A múlt tárgyainak vallomásai

Dunaszerdahely. Két kiállítást nyitottak meg a hét végén a Kortárs Magyar Galériában. A földszinti kiállítótermekben látható tárlat anyagát Almási Róbert festőművész a galéria gyűjteményéből válogatta össze, az emeleti helyiségek-ben pedig a napokban véget ért XVIII. Dunaszerdahelyi Nemzetközi Művésztelep résztvevői által az intézmény-nek adományozott alkotások-ból rendeztek bemutatót.

A művésztelepen Neumann Ildikó budapesti fotós is részt vett. A telepen alkotott művészek munkáiból a Vermes-villában rendezett csoportos tárlaton tőle a Múlt idő című sorozatából látható néhány, giclée print technikával, vagyis művészeti szkenneléssel készült, fotóalapú művészi nyomat. Ezek mellé felkerült a falra az ugyanezzel az eljárással kivitelezett, Áldozatok című munkája is. Ez utóbbin Neumann Ildikó egy golyó ütötte lyukakat őrző házfalat örökít meg. A vakolt fal lőtt „sebeit” tárt szárnyú, fehér galambok hosszú sorából alkotott grafikai (rá)nyomat lepelként fedi.

„A Múlt idő sorozatom emlékképeivel már nem élő, de valahol a szívemnek kedves személyeket idézek meg tárgyak által – mondja a fotós. – Lent a pincében, a lerakatban leltem rá a lefotózott régi bútordarabokra, használati tárgyakra. Az elhagyott dolgoknak beszédes múltjuk van, azok által rakódott rájuk, akik használták.” A múlt sejtelmes ködét a fotózott tárgyak köré nem fényfestéssel teremtette meg – magyarázza –, hanem fényrajzolással. Zseblámpával irányította a fénycsóvát, hogy a kép visszaadja a múltba tűnés hangulatát.

Hosszú ideig műtárgyakat fotózott művészeti albumokba Neumann Ildikó. Vallja, az nagyon jó iskola volt számára az illusztratív jellegű tárgyfotók készítéséhez. A sorozatba állított, jól eltalált tárgyfotóknak szerinte ugyanolyan a hatásuk, mint a szövegbe illeszkedő grafikáké. Mivel mindig minden tárgyhoz kötődik valamilyen történet, a róluk készült fotók, fotó alapú nyomatok is beszédesek; tartalom rétegeződik rájuk olyan kérdésekkel, mint: mit élhetett meg a szék, amely lekerült a pincébe, vagy ki használta a varrógépet, és kik viselhették a vele varrott ruhákat?

Neumann Ildikó elmondta, tizenvalahány évvel ezelőtt, amikor a gödöllői művésztelep állított ki a Vermes-villában, nagyon kellemes benyomások érték Dunaszerdahelyen. A Kortárs Magyar Galériát ismerte, de a művésztelepről nem tudott. „Roppantul vártam, és izgatottan készültem rá, mert nem tudtam, mire számíthatok, kikkel leszek együtt, milyen képeket tudok itt csinálni. Titokzatos volt a várakozás időszaka. Annyit tudtam, hogy a termálfürdőben leszünk, ezért felkészültem, vettem odahaza egy víz alatti fényképezőgépet. De nem klasszikus módon fotóztam, nem felszín alatti képeket készítettem, hanem a víz és az ég kapcsolatát próbáltam megfogni, az összeköttetést megtalálni és kiemelni a kettő között. E felvételeknek majd otthon, Budapesten, a saját nyomdámban elvégzem az utómunkálatait, és aztán ezeket a víz-ég kompozíciókat is elküldöm Dunaszerdahelyre. Fantasztikus volt a hely, a környezet az ittlétre és a munkára, az alkotásra egyaránt.”

A tárlat, melyen Neumann Ildikó munkái mellet Almásy Ivor, Budaházi Tibor, Füleki Krisztina, Gaál Ildikó, Halmos Klára, Szél Ágnes és Takács Lídia néhány műve szerepel, augusztus 11-ig tekinthető meg.