A klub, ahol a kupagyőzelemért nem köszönöm, hanem kirúgás jár

A Valencia tulajdonosa szeptember 10-én parancsba adta Marcelino García Toral azonnali kirúgását, aki két éve egy minden szempontból mélyponton lévő csapatot vett át, majd tudatos szakmai munkával visszavezette azt a spanyol elitbe, és tizenegy évnyi várakozás után megnyerte a klub első trófeáját. A tulajdonostól azonban még egy köszönömöt se kapott, sőt, az állandósult érdekellentét miatt egyik napról a másikra utcára került.

Szeptember 10-én, négy nappal a Barcelona elleni bajnoki és hét nappal a Chelsea elleni Bajnokok Ligája-meccs előtt, Anil Murthy klubelnök a vezetőedző tudta nélkül Szingapúrba utazott, ahol találkozott Peter Lim tulajdonossal, aki parancsba adta neki Marcelino kirúgását. Másnap a Valencia hivatalosan is bejelentette, hogy már nem Marcelino a csapat trénere, hanem a spanyol U21-es válogatott korábbi szövetségi edzője, Albert Celades. Marcelino menesztésének időzítése nem is lehetett volna rosszabb, maga a döntés és annak körülményei azonban még aggasztóbbak.

Marcelino visszavezette a Valenciát az elitbe

Peter Lim szingapúri milliárdos 2014 őszén vásárolta meg a Valenciát. Eddigi regnálása alatt 52 játékos érkezett a klubhoz, és Celades a nyolcadik edző, aki irányítja a csapatot – mindezt úgy, hogy az ügyeletes „tűzoltó”, Salvador González, vagy ahogy mindenki ismeri, Voro, ezalatt az időszak alatt háromszor ült a vezetőedzői székben. A Lim-korszak ígéretesen indult, Nuno Espiríto Santo vezetésével a Valencia visszajutott a Bajnokok Ligájába, és ami ennél is fontosabb volt, hogy volt karaktere a csapatnak. Aztán néhány rossz eredmény után Nuno távozott, majd egy olyan szakadékba zuhant a Valencia, amelynek Gary Neville, a Barcelonától kapott hét gól és a két tizenkettedik helyezés volt az abszolút mélypontja. 2017-ben azonban felállt a padlóról és leporolta magát a Valencia: márciusban Mateu Alemany lett a klub sportigazgatója, nyáron Anil Murthy a klub elnöke, majd a kirakós utolsó darabjaként Marcelino a csapat vezetőedzője. Marcelino korábban a nyolcadik helyig vezette a ma már harmadosztályú Recreativo Huelvát, majd egy évvel később UEFA-kupa-helyen végzett a Racing Santanderrel. Később másfél szezon alatt kétszer is Európa-ligába jutott a Villarreallal, majd az utolsó szezonjában elcsípte a Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik helyet. Marcelino kinevezése tehát garancia volt a sikerre.
A Valencia pedig meg is kezdte a visszakapaszkodást az elitbe: a két tizenkettedik hely után Marcelino visszahozta a Bajnokok Ligája-esteket a Mestalla-stadionba. A következő idény viszont rosszul indult: a pocsék helyzetkihasználás miatt rengeteg döntetlent játszott a csapat a bajnokságban, és féltávnál mindössze négypontnyira volt a kiesőzónától. A Bajnokok Ligájából ekkorra már kiesett. Lim már épp útjára engedte volna Marcelinót, amikor Alemany Szingapúrba utazott, és meggyőzte a tulajdonost, hogy adjon még egy esélyt az edzőnek. Marcelino pedig élt is vele: a Valencia tavasszal hihetetlen menetelésbe kezdett, tizenhét mérkőzésen át nem talált legyőzőre, bejutott az Európa-liga elődöntőjébe, és a Király-kupa döntőjébe, ahol aztán 2–1-re legyőzte a Barcelonát, és így tizenegy évnyi várakozás után megszerezte az első trófeáját. A Valencia tehát ismét komoly tényezővé vált Spanyolországban.

