze. Mennyire más közeg a hokisoké?

38 évet voltam jelen különféle módon a kézilabdában. Mikor játékosként befejeztem, sosem gondoltam volna, hogy tovább maradok a sportágban más funkcióban. Technikai vezetőként kezdtem, de voltam minden, a végén, az utolsó négy évben elnök lettem, de bizonyos dolgok miatt azt mondtam, hogy itt az ideje váltani. Egypár órán belül megegyeztünk Sucharda Ferenccel, a hokisok elnökével. A jégkorong teljesen más, mint a labdás sportok, eltartott egy évig, míg megtaláltam a jégen a korongot... És sokat is fagyoskodtam... De gyorsan megszerettem ezt a sportot, mert látom, hogy mennyit fejlődnek a kisgyerekek, akiknek kilenc hónapon keresztül minden nap van edzésük és kétnaponta meccsük. Kellemesen meglepődtem, hogy hokiberkekben amerre mentem, soha sehol nem éreztették, hogy csak érsekújváriak vagyunk. Gyorsan elfogadták a klubot, a jó eredményeknek, a MOL Ligának is köszönhetően. Amikor eljöttünk a szlovák ligába, pofozógépként kezdtünk, aztán a II. ligából az I.-be, majd még feljebb léptünk, és nem akarták elhinni, hogy ilyen is van. Mikor Sucharda úr azt mondta, hogy három év alatt fel akar jutni az élvonalba, mindenki nevetett rajtunk, aztán be kellett látniuk, hogy igaza lett..