„A DAC-drukkerek szenvedélyesebbek, mint a Barca szurkolói”

Meséljen egy kicsit magáról, hogyan lett edző?

Egész életemben kézilabdáztam, először a falumban, aztán azon a településen, ahol a tanulmányaimat folytattam. Az egyetemen sporttudományokat tanultam, specializációm a kézilabda, és elvégeztem a nemzeti edzőképzést is. 20-21 éves korom óta edzősködöm, most 28 vagyok, és az eddigi legnagyobb tapasztalatomat az elmúlt évben szereztem, amikor egy spanyol másodosztályú együttest irányítottam.

Játékosként milyen poszton szerepelt?

Először balszélső voltam, aztán irányító, de akkor értettem meg a kézilabdát, amikor irányító lettem. A szélen általában csak várod a labdát, egy meccsen háromszor jut el hozzád, de akkor muszáj gólt dobnod! Irányítóként egész másképpen tárult fel előttem a játék.

A kora alapján még játszhatna is, miért lett edző?

Amikor elkezdtem az egyetemet, abbahagytam az aktív játékot, azóta csak az edzősködésre fókuszálok. Az elmúlt szezonban a legtöbb játékosom idősebb volt nálam, most itt a DAC-ban fiatalokkal dolgozom, 18-19 éves a keret nagyja. Teljesen másképpen kell beszélni egy 18 és egy 33 éves lánnyal.

Hogyan került a DAC-hoz?

Mindig is szerettem volna magam kipróbálni külföldön. Az elmúlt idényben Spanyolországban beszéltem erről a klubtulajdonossal, aki kapcsolatban volt a szlovák szövetséggel, és elkezdődött egy hosszú tárgyalássorozat. A szlovák bajnokságot egy kicsit ismertem már, mert bár nem olyan színvonalas, mint a magyar, a fejlődés szemmel látható. Szerettem volna idejönni, hogy kipróbáljam a tudásomat egy másik környezetben. Elmagyaráztam, milyen az én elképzelésem a kézilabdáról, a dunaszerdahelyiek is elmondták, nekik mi az elképzelésük, és sikerült megegyeznünk.

Milyenek az első benyomásai?

Egyelőre minden szuper, nagyon jól bánnak velem. A játékosok tanulni akarnak, mindent megtesznek, amit kérek tőlük, úgyhogy minden tökéletes. A városközpontban lakom egy kis lakásban, jól érzem itt magam. Néha persze nehéz megértetnem magam, mert ahogy Spanyolországban, itt sem beszél mindenki angolul. Muszáj lesz valamit megtanulnom magyarul és szlovákul, hogy jobban tudjak kommunikálni a csapattal az edzéseken és az emberekkel a városban is.

Katalánként vélhetően nem volt nehéz megértenie a szlovákiai magyar kisebbség speciális helyzetét…

A szlovákiai magyarság helyzete egy kicsit más, mint a katalánoké, de vannak hasonlóságok. Mi Katalóniában inkább katalánnak érezzük magunkat, mint spanyolnak. A csapatkapitányunk, Straka Mária pedig mesélt nekem az itteni helyzetről, és tökéletesen megértettem, miről van szó. Elmagyarázták nekem, hogy a magyarlakta települések a déli határ mentén vannak, és én is észrevettem, hogy Pozsonyban már mindenhol szlovák szót hallottam. Meg tudom különböztetni a két nyelvet, mert már tudok néhány szót. Ha egy beszélgetésben azt hallom, „dobre”, tudom, hogy szlovákul beszélnek, az „igen” meg a „jó” alapján pedig beazonosítom a magyart.

A szezon előtti sajtótájékoztatón arról beszélt, a játékfelfogásának alapja a védekezés és a sok futás. Dunaszerdahelytől nincs messze Győr, ahol Ambros Martín hosszú éveken át szintén a védekezésből építkezve formált többszörös BL-győztes csapatot. Az ön stílusa is hasonló?

Részben igen. Ambros általában a hatosfalas védekezést preferálja, a gyakori játékmegszakításokkal, sok a szabálytalanság. Én is szeretem ezt a fajta védekezést is, de a nyitott védekezést is kedvelem. Én is a védekezésre szeretnék építeni, ezt szeretném megtanítani a csapatommal is.

A csapat mennyire tette magáévá ezt a felfogást?

Elfogadták, de mivel nincsenek ehhez hozzászokva, vannak még gondok. De egy konferencián találkoztam Ambros Martínnal, és azt mondta, neki hat évbe telt, amíg a győriek tökéletesen elsajátították ezt a védekezést. A csapatsportokban sosem egyszerű valami újat tanítani, de eltökélt vagyok.

Szombaton a DAC a tavalyi bajnok Baník Most ellen kezdi meg a MOL Ligát. Mit vár a mérkőzéstől?

Szeretném, ha a játékosaim spanyol módra 120 százalékot adnának ki magukból a pályán. A Most a bajnok, de én minden mérkőzéshez úgy állok hozzá, hogy nyerni akarok. Ha nem így lenne, nem lennék itt. Ezt hangsúlyozom a játékosaimnak is: minden meccs egy lehetőség a győzelemre.

Biztosan telt ház lesz, hiszen a dunaszerdahelyiek szeretik a sportot, a MOL Aréna hangulata is legendás. Volt már focimeccsen itt?

Igen, és imádtam, a szurkolók egész meccs alatt énekeltek a kapu mögött. A tervem az, hogy a dunaszerdahelyi sportcsarnok is olyan hely legyen, ahol nagyon nehéz az ellenfeleknek játszani, mert folyamatos a szurkolás, és ez a csapatot is feldobja. Barcelonában egy-egy meccsen a nézők csendben vannak, ezt nem szeretem. Azt szeretem, amikor egy stadionban hangzavar van! A DAC-drukkerek szenvedélyesebbek, mint a Barca-drukkerek. Nagyon szeretem a Barcelonát, de a nézőket kevés dolog hozza lázba, legfeljebb akkor ünnepelnek, ha bajnoki címet nyernek. Nekem szimpatikusabb az itteni hozzáállás.