Csak idő kérdése volt Marcelino kirúgása

A színfalak mögött azonban pattanásig feszült a helyzet Marcelino és Lim között, aminek a gyújtópontja a tulajdonos féltékenysége volt: a Valencia felemelkedése kizárólag Marcelino és Alemany szakmai munkájának volt köszönhető, és legkevésbé sem a tulajdonosnak. Márpedig Lim klubpolitikája az első pillanattól kezdve azt az üzenetet hordozza magában, hogy Valenciában az van, amit ő mond.Marcelino viszont az első pillanattól kezdve a saját útját járta, és pontosan tudta, hogy milyen játékosokra van szüksége a sikerhez – a legkevésbé sem azokra a Jorge Mendes-féle bérencekre, akik azonnal ellepték a Valencia öltözőjét, amint Lim belépett a klub életébe. Nyáron ennek a történetnek egy újabb fejezete kezdődött, amikor Marcelino többször is nyíltan kritizálta a klub átigazolási politikáját, amit Lim személyes sértésnek vett.

„Rövid a keretünk, és látva a Sevilla valamint a Real Betis költekezését, nehéz szezon elé nézünk”

– mondta az edző, aki ígéretet kapott a barcelonai Rafinha megszerzésére, ám az üzletből végül nem lett semmi.

Marcelino azt is ellenezte, hogy Lim eladja Rodrigo Morenót az Atlético Madridnak, amely állítólag 60 millió eurót fizetett volna érte. Rodrigo végül maradt, de itt is felütötte a fejét az érdekellentét. A történések közepette ráadásul Alemany komolyan fontolóra vette a felmondását, erre pedig az öltöző is felbolydult, amely azt várta Marcelino mestertől, hogy lépjen közbe és álljon ki a sportigazgató mellett a tulajdonossal szemben. A lisszaboni túráról hazaérkező játékosok felháborodását az okozta, hogy többen azért maradtak a klubnál, mert hittek a Marcelino–Alemany páros által felvázolt szakmai tervben. Így, hogy a sportigazgató munkáját a tulajdonos megkérdőjelezte, a lépést a csapat egyértelmű és nyílt támadási üzenetként vette. Innen pedig már tényleg csak egy lépés volt Marcelino eltávolítása, aki pontosan tisztában volt a helyzetével. „Meggyőződésem, hogy a sorsomat a Király-kupa-győzelem pecsételte meg – mondta Marcelino a kirúgása után. – A szezon folyamán bizonyos személyek egyértelművé tették, hogy a kupa másodlagos, a megnyerése nem cél. A szurkolók és a játékosok azonban harcolni és nyerni akartak. A kupagyőzelem megrengette az elnökség és a szakmai vezetés viszonyát, és begyújtotta azt a kanócot, ami a kirúgásomhoz vezetett.”
Marcelino kirúgásáról mindenki tudta, hogy csak idő kérdése, a keretet mégis sokkolta a hír. A játékosok többsége remekül kijött Marcelinóval, akinek az irányítása alatt többen is a karrierjük csúcsán voltak, és a hazájuk válogatottjába is bekerültek.

„A legjobbakat kívánom neked, mester. Köszönöm, hogy még nagyobbá tetted ezt a klubot, és hogy jobb futballistát faragtál belőlem. Biztos vagyok benne, hogy akárhová is mész, jó munkát fogsz végezni – már, ha hagynak dolgozni”

– írta sejtelmesen a csapatkapitány Dani Parejo, akinek a búcsúja mögött megbújik az üzenet, miszerint Valenciában nem voltak biztosítva a körülmények a nyugodt munkavégzéshez.

Semmi jóra nem számíthatnak a szurkolók

Lim egy felfelé ívelő, ígéretes projektet dobott a kukába azzal, hogy elküldte Marcelinót, és valószínűleg már Alemany eltávolításának a körülményeit is tervezgeti, akinek szinte minden jogosultságot kivett a kezéből, és aki csak azért van még a klubnál, mert a kirúgása esetén jókora végkielégítést kellene neki fizetni. A Valencia jövője ezzel a kamikazeakcióval teljesen bizonytalanná vált: Celades egy null kilométeres edző, aki majd biztosan elégedetten vakartatja a fülét a gazdival, de közben a szégyenteljesen eltávolított Marcelino keretével kell együtt dolgoznia, amelynek szinte minden tagja vakon megbízott az edzőjében, és a végletekig hűséges volt hozzá.

Kovács Gábor