A brazil Cafú történelmi tette

Cafú (balra) nyolc éve csereként szerepelt a vb-döntőn Olaszország ellen, legutóbb már kezdő volt a franciákkal szemben, ezúttal pedig csapatkapitányként léphet pályáraReuters-felvételA védő 1994 és 1998 után – sorozatban – harmadszor játszhat a világ legrangosabb futballtornájának fináléjában! Három vb-döntőben korábban egyetlen futballista sem szerepelt, még Cafú honfitársa, a háromszoros világbajnok Pelé sem, mivel a legendás csatár sérült volt az 1962-es chilei finálé idején. Más kérdés, hogy a Fekete Gyöngyszem hibátlan mérleget mutathat fel döntőbeli szereplései tekintetében (1958, 1970), míg Cafúnak már van egy hibapontja.

Cafú az 1994-es torna utolsó ütközetéig ugyan csak epizódszerepekhez jutott a selecaóban, ám a befejezés többek között róla is szólt. A brazilok akkori első számú jobbhátvédje, Jorginho a 21. percben sérülés miatt cserét kért, Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány pedig a padon ülők közül Cafút mozgósította. Az akkoriban a Sao Paulóban futballozó bekk pedig tökéletesen beilleszkedett a csapatba, társaival kitűnően megfékezte a Roberto Baggio vezette olasz támadógépezetet, nagy része volt abban, hogy gól nélküli döntetlennel zárult a rendes játékidő, majd a kétszer tizenöt perces hosszabbítás is. A „lottót”, a tizenegyespárbajt pedig a brazilok nyerték meg, így az olaszok helyett ők lettek a világ első és máig egyetlen négyszeres világbajnokai. Négy évvel később pedig közel kerültek az ötödik aranyéremhez is, Cafú pedig ahhoz, hogy először emelje a magasba csapatkapitányként a Világ Kupát.

A canarinha Franciaországban magabiztosan jutott el a döntőig, ahol a házigazda ellen is esélyesnek számított. A találkozó előtt lejátszódott események – gondoljunk elsősorban a Ronaldo sérülése (betegsége?) körüli hercehurcára – azonban megzavarták a játékosokat, akik már nem tudtak megfelelően a mérkőzésre összpontosítani. Különösen a védelem gyengélkedett, a korábban főképp nem a fejeseiről híres Zinedine Zidane kétszer is Taffarel kapujába bólintotta a labdát, majd a hajrában Manu Petit révén még a kegyelemdöfést is megadták Mario Zagallo együttesének. A védelem egyik vezéralakja Cafú volt, így neki is tartania kellett a hátát a váratlan, ráadásul nagy különbségű vereség miatt...

Az idén eddig prímán működik a selecao védelme, Marcosnak mindössze négyszer kellett kitűznie a fehér zászlót, ami egy brazil nemzeti csapatnál egyáltalán nem sok. Ráadásul úgy, hogy a hátsó alakzatból mindössze a két középső védő tekinti első számú feladatának az elhárítást. A két szélső hátvéd ugyanis Cafú és Roberto Carlos. Vagy ha úgy tetszik, a brazil csapat két pótszélsője. Mert tagadhatatlan, Cafú a Real Madrid ballábas bombázójához hasonlóan szívesen megy előre, igaz, ő szinte kizárólag az előkészítésben jeleskedik. Az Olaszországban kapott becenevének (Pendolino a helyi gyorsvasút) megfelelően száguldozik fel és alá a jobb oldalon, és mértani pontosságú labdákkal igyekszik kiszolgálni a csatárokat. Nagynéha ő is betalál (a válogatottban 110 meccsen mindössze ötször volt eredményes), de mindenkinek jobb, ha Ronaldo a befejező, Cafú pedig az előkészítő, nem pedig fordítva.

A törökök ellen a „Fenomeno” egyszer remekül tálalt a védő elé, aki azonban lövés helyett tolt egyet a labdán, majd a szöget addigra tökéletesen záró Rüstübe lőtt. Fordított szereposztásban alighanem kapáslövés és gól az akció vége. Azonban senki se higgye azt, hogy Cafú csak és kizárólag a válogatottban tud brillírozni! Nyert két Copa Américát a selecaóval, a klubsikereit pedig roppant nehéz megszámolni. Első neves egyesületével, a Sao Paulóval például rögvest feljutott a világ tetejére, miután egyformán kétszer elhódította vele a Libertadores és a Világ Kupát.

Az SPFC-s időszak után rövid európai túra következett, az egyéves zaragozai vendégszereplést egy Kupagyőztesek Európa Kupája koronázta meg (igaz, a döntőben nem lépett pályára), majd hazatért, és két idényt lehúzott a Palmeirasban. A „pálmafások” között csak egy állami bajnoki címre futotta az erejéből... 1997 ősze óta ismét a legjobb európai csatárokat riogatja, miután elfogadta a Roma ajánlatát, és az Örök Városba költözött. A „farkasokkal” eddig csak egy scudettót tudott nyerni, ami a keret erősségét figyelembe véve meglehetősen vékony produkció. Igaz, a jobb előmenetel elsősorban nem Cafún múlt. Sergio Cragnotti, a Lazio elnöke például folyamatosan azt hangoztatja, hogy Cafú a hiányzó láncszem a kékek gépezetéből.

Márpedig a Lazio ritkán vet szemet ősi vetélytársa bármelyik játékosára is!