„A futballt pénzért játsszák?”

KISS TIBOR NOÉ

Három mérkőzés óta nyeretlen volt a Debrecen, amely így várta az utolsó mérkőzését az Oláh Gábor utcai stadionban. A szurkolók ünnepre készültek, és a szép búcsú megadatott a debreceni foci szerelmesei számára, a DVSC 5:0-ra legyőzte az utóbbi időben jól teljesítő Kecskemétet.

A stadion történetéről a debreceniek honlapja alapos cikket közölt. A pálya korábban a már megszűnt DMTE csapatáé volt, s rendeztek itt diákolimpiákat is. A klub akkor költözött át ide, amikor a Sándor Tamás, Dombi Tibor és a többiek által fémjelzett fiatal játékosokból álló csapat 1993-ban feljutott az NB I-be. Ezután következett a debreceni futball aranykora: a csapat hat bajnoki cím mellett hatszor elnyerte a Magyar Kupát, ötször pedig a Szuperkupát.

A sikerek csak részben kötődnek az Oláh Gábor utcai stadionhoz, a nemzetközi kupaporondon elért legnagyobb sikereket (például a Levszki elleni győzelmet, amellyel a csapat bejutott a BL csoportkörébe) másutt érte el a Loki. A Hajduk Split elleni 2004-es selejtező óta szinte minden komolyabb nemzetközi kupatalálkozóra másutt került sor (többnyire Budapesten, de az is előfordult, hogy a csapat Nyíregyházán játszott…).

A klubhonlap stadionbúcsúztató cikke önkritikusan jegyzi meg, hogy az UEFA egy időben az Oláh Gábor utcai stadion fotójával illusztrálta, hogy mely pályák nem alkalmasak nemzetközi meccsek megrendezésére. De az is többször előfordult, hogy külföldi vendégek (csapatok képviselői, újságírók) azt hitték, hogy a létesítmény csak a klub edzőpályája, és a vezetőktől azt kérdezgették, merre van a Debrecen stadionja. Az ultramodern Nagyerdei stadiont egyébként május elsején adják át látványos ünnepséggel egybekötve, a klub pedig május 10-én játssza benne az első hivatalos bajnokiját, az Újpest ellen.

A Debrecen győzelme kapcsán további két megjegyzés. A hajdúságiaknak nagyon kellett a győzelem, hiszen így négy fordulóval a szezon vége előtt megőrizték hárompontos előnyüket a Győrrel szemben, amely vasárnap 1:0-ra nyert az Újpest ellen. Emellett dicsérhetjük az eddigi, rövid edzői pályafutása alatt mindig korrekt értékeléseket adó Bekő Balázs nyilatkozatát is. „Nem tudtam jól cserélni, ez nagyban befolyásolta a mérkőzést. A kiállítást követő időszak már értékelhetetlen volt” – összegezte a találkozót a tréner. Már ennyi önkritikának is örülünk.

Persze, voltak furcsa eredmények (Diósgyőr–Paks 0:4) és furcsa nyilatkozatok is ezen a hétvégén. Tóth Bálint, a Pápa edzője például az MTK elleni 2:0-s vereség után kijelentette, hogy „amit a pályán bemutattak a játékosaim, minősíthetetlennek tartom, és nem is szeretnék több szót vesztegetni rá. Legyen elég annyi, hogy a futballt egyebek mellett pénzért is játsszák”. Vajon mire célzott Tóth? A pápai játékosok nem kapnak fizetést? Vagy más eszközökkel egészítik ki a fizetésüket? Milyenekkel?

Annyira kíváncsiak lennénk a válaszra. Alighanem ez a legfontosabb kérdés ma a magyar NB I-ben.