A Bowman-show kevés volt a győzelemhez

Mindig különös érzés az Internek otthont adó Eurovia Arénában kosárlabdát nézni: a honi bajnokság legnagyobb arénájában a csendeskésen ücsörgő átlag 500 néző elveszik, nemegyszer edzőmeccsek hangulatát kölcsönözve a bajnokinak. (Ha egyik szemünket behunyjuk, a két ritkán doboló, az egy kerepelő és négy tapsoló Inter-drukkert nevezhetjük B-középnek.) Főleg, ha alig pár komáromi érzelmű szurkoló érkezik a meccsre, amely gyakorlatilag a második negyed elején eldől.

Az SBL-t toronymagasan vezető pozsonyiakat eddig csak a lévaiak tudták megszorítani a 2019/2020-as idényben, a sérülésektől tizedelt komáromiaknak erre nem sok esélyük volt. A hét játékossal és a beteg Nenad Miloševičcsel felálló Duna-partiak a 12. percben kerültek két számjegyű hátrányba, ahonnan már nem tudtak felállni a hosszabb cserepadját az első percektől maximálisan kihasználó Inter ellen. A vége 95:77 lett.

Az újságírók így izgalmakról nem tudtak beszámolni, a komáromiak kosarasairól azonban alapos képet kaphattak. Igaz, Miles Bowmant két évvel korábbról már megismerhették: már akkor is remekül lepattanózott, az idény végére „megtanult” kintről is dobni, amivel kulcsemberré vált. A foghíjas komáromi keretből pedig szerda este még inkább kimagaslott 35 pontjával, ami az egész bajnokság eddigi rekordja. Miheztartás végett: társai összesen szereztek 42-t… „Nagyszerű meccset játszott, ilyen agresszívek akarunk lenni” – nyilatkozta lapunknak Alekszandar Vrzsina, a komáromiak vezetőedzője a meccs után. Védence teljesítményét a nézők is elismerték, nagy tapssal jutalmazták egyik hajrábeli lecserélésekor.

Küzdésből Branislav Pipíška is jelesre vizsgázott. A csak húszéves irányító hibázott kisebbeket-nagyobbakat, mégis biztos pont volt a vendégeknél, bátran próbálkozott, végig lendületesen kosarazott. A betegen játszó veterán Nenad Miloševič pedig hozta az átlagot, a szokásosnál egy picit halványabban. 

A két új amerikai légióst nem tudta hova tenni az ember. A 213 centis center, Bradley Hayes 2 blokkjánál és 9 lepattanójánál sokkal többre hivatott, a palánk alatti területek korlátlan ura lehetne. A tengerentúliakra nem jellemzően túlzottan visszafogottnak tűnt, klasszikus centerbefejezések nélkül. A hajrában egy labdaszerzés után hatalmasat zsákolt dühében – ez a hiányzó agresszivitás kulcs lehet a fejlődésében. A pálcikavékony lábú Deondre Ray is hasonló habitusú kosaras, támadásban és védekezésben sem volt túl meggyőző. „Ők még továbbra is az akklimatizáció fázisában vannak, még hullámzóan teljesítenek. Ha többen leszünk, ez a folyamat is felgyorsul. Jó srácok, dolgozni akarnak, megfelelő a hozzáállásuk” – mondta róluk Vrzsina.

S hogy teljes legyen a kép: Filip Halmeš, Matej Marchyn és a csapatkapitánnyá avanzsált Ladislav Stojanov igyekezett, de nem tudtak pluszt adni a csapat játékához.

A másik oldalon öt játékos is két számjegyű pontot szerzett, Kenney Funderbrucknak pedig az sem derogált, hogy besegítsen a parkettatörléssel nem igazán boldoguló pöttöm gyerkőcnek.

„Nem szeretek panaszkodni vagy kifogást keresni, de nagyon sok kosarasunk hiányzik, Nešo 5-6 nap kihagyás után játszott, betegen, saját kérésére – válaszolta Vrzsina kérdésünkre, hogyan tudnak 7-8 játékossal készülni. – Nagyon nehéz így edzeni is, de bízunk benne, hogy hamarosan visszatérnek a sérültjeink.”

Szvetozar Sztamenkovicsnak, Boban Tomicnak, Lukáš Boleknek és Ninji Gabrijelnek most bő egy hete lesz a gyógyulásra, a komáromiak legközelebb csak október 26-án lépnek pályára, otthon a Svit ellen.