A Manchester City harca saját magával – ki hogyan teljesített a csapat élén?

Ettől kezdve egy menedzsernek sem kellett osztania-szoroznia, hogy kit vehet meg az átigazolási célpontjai közül, hiszen az angol csapat tulajdonosai szinte korlátlan forrást biztosítanak a játékosok vételére minden évben. Ennek ellenére nemzetközi szinten a klubnak csak nem akar összejönni az áttörés, a 2016/2017-es szezonban a Monaco és a BL-nyolcaddöntő jelentette a végállomást. Nézzük, hogy szerepeltek a menedzserek Mark Hughes-tól Pep Guardioláig! Amikor 2008 nyarán megtörtént a tulajdonosváltás a Manchester Citynél, már Mark Hughes volt a csapat menedzsere,  így őt még nem az új vezetés nevezte ki. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"270368","attributes":{"alt":"","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"150","title":"A katari hatalomátvétel óta Mark Hughes, Roberto Mancini, Manuel Pellegrini és Pep Guardiola fordult meg a ManCity élén","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Hughes nem hagyott mély nyomot Mivel épp az átigazolási időszak végén üttetett nyélbe az üzlet, így sok lehetőség már nem volt új játékosok vételére, de azért még jópár mesés ajánlatot így is elküldtek a legnevesebb futballisták klubjai felé, amelyek közül egy célba is ért: Robinho 43 millió euró ellenében érkezett a Real Madridból. Persze azért így sem panaszkodhatott a walesi szakvezető, hiszen előtte már megszerezték Saun Wright-Philipset, Pablo Zabaletát és Vincent Kompanyt is a nyáron. Hiába erősítettek rá minderre a télen Nigel de Jonggal, Craig Bellamyval, Wayne Bridge-dzsel és Shay Givennel, a szezon végén a csalódást jelentő tizedik helyet sikerült megszerezni. Ennek ellenére a nyarat még Hughes-zal kezdte meg a csapat, aki csaknem 140 millió eurót költött játékosokra, így a Cityhez igazolt Carlos Tévez, Gareth Barry, Santa Cruz, Kolo Touré, Emmanuel Adebayor és Joleon Lescott. Érdekesség, hogy a walesi szakvezető kizárólag olyan labdarúgókat szerződtetett, akik már bizonyítottak a Premier League-ben, nem mert a szigetországon kívülre tekinteni. Mivel azonban az ősz sem volt túl meggyőző a tulajdonosok számára, új menedzser után néztek, és őt decemberre találták meg Roberto Mancini személyében, aki a hatodik helyen vette át a csapatot.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"270369","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"124","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Mancini meghozta a sikert – otthon Az olasz szakember nagy változtatásokat nem eszközölt kinevezése után, csak két jelentős igazolást hajtott végre télen: elhozta Patrick Vieiriát az Intertől és Adam Johnsont a Middlesbrough-tól. Mindez az ötödik helyre volt elég az idény végén, valamint a Ligakupában az elődöntőig meneteltek. 2010 nyarán azonban Mancini már nagyobb vérfrissítést hajtott végre a keretben: érkezett Yaya Touré, Mario Balotelli, James Milner, Da­vid Silva, Jérome Boateng és Alek­szandar Kolarov mindösszesen 145,45 millió euróért, valamint télen még megvették Edin Dzekót további 37 millió euróért. Láthatóan meglódult a City szekere, így az angol bajnokság harmadik helyén végeztek, valamint több mint 40 év után megnyerték az FA-kupát is. Az igazi áttörést azonban a 2011/2012-es szezon hozta meg, ugyanis ekkor bajnokságot nyertek a világoskékek, valamint a BL-ben is elindulhattak, igaz, ott már a csoportmérkőzések során búcsúztak. Ebben a szezonban érett össze az előző évben összevásárolt csapat, valamint érkezett még Sergio Agüero, Samir Nasri, Stefan Savic és Gael Clichy. A következő szezonban sem volt jelentős jövés-menés a keretben, azonban nagy csalódást keltett, hogy a City a BL-csoportjának csak az utolsó helyét tudta megszerezni, elbukta a bajnokságot a városi rivális Uniteddel szemben, és elvesztette az FA-kupa döntőjét is a Wigan ellen. Így hiába lett ezüstérmes a Premier League-ben a csapat, Mancininek mennie kellett még a szezon végezte előtt.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"270370","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"352","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"394"}}]] Három trófea, de a BL nincs közte Manuel Pellegrini érkezésével latinos vonalra lépett rá a City 2013 nyarán. A csapathoz igazolt Fernandinho, Jesús Navas, Álvaro Negredo, Martin Demichelis, de még akár a montenegrói Stevan Joveticet is ebbe a körbe lehet sorolni a stílusa alapján. A chilei szakember mindjárt bajnokságot és Ligakupát is nyert, valamint továbbjutott a BL-csoportból is, ahol rögtön az FC Barcelonával került szembe, így a kiesést azért könnyen meg lehetett magyarázni. Talán túl erősre is sikeredett a kezdet, mert ezután már csak egy BL-meneteléssel lehetett volna túlszárnyalni az addigi eredményeket, de ez elmaradt. A következő, 2014/2015-ös szezonban második lett a City az angol bajnokságban, nyolc ponttal lemaradva a Chelsea mögött, a BL-ben újra az FC Barcelona állt a világoskékek útjába a legjobb 16 között, valamint a Ligakupában és az FA-kupában is korán búcsúzott az együttes.Egy nagyszerű és egy csalódást keltő szezon után egy felemás következett Pellegrinivel, pedig az erősítésekre ezúttal sem lehetett panasz, minden csapatrészbe érkezett új játékos: Nicolás Otamendi a védelembe, Fabian Delph és Kevin de Bruyne a középpályára, Patrick Roberts és Raheem Sterling pedig a támadó szekcióba, összesen több mint 200 millió euróért. A BL-ben már majdnem össze is jött az áttörés, azonban a Real Madrid elütötte a világoskékeket a döntőtől (0–0, 1–0). A bajnokság viszont enyhén fogalmazva szerényre sikeredett, csak jobb gólkülönbségének köszönhetően ért oda a City a még BL-indulást jelentő negyedik helyre, a Ligakupát viszont újfent megszerezték a chilei szakemberrel. Nem is annyira a felemás idénynek köszönhetően, hanem sokkal inkább annak hatására kötöttek útilaput Pellegrini talpára, hogy a régóta körüludvarolt Pep Guardiolát sikerült megszerezni, így 2016 nyarán a katalán szakvezető ült le az Etihad Stadion hazai kispadjára. Eddig még Pep sem alkotott maradandót Bár már Guardiola is elköltött több mint 200 millió eurót, és igazolt egy fél csapatra való sztárt (Claudio Bravo, John Stones, Ilkay Gündogan, Nolito, Gabriel Jesus, Leroy Sané), az már bizonyos, hogy a BL-ben alulmúlja a tavalyi eredményt. Bár az AS Monaco idén nagyon jó teljesítményre képes, azért a hercegségbeli együttes búcsúztatása nem sorolható a lehetetlen kategóriába, mégis a végállomást jelentette Guardioláék számára. A bajnokságban az első helyet már csak a Chelsea bukhatja el, de a második helyre még van esélye a világoskékeknek, hiszen csak két pont a lemaradásuk a Tottenhammel szemben. Mivel már a Ligakupától is búcsúzott az együttes, egyedül az FA-kupa megnyerésére van reális esélye a Citynek, ahol az elődöntőben az Arsenal lesz az ellenfelük.  A klasszikus 4-4-2-től a latinos stílusig Mark Hughes a klasszikus szigetországi játékrendszerből, a 4-4-2-ből indult ki többnyire, ahol a szélső középpályások (Bridge, Zabaleta) ugyanúgy képesek védekezni, ahogy támadni is, valamint a belső középpályán is nagy munkabírású játékosok kapnak helyet, akik a védekezés mellett gyakran felérnek a támadások második hullámába. Ez De Jong érkezésével kicsit átalakult, és megosztották a feladatokat: volt egy inkább támadó középpályás (Elano, Stephen Ireland), és egy, többnyire a védelem előtt játszó középpályás (Fernandes, De Jong, Dietmar Hamann). Hughes néha változtatott azért, és a 4-3-3-at is alkalmazta, ahol telepakolta három univerzális középpályással a pálya középső részét, a támadó szekciót pedig két szélsővel és egy befejezővel játszatta. Ami viszont állandóságot jelentett a walesi edzőnél, hogy a védelmet sokszor túlbiztosította: gyakran belső védőket játszatott a védelem szélén is. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"270371","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"388","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"394"}}]] Mancini érkezésével egyre inkább előtérbe került a 4-2-3-1-es formáció, amelyet Pellegrini is megtartott, és amely most is gyakori a Citynél. Ebben a formációban a pálya közepének biztosítása hangsúlyosabb, mint az előzőleg játszott „állítsunk fel egy falat a tizenhatosunk előtt” szisztéma, éppen ezért két olyan védekező középpályás szükségeltetik hozzá, akik sok labdát szereznek, és keveset adnak el (De Jong, Barry, Vieira, Yaya Touré, Fernandinho, Javi García), valamint a szélső hátvédek is többet lépnek fel a támadásokkal (Kolarov, Clichy, Sagna, Zabaleta, Bridge, Sylvinho). Ami ennek a játékrendszernek a titka, hogy kell hozzá legalább három olyan támadójátékos, akiket rá lehet venni a minimális védekezésre is, a labdavesztés utáni visszatámadásra, emellett támadásban rendkívül kombinatívak, dinamikusak és gyakran változtatják a helyüket, gólérzékenyek, de gólpasszok terén is erősek. Csakhogy a legnevesebbeket említsük: Robinho, Tévez, Wright-Philips, Nolito, Sané, Bellamy, David Silva, Balotelli, Nasri, Agüero, Jesús Navas, Sterling, De Bruyne, Gündogan, Jovetic, Gabriel Jesus. Ők mind-mind alkalmasak a befejezésre és a kiszolgálásra is, ugyanis általában egy klasszkus, statikusabb befejezőcsatár is helyet kap a csapatban (Adebayor, Dzeko, Negredo, Iheanacho, Bony). Mivel ez a szisztéma leginkább a latinos stílusnak fekszik, nem véletlen, hogy már évek óta tartósan tíz fölött van a latin (dél-amerikai, spanyol, portugál vagy olasz) játékosok száma a keretben. Guardiola viszont a 4-2-3-1 mellett gyakran alkalmazza a 4-1-4-1-es formációt is. Ezt a papíron gyengébb vagy defenzívebb csapatok ellen alkalmazza, hiszen az egyik védekező középpályását egy plusz univerzális támadó középpályásra cseréli, valamint a szélekre is nagyobb hangsúlyt helyez, hogy még nagyobb teret nyerjen a támadások építésére. Az eredmények és a játék ismeretében azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy bár a katalán mester láthatóan próbálkozik újításokkal, még nem találta meg a tökéletes szisztémát a Citynél. Mentségére szóljon azonban, hogy igazolásai közül Ilkay Gündogan és Gabriel Jesus is komoly sérülést szenvedett, pedig biztatóan kezdtek a csapatban. Villányi Gergely