A Jihlava után a Haladást is megmentette - interjú Michal Hipp edzővel

Hogyan került a Haladáshoz?

A korábban Szombathelyen légióskodó Braňo Fodrek ajánlott a klubvezetőknek, úgy tűnt, hogy már Mészöly Gézát én váltom. Azután kicsit elhúzódott a dolog, rövid ideig Pacsi Bálint volt a szakvezető, de mivel nem javultak az eredmények, jött a váltás. Egyértelmű volt a célkitűzés a vezérkar részéről, hogy bent kell tartanunk a csapatot az NB I-ben. Három szlovákiai tagot hoztam magammal a szakmai stábba, segítőmet, Pinte Attilát, valamint a korábban a DAC-nál dolgozó Gábriš Csaba erőnléti edzőt és Botond Máté fizioterapeutát.

Nem volt ismeretlen önnek az NB I?

Egyáltalán nem. Miután befejeztem ténykedésemet a Jihlavánál, gyakran jártam magyar élvonalbeli meccsekre. Miután a nevem felmerült a Haladásnál, rendszeresen figyeltem a csapatot, az együttes 15 bajnokijából tizenhármat a helyszínen láttam. Így tudtam, mire számíthatok.

Mi várta Szombathelyen?

Három fordulóval az őszi idény vége előtt egy padlón levő gárdát vettem át. Csak néztem, hogy az első gyakorláson 29 mezőnyjátékos és négy kapus jelent meg. Egymás elleni meccset vezéreltem, s az ott látottak alapján választottam ki a 18-as keretet. A fiatalokat az U19-es csapathoz irányítottam, a többieket pedig elküldtem. Ilyen előzmények után fogadtuk a Fradit a stadionavatón. Szinte senki sem bízott bennünk, mégis nyertünk. Utána idegenben legyőztük a Puskás Akadémiát, odahaza pedig a Vidit. Erre sokan felkapták a fejüket, csodáról beszéltek.

A tavaszi idény miért nem volt ennyire sikeres?

Kitűnően sikerült a felkészülés, zsinórban nyertük az edzőmeccseket. De rendkívül kedvezőtlen volt az NB I-es sorsolásunk, az első hét meccsből ötöt idegenben játszottunk. Otthon gyűjtögettük a pontokat, de idegenben háromszor kikaptunk, ráadásul sérülések, betegségek és eltiltások is sújtottak bennünket. Aztán Diósgyőrben és Pakson is nyerni tudtunk, majd miután odahaza legyőztük a Puskás Akadémiát, a játékosok túlságosan megnyugodtak. Azt hitték, már semmi baj nem történhet, és ez majdnem megbosszulta magát. Így a Vasas elleni peches vereség után az utolsó fordulóban kellett kivívnunk a bennmaradást. Hála Istennek ez fantasztikus szurkolótáborunk hathatós segítségével sikerült is.

Az utolsó meccsen nagyon feszültnek látszott a kispadon.

Nem csoda, hogy ideges voltam, hiszen óriási volt a tét. A hármas sípszó után viszont nagy kő esett le a szívemről. Ha kiesünk, kútba esett volna a félévi kemény munkánk, és gyorsan el lettek volna felejtve a bravúros győzelmeink, és az, hogy a nyolc hazai meccsünkből ötöt megnyertünk, háromszor pedig döntetleneztünk. A kiesés ellen vívott küzdelemben hasznosítottam a jihlavai tapasztalatokat, ahol jóval nehezebb helyzetben voltunk, mint most a Haladásnál, és mégis megmenekültünk.

A kispadról magyarul adta az utasításokat. Már jól beszéli a nyelvet?

Az alapszavakat már ismerem, előre, hátra, jobbra, balra, gyere vissza… Mivel szülőfalumat vegyesen lakják magyarok és szlovákok, nem tudnának eladni Magyarországon, de csak a konyhanyelvet ismerem, a legnagyobb gondot a ragozás okozza. Szerencsére itt van Pinte Attila, aki nemcsak asszisztensként, hanem tolmácsként is segíti a munkámat.

Milyen érzés volt, amikor a szurkolók a meccs után önt éltették?

Fantasztikus! Jólesett, hogy a drukkerek elismerik a munkánkat, egyébként nekünk vannak a legjobb szurkolóink Magyarországon.

Elégedett a három szlovákiai légióssal?

Igen. Karol Mészárost a javaslatomra szerződtették, ősszel kölcsönben volt nálunk, de elődeimnél nem játszott rendszeresen. Nálam viszont húzóember lett, kár, hogy a bajnokság hajrájában megsérült. Pinte Patrik fiatal tehetséges játékos, akire lehet számítani. Kristián Kolčáknak megmondtam, csak rajta múlik, hogy helye lesz-e a csapatban. Örülök, hogy igazolta az elvárásokat. Mivel csatárgondjaink voltak, leigazoltuk a cseh Michael Rabušicot, aki az első meccsén lábtörést szenvedett.

Mennyiben más a magyar bajnokság, mint a szlovák?

Sokkal fejlettebb az infrastruktúra Magyarországon, modern stadionokban játszanak a csapatok. Jó játékerőt képviselő légiósok szerepelnek az NB I-ben nemcsak a Fradinál és a Vidinél, de a többi együttesnél is. Elég csak Paintsil, Lanzafame, Lazovics és Scsepovics nevét említeni. Hasznára válik a bajnokságnak, hogy a korábban neves nyugati csapatokban szereplő Juhász, Gera, Hajnal és Huszti hazatért, és átadja tapasztalatait a fiataloknak.

Hogyan tovább?

A feladatunkat teljesítettük, a napokban egyeztetünk a klubvezetőkkel. Novemberben a szezon végéig szóló szerződést kötöttünk egyéves opcióval. Mindenképpen meg kell erősíteni a csapatot, legalább öt játékost szeretnénk igazolni. Még egyszer nem akarnám, hogy az utolsó meccsen dőljön el a bennmaradásunk.