A futball mindig újjáéled

Szinte teljesen leállt az élet Európa futballpályáin a világon tomboló koronavírus-járvány miatt, a múlt hétvégén az 55 UEFA-tagállam közül mindössze hétben rendeztek bajnoki mérkőzéseket: Oroszországban, Ukrajnában, Szerbiában, Törökországban, Kazahsztánban, Szerbiában és Magyarországon. Egészségügyi vészhelyzetre való tekintettel talán még sohasem történt ilyen, háborúk miatt viszont akadt már példa hasonló leállásokra. Kis történelmi kitekintő.

Tegnap az NB I-et is felfüggesztették. Kitekintésünket kezdjük a hazai bajnokságok történetével.
Az első világháború alapjaiban rázta meg a magyar labdarúgást, kiéleződtek az ellentétek az egyesületi érdekcsoportok és az MLSZ között a bajnokságpótló mérkőzések rendezési kérdéseit illetően.

A kaotikus helyzetben elmaradt az 1914–15-ös és az 1915–16-os bajnokság, pontosabban különböző elnevezésekkel egyfordulós körmérkőzéseket játszottak a csapatok. 1914 őszén a hadibajnokság trófeáját, az Auguszta-serleget az FTC nyerte meg 63–1-es gólkülönbséggel, igaz, a két nagy rivális, az MTK és a Törekvés nem indult.

1915 tavaszán Amatőr Ligabajnokság néven szerveztek újabb, tizennégy csapatos hadibajnokságot, amelyet ismét a Ferencváros nyert meg. Ősszel immáron a Hadi Kupáért küzdöttek a felek, akkor az MTK bizonyult a legjobbnak a Törekvés és az FTC előtt.

Hadibajnokságtól a békebajnokságig

A nem hivatalos hadikupák után végül 1916–1917-ben minden számottevő csapat nevezett, így a labdarúgó-szövetség kétéves szünet után 1916 őszén sikeresen megindította a kétfordulós hadibajnokságokat, 1919 őszén pedig az első békebajnokságot is – ezeket az MTK csapata nyerte meg.

„A háborús években nemcsak az MLSZ által szervezett bajnokságban zajlott a futballélet, hanem a fronton is rendszeresek voltak a labdarúgómeccsek. Az első vonalak mögött és a hadifogolytáborokban is jöttek létre alkalmi csapatok, egyesületek. Nem egy gyalogezred rendelkezett saját válogatottal, köztük az aradi császári és királyi 33. gyalogezred, amelynek labdarúgói 1917 augusztusában jótékony célú mérkőzésre hívták ki Aradon az FTC csapatát. A tartalékos ferencvárosiak 5–2-re győztek a nem mindennapi mérkőzésen, ahol – ott lévén az ezred legénysége – meccs közben katonai zenekar szórakoztatta a közönséget, a góloknál pedig tust húztak.

A háború végeztével a békebajnokságokra való áttérés sem zajlott zökkenőmentesen, hiszen meg kellett óvni a kiesett vagy nem mérkőzött békebeli egyesületek első osztályú jogait is. Azonban azon egyesületek jogigényeit is érvényesíteni kellett, amelyek a háborús bajnokságokban vívták ki az első osztályban való szereplés jogát” – írta Kiss Balázs a Hadtörténelmi Közleményekben (2012., 125. évfolyam, 2. szám.) megjelent a „Békebeli futball a háborús Magyarországon (1914–1918)” című értekezésében.

Légitámadás miatt félbeszakadt

A következő csonka bajnokságra a második világháború utolsó éveiben került sor. Már az 1943–44-es idényben is akadtak kisebb gondok, amikor a front közeledése miatt több meccset is el kellett halasztani.

A következő idény azonban csak néhány fordulót élt meg: volt csapat, mint a Salgótarján, a Diósgyőr vagy a Szeged, amely négy, de akadt olyan, mint az Újpest vagy a Csepel, amely mindössze egy meccset vívott.

Helyette 1944 őszén tizenkét budapesti csapat részvételével hadibajnokságot tartottak, ahol a Ferencváros–Újpest rangadó hét perccel a lefújás előtt 1–1-es állásnál légitámadás miatt félbeszakadt.
A háború után úgy rendezték a sorokat, hogy összevonták az első és a másodosztály 28 csapatát. Két 14 fős csoportból az első öt került a legjobb tízbe, a hattól tízig helyezettek a második tízbe, a tizenegytől tizennégyig helyen végzett csapatok az NB másodosztályba kerültek.

1956: elmaradt bajnokavatás

1956 októberében a forradalom miatt szakadt félbe a bajnokság, noha az utolsó fordulót még október 23-a előtt le kellett volna játszani. Azonban a csapatok külföldi túrái és a Vasas Közép-európai Kupa-kötelezettsége miatt több meccs elmaradt, és ezek pótlására nem maradt lehetőség. Bajnokot nem avattak és kiesők sem voltak.

A tabellát a Honvéd vezette, azonban a bajnoki címért nagy versenyt folytató Vörös Lobogónak még 4 lejátszatlan mérkőzése volt, azaz a vesztett pontok tekintetében jobban állt. A következő évben, 1957-ben tavaszi egyidényes bajnoksággal indult újra az élvonal.

Egyiptom talpra állt a káoszból

Arra, hogy egy futballbajnokság félbeszakadjon, majd a következő idény el se induljon, legutóbb 2011–12-ben, illetve 2012–13-ban volt példa, Egyiptomban.

Az észak-afrikai országban 2011. január 25-én tüntetések kezdődtek Hoszni Mubarak államfő rendszere ellen, és ezek áttevődtek a lelátókra is. 2012. február elsején 74-en meghaltak és több mint 200-an megsérültek, amikor az al-Maszri 3–1-re legyőzte a tabella élén álló kairói al-Ahlit, és a lefújást követően a szurkolók egymásnak estek. A tragédia miatt előbb felfüggesztették, majd törölték az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság hátralevő részét. 2013 júliusában aztán az arab tavasz újabb tüntetéshullámai miatt ismét felfüggesztették a bajnokságot, azaz két szezonban nem történt bajnokavatás.

Ezt követően ugyan megindult a futballélet, de eleinte csak zárt kapuk mögött rendeztek mérkőzéseket.
Ami pozitívum, hogy ez a két év kihagyás sem rogyasztotta meg a helyi futballt: az al-Ahli 2012-ben és 2013-ban is megnyerte az afrikai Bajnokok Ligáját, 2017-ben és 2018-ban döntős volt, és a mostani sorozatban is elődöntőt vívhatna. A válogatott ugyan 2006 és 2010 között háromszor is megnyerte az Afrika-kupát, majd háromszor kvalifikálni sem tudta magát, de 2017-ben ismét döntőt vívhatott.

Wartime League

Angliában a második világháború óta nem volt hasonló helyzetre példa. 1939-ben az összes divízió augusztus 26-án, szombaton rajtolt el. Szeptember 1-jén Németország megszállta Lengyelországot, szeptember 2-án, szombaton Angliában még megrendezték a 3. fordulót, de másnap a britek hadat üzentek a németeknek. Életbe lépett a szükségállapot, amelynek értelmében felfüggesztették a nagy tömegrendezvényeket – ez a bajnokság felfüggesztését eredményezte.

A futball azért nem tűnt el teljesen, bár 1939 szeptembere és 1945 májusa között 784 futballista csatlakozott a sereghez. A Wartime League első, 1939–40-es szezonjában tíz divízióban játszottak, 1940–1942-ben ez kettőre redukálódott (North Regional League, South Regional League), majd 1942–45 között háromban folytatódott (League North, League South, League West). Emellett Football League War Cup néven háborús kupát is rendeztek.

A korszak legjobb csapatainak az Arsenal és a Tottenham számított, de nyert trófeákat a Wolverhampton Wanderers, a Stoke City, a Huddersfield Town, a Bury, a Queens Park Rangers, a Chesterfield, a Crystal Palace és a Plymouth is. Az élet 1946–47-ben tért vissza a rendes mederbe, a bajnok a Liverpool lett a Manchester United és a Wolverhampton előtt.