30 éve történt, ma is emlegetik: amikor a DAC a Bayernt fogadta

Mičinec is mehetett

A DAC 1988 nyarán a két akkori prágai nagycsapat, a Sparta és a Dukla mögött harmadikként zárta a bajnokságot, így indulhatott az UEFA-kupában. Az első körben a világhírű Thomas Ravelli kapussal fémjelzett svéd Östers Vaxjö volt az ellenfél, a svédországi 2:0-s vereség után otthon 6:0-ra hengerelt a dunaszerdahelyi csapat. 
Ezután a világhírű Bayern következett. A sorsolást követően Klaus Augenthaler, a bajorok csapatkapitánya kijelentette: „Eddig nem is hallottam ilyen nevű együttesről, azt sem tudom, hol fekszik, hiszen még a térképen sincs rajta…” 
A DAC vezetői elintézték, hogy a korábban a prágai Bohemians játékosaként az államhatáron csempészésen kapott Tibor Mičinec büntetését felfüggesszék, így visszakapta útlevelét, és a csapattal tarthatott Münchenbe. Az első meccset a szuperesélyes Bayern 3:1-re megnyerte, de a DAC remekül játszott, a csereként beállt Szaban Tibor védő létére pazar kapásgólt lőtt. Több helyzetük is volt a sárga-kékeknek, Takáč pedig a kapufát találta el.

Futballünnep, nézőcsúcs

A november 9-i visszavágóra igazi népvándorlás indult a félkész állapotban levő DAC-stadion felé. Pedig munkanapon, szerdán 13.30-kor kezdődött a meccs. Az állóhelyekre szóló jegyek 60, a tribünre kiadott belépők 120 koronába kerültek. A jegyüzérek arattak, valutáért árulták a jegyeket a németeknek. 
A Bayern-drukkerek zöme Kelet-Németországból, főleg Drezdából és Magdeburgból érkezett, ők ugyanis nem láthatták máshol kedvenceiket, hiszen nem mehettek át egy Bundesliga-meccsre.

Reklám a mezen

A lelkes csallóközi szurkolók bíztak abban, hogy kedvenceik kiverhetik a szuperfavoritot. Hogy a müncheniek is tartottak a hazaiaktól, az is bizonyítja, hogy a csapatkapitány Augenthaler falfehéren lépett pályára. Egy osztrák ügynökség készítette a pályát körülvevő reklámpaneleket, egyébként a DAC volt az első csehszlovák csapat, amely nemzetközi kupameccsen mezreklámot viselt, először a magyarországi Skála áruházat népszerűsítette, a bajorok elleni találkozókon pedig Mita felirattal lépett pályára. 
A német együttes nem is aludt Szlovákiában. Csak a meccs napján érkeztek repülővel Schwechatba, onnan a csapatbusszal jöttek, és nem is edzettek a DAC-pályán. A találkozó után pedig azonnal utaztak is vissza.

Vastaps a vereség után

Nagy rohamokkal kezdett a DAC, Šoltést felvágták a 16-oson belül, ám az északír bíró sípja néma maradt, nem úgy, mint röviddel később a túloldalon. A 5. percben megítélt büntetőt Olaf Thon biztosan értékesítette. Sajnos, már a meccs elején megsérült hazai védelem oszlopa, a középhátvéd Liba. Az első fél óra végén az akkor csúcsformában játszó Thon 16 méteres szabadrúgása a felső sarokban kötött ki. Pár perccel később a rendre a DAC kárára tévedő Donelly kiállította Szabant, és ezzel el is dőlt a mérkőzés. A szurkolók a 2:0-s vereség ellenére vastapssal jutalmazták a dunaszerdahelyi játékosokat.
„A meccs után megkérdeztem a bírót, miért fújt ellenünk. Azt felelte: a Bayernnek valószínűleg még sok meccset vezetek majd, a DAC-nak viszont várhatóan már egyet sem…” – mondta annak idején lapunknak a csapat azóta már elhunyt legendás gyúrója, Simonics István, aki rendszeresen autóstoppal utazott Galántáról Dunaszerdahelyre.

Nem nézelődni, focizni!

Pecze Károly, az egykori sikerkovács edzői pályafutása legkellemesebb élményének tartja a Bayern elleni párharcot. „Ez volt a DAC-nál elvégzett szisztematikus ötéves munkánk eredménye. A müncheni meccs előtti edzésen a játékosok csak ámultak, milyen nagyszerű létesítmény az Olimpiai Stadion. Többször kellett őket figyelmeztetni, hogy mi nem nézelődni, hanem focizni jöttünk. Megilletődötten kezdtük a meccset, de aztán belendültünk, még ma is előttem van Szaban pazar gólja, Šoltés kihagyott helyzetei és Takáč kapufája. Az volt a legfontosabb, hogy nem kaptunk zakót a kontinens egyik legjobb csapatától – emlékszik vissza Pecze Károly, az együttes sikerkovácsa. – Reálisan nézve a dolgokat, nagyon kevés esélyünk volt a továbbjutásra, Thon, Augenthaler, Reuter, Aumann, Wolhfart és Ekström a kontinens legjobb játékosai közé tartoztak. A futballban nagy jelentősége van a diplomáciának, és ebben a tekintetben a Bayernnel nem vehettük fel a versenyt. Nem mondom, hogy ez döntött, de a játékvezető a tizenegyessel és Szaban szigorú kiállításával bő félóra alatt eldöntötte a visszavágót. A drukkereink feltüzelték a játékosainkat, és viharos rohamokkal kezdtünk, ám az északír bíró gyorsan lefékezett bennünket.”

Kašpar nem cserélt mezt

Petr Kašpar, a sárga-kékek akkori nagy munkabírású középpályása szerint a bíró a németeknek mindent elnézett. „Tartottunk a Bayerntől, de nem féltünk, hogy idegenben zakót kapunk. Kiváló kollektívát alkottunk, most is örülünk, ha összefutunk. Fantasztikus légkörben léptünk pályára a visszavágón, talán túlságosan is magával ragadott a hangulat, mert nagy rohamokkal kezdtünk. Sajnos, a játékvezetői hármas gyorsan megállított bennünket, s míg ellenünk mindent lefújt, a németeknek mindent szabad volt – gondol vissza a 30 évvel ezelőtti történtekre Petr Kašpar, a pozsonyi Slovan jelenlegi sportigazgatója. – Kiesésünk ellenére felejthetetlen emlékeim fűződnek a Bayernnel vívott meccsekhez, amelyet pályafutásom csúcsának tartok. Játékostársaimtól eltérően a visszavágó után nem cseréltem el a mezemet, amelyet ma is ereklyeként őrzök. