„A DVTK és a MAC szomorú lesz, ha nem jut be a playoffba”

A jégkorong Tipsport Liga tör-ténetében először vált nemzet-közi bajnoksággá: a két ma-gyarországi csapat esélyeiről, céljairól, az együttműködés feltételeiről Egri Gergellyel, a Magyar Jégkorongszövet-ség sportigazgatójával a szezonfelvezető sajtótájé-koztatón beszélgettünk.

Hogyan és mikor merült fel először, hogy magyarországi hokiklubok csatlakoznának a szlovák élvonalbeli bajnokságba?

Ez egy nagyon régi történet. Richárddal már három éve ismerjük egymást (Richard Lintner, a Tipsport Ligát irányító Pro-hokej főigazgatója – a szerk.). Valamilyen eseményen találkoztunk először, és elkezdtünk beszélgetni a hokiról. Milyenek a sportvezetők egymás között – rögtön elkezdtünk játszani víziókkal, gondolatokkal, álmokkal, hogy hogyan nézhet ki vagy hogyan épülhet fel egy ideális liga. Szó szót követett, kialakult egy nagyon jó kapcsolat, egy barátság, amit a mai napig is megélünk. Sikerült megtalálnunk a közös elemeket, szakmaiságot, amivel ez az egész létrejöhetett. Nagyon üdvözöljük, hogy végre szárba szökkent az akkor elültetett magocska, és nagyon nagy várakozásunk van a tekintetben, hogy ezt lehet-e tovább fejleszteni, vagy ennyit tudtunk kihozni belőle. De azt gondoljuk, hogy ez csak az első lépés.

Mi alapján fog ez eldőlni? Van valamilyen számszerű adat, amit mérni fognak, vagy csak a klubok tapasztalatai alapján fognak dönteni?

A sport nemcsak szakmaiságról szól, a profi sport az üzletről is szól. Ha a csapatok – csúnyán fogalmazva – pénzt csinálnak abból, hogy kinyitottuk a határokat, és szurkolók mennek-jönnek, találkoznak, jegyet vásárolnak, és egyre többen kíváncsiak a mérkőzésekre, akkor ők is azt fogják mondani, hogy akkor ezt folytatni kell fiúk, minek hagyjuk ezt abba. Ha a vállalatok azt veszik észre, hogy a termékeiket nagyobb számban tudják értékesíteni, mint eddig, azzal, hogy kinyílt a piac, akkor ők is azt fogják mondani, hogy ezt csináljuk, fiúk. Hogyha a csapatok azt veszik észre, hogy sokkal több jobb meccs van, mint eddig volt, akkor csináljuk, fiúk. Azt gondolom, hogy ez itt nem állhat meg, ezeknek a dolgoknak az eddigi külföldi tapasztalatok alapján működniük kell, majd meglátjuk, hogy a tények is igazolják-e a terv helyességét.

A szövetség szólította meg a MAC-ot és a DVTK-t, vagy a klubok érdeklődtek a lehetőség iránt?

A klubok évek óta keresik a helyüket, mind a DVTK, mind a MAC Budapest. Nagyon érdekeltek voltak abban, hogy feljebb lépjenek, és egy komolyabb ligában mérettessenek meg. Az elmúlt három évben abszolút domináltak a magyar ligában, úgyhogy ők is szerettek volna jobb csapatokkal, komolyabb versenysorozatokban játszani. Ez egyfajta kölcsönösség volt, a Magyar Jégkorongszövetség pedig azt keresi, hogy lehetnek jobbak a játékosai, a válogatottja, úgyhogy kölcsönösen megtaláltuk a számításunkat ebben a projektben.

Attól nem tartanak, hogy az Erste Ligát kicsit visszaveti, hogy az utóbbi évek bajnokai távoznak?

Voltak ilyen hangok. Viszont azt is látni kell, hogy az Erste Liga kapott egy új lendületet azáltal, hogy ez a dominancia eltűnt. Van 6-7 olyan csapat, amely bajnok tud lenni. És ez a versengést egy új szintre emelte. Azzal, hogy tér nyílt nekik, a hokijuk sokkal komolyabb értéket tud képviselni a szurkolóik, a szponzoraik számára, mint amikor eleve eldöntetett, hogy ki meddig juthat a versengésben. Nyáron nagyon komoly fegyverkezési verseny volt, aminek nagyon örültünk. Az Erste Liga továbbra is nagyon jó és fontos projektje az MJSZ-nek, hiszen a fiatal játékosainkat valahogy be kell integrálni a felnőtt hokiba, hogy utána sikeres sportolók lehessenek, akár sok pénzt kereshessenek jó ligákban, Európában vagy akár a tengerentúlon. Ennek az első lépése lehet egy újrastrukturálódó Erste Liga.

Kanyarodjunk most picit vissza a Tipsport Ligához. Milyen volt a fogadókészség szlovák részről, amikor már konkretizálódni kezdtek a dolgok? Mennyire voltak ezek nehéz tárgyalások?

Nehéz volt... A szlovák hoki és a magyar hoki ezelőtt pár évvel – merem remélni, hogy most már nem – még fényévnyire volt egymástól. Ha csak arra gondolok, hogy a nemzeti válogatottak hol játszottak, milyen szinten, akkor mindenképpen. A szlovák élcsapatok észak-európai, svájci élcsapatokkal játszottak a felkészülés során, ez beláthatatlan távolságban volt a magyar hokitól. Viszont ez nemcsak egy régiós, hanem világtrend, hogy a hoki közeledik egymáshoz. Itt nincsenek titkok: aki sokat dolgozik, jól dolgozik, jó szakemberekkel dolgozik, az előbb-utóbb előbbre lép. És Magyarországon hála Istennek a mostani kormányzat megteremtette annak a feltételeit, hogy ne pénzkérdés legyen, hogy ide tudjuk-e hozni a jó szakembert, vagy nem, hanem ide tudtuk hozni Magyarországra, az elmúlt tíz év TAO-szabályzása ennek lehetőséget biztosított. Úgyhogy kezdtük szépen lassan ledolgozni a hátrányt, most már egyre inkább méltó versenytársai lehetünk a szlovák csapatoknak.

A szlovák médiában különféle összegek jelentek meg „csatlakozási díjként”, leggyakrabban félmillió eurót emlegettek csapatonként. Milyen feltételeket kellett teljesítenie a két magyar klubnak?

Konkrét pénzösszegbe nem mennék bele. A mi együttműködésünk a szlovák ligával és a szlovák szövetséggel nem csak a felnőtt sportra koncentrálódik. Nekünk vannak közös projektjeink oktatásban, bírói programban, utánpótlásban, felnőttversenyeztetésben. Erre volt egy szolgáltatáscsomag kialakítva, amiért természetesen anyagi ellentételezést is kellett vállalnunk. Hál´ Istennek egy nagyon jó partnerszövetséget ismertünk meg a szlovákokban, akik teljesen nyitottak. Ha az ember tanulni akar, hozzá akar jutni bizonyos dolgokhoz, amihez eddig nem volt hozzáférése, akkor annak meg kell fizetni az árát valamilyen formában.

Voltak tapogatózások más szövetségek, ligák irányában is?

Hogyne, persze, voltak. Az MJSZ megpróbált egy másik régióbeli bajnoksággal is együttműködni, és azt kell mondjam, a feltételek jobbak voltak itt Szlovákiában. Nekünk is döntést kellett hozni, majd az idő bebizonyítja, jól tettük-e.

Az egyezségben vélhetően szerepet játszott a már tavaly is megrendezett Visegrádi Kupa is...

Nagyon sok részét elemeztük ennek a döntésnek, a távolságoktól kezdve elemeztük a pénzügyi lehetőségeket, a kulturális kapcsolatokat, a hasonló attitűdöt, gondolkodást, és végül úgy döntöttünk, hogy ez lehet a jó irány nekünk.

Ön szerint mire lehetnek képesek a magyar klubok a bajnokságban, hova várhatjuk őket a tabellán?

Egy szlovák kollégája előbb azt mondta, hogy boldogok lehetnek a csapataink, ha bejutnak a playoffba. A csapataink viszont nagyon szomorúak lesznek, ha nem jutnak be a playoffba. Ők így mennek neki a versengésnek.

Magyarországon mennyire ismertek a szlovákiai csapatok? Mennyire vannak képben a hokiszurkolók például a besztercebányai vagy a zsolnai csapat erejével kapcsolatban?

Nyáron, a felkészülési meccsek során sokat játszottak egymással a csapatok, Érsekújvárral, Nyitrával, Kassával, Trencsénnel, nagyjából ismerik egymás játékerejét, és ehhez mérik az igazolásaikat.

Egy év múlva, ameddig a megállapodás szól, mivel lenne elégedett?

Hogyha mindenki, aki ebben a projektben részt vesz – legyen az játékos, szponzor, szurkoló, sportvezető –, azt fogja mondani, hogy ezt csinálni kell tovább, mert ez egy jó út.