A hétvégén a Slovakia Ringen versenyez Michelisz Norbert

A hétvégén a Slovakia Ringen áll rajthoz. Sok magyar drukkert vár a túraautó-világbajnokság Szlovák Nagydíjára?

Bízom benne, hogy sokan eljönnek, hiszen az észak-magyarországi régióból könnyebb eljutni a Slovakia Ringre, mint a Hungaroringre. Nagy előny, hogy ha itt a Slovakia Ringen valaki felül a tribünre, a pálya kétharmadát belátja, míg a Hungaroringen a célegyenestribünről egy-két kanyaron kívül nem is lát mást.

Tavaly a kilencedik helyen végzett az összetett pontversenyben a túraautó-világbajnokságban. Az idei szezonnal mennyire elégedett?

Összességében elégedett vagyok. Számítottunk rá, hogy nagyon nehéz lesz az év. Az autónkat sajnos nem fejlesztették, így azt gondoltuk, hogy az első tízbe is nagyon nehezen tudunk bekerülni. Ehhez képest Monzában már közel voltam a futamgyőzelemhez vagy legalább egy dobogós helyezéshez, Valenciában pedig volt egy negyedik és egy hetedik helyem. (A szezon harmadik állomásán, az interjú elkészülte után, Michelisz Marokkóban az első futamban 9. lett, a másodikban pedig kiesett – a szerk. megj.) Nagyon jó érzés, hogy beigazolódott, önerőből is képesek lehetünk dobogóközeli helyek elérésére.

Már ha nem húzza keresztül a számításokat egy galamb…

Na igen. Ez volt az a bizonyos monzai második futam, amelyből már csak két és fél kör volt hátra, és az élen álltam, amikor viszonylag nagy sebességgel elütöttem egy galambot. Eléggé megrongálódott az autón az intercooler, ami hűti a levegőt a turbónak. Felmerült viszont egy ettől független hiba is, a jobb hátsó lengéscsillapító felső szála eltörött, vagyis ha nem is lett volna a galamb, akkor sem lett volna esélyem megnyerni a futamot. De ha nincs ez a hiba, és csak a galamb van, akkor sem nyerhettem volna, mert annyit lassult az autó az egyenesben, hogy örültem, hogy egyáltalán a célba be tudtam menteni. Nyilván nagyon keserű volt a szám íze, amikor kiszálltam az autóból, mert nagyon szerettem volna megnyerni a futamot, és éreztem is, hogy van rá esélyem, de hát így alakult. Azon a hétvégén már az is óriási pozitívum volt, hogy sikerült sokáig az élen haladnom, és remélem, lesz még olyan futam a szezon folyamán, amelyen győzni tudok.

Mekkora a valószínűsége annak, hogy egy galamb éppen akkor jár a pályán, amikor valaki arra halad, és éppen olyan magasságban repül fel, hogy elkerülhetetlen legyen az ütközés?

Körülbelül akkora, mint egy lottóötösnek, szerintem. Ilyennel még nem is találkoztam. Korábban már tapasztaltam olyasmit, hogy nyulak álltak meg a pályán, de az esetek 99%-ában nem történik velük semmi, bár előfordul, hogy elüti őket egy versenyautó. Olyanról viszont még csak nem is hallottam, hogy madárral találkozzon a versenyző.

A Zengő Motorsportnál Wéber Gábor, egykori felfedezője a csapattársa. Milyen a csapaton belüli együttműködés?

Nagyon jó a viszony közöttünk. Gábort 2005 óta ismerem, ő volt az az ember, aki beajánlott engem a Zengő Motorsportnak. Nagyon hamar észrevettük, hogy közös nevezőn vagyunk, ennek köszönhető a baráti viszony és az oldott légkör a csapaton belül. 2008-ban már egy csapatban versenyeztünk a Seat León Európa-kupában, vagyis az idei már a második évünk együtt. Jobb csapattársat nem is kívánhatnék, Gábor nagyon tapasztalt és gyors pilóta, s emberként is nagyra értékelem.

Wéber annak is tulajdonítja ezt az összhangot, hogy teljesen eltérő a habitusuk.

Ez így van. Gábor dominánsabb személyiség, én pedig jól megvagyok a háttérben, nem feltétlenül akarom kinyitni a számat. Gábor nagyon magas hőfokon ég, nem kerüli a konfliktusokat. Két olyan jellem, mint Gábor, nehezen férne meg egy csapatban, de én viszszafogottabb vagyok, így teljesen jól megvagyunk. Lehet, hogy ez is a kulcsa a jó együttműködésnek.

A Zengő Motorsport kiscsapatnak számít a WTCC-ben. Hogyan kell elképzelnünk a működését?

Sajnos, nekünk egy-egy kivételes alkalmat kivéve nincs lehetőségünk tesztelni szezon közben. Mi csak akkor mehetünk versenyautóval, amikor futam is van. Ez nagyon megnehezíti a dolgunkat, főleg azért, mert tavaly új márkával, a BMW-vel vágtunk neki a sorozatnak, s mindenféle teszt nélkül nagyon nehéz volt érvényesülni egy világbajnoki mezőnyben. Idén már jobb a helyzet, a pályák nagy részén már jártunk, én már mentem az autóval egy szezonnyit, ezért szerintem idén esélyesek lehetünk arra, hogy többször álljunk a dobogón. A második pilótával kiegészülve ráadásul a mi lehetőségeink is bővülnek, ezért arra számítok, hogy az idei szezonunk jobb lesz, mint a tavalyi.

Mik az előnyei annak, ha két versenyző van egy csapatban?

Az a legeslegnagyobb előnye, hogy látjuk egymás telemetriai adatait. Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden egyes pillanatban látom, mit csinált a csapattársam a gázzal, fékkel, kormánnyal, mert az autón van egy csomó szenzor. Látom, hogy mely beállításoknak köszönhetően lehet gyorsabban megcsinálni a pályát. Ezen felül pedig verseny közben is tudjuk egy picit segíteni a másikat.

Tavaly több szurkolói szavazást is megnyert, különböző sajtótermékek ankétján is a legnépszerűbb sportoló lett. Minek köszönheti a népszerűségét?

Ezt nem tudom. Olyan sportot űzök, ami Magyarországon nem túl ismert, hiszen a túraautó-világbajnokság a futball és az olimpiai sikersportágak mellett ritkán kerül előtérbe. Számomra ezért még nagyobb megtiszteltetés, hogy ilyen népszerű vagyok otthon. Ez talán azt mutatja, hogy nemcsak a pályán, hanem a pálya mellett is jó irányba haladunk. Érzem a szurkolók szeretetét, s ez nekem sokat segít, hogy kihozzam magamból a maximumot. Hálás vagyok nekik.

Mik a hosszú távú tervei? El tudja képzelni magát egy Forma–1-es autóban?

Nem, ahhoz már öreg vagyok. Huszonhét éves vagyok, miközben a Forma–1 címvédő, kétszeres világbajnoka, Sebastian Vettel huszonnégy. Nem is sokat mentem még Forma-autóval, azokat másképp kell vezetni. Ez a vonat már elment, de a túraautó-világbajnokságban van olyan pilóta, aki még ötvenéves korában is versenyez, s ráadásul nagyon sikeres. Nagyon boldog lennék, ha még tíz vagy tizenöt éven át egy ilyen jellegű sorozatban versenyezhetnék.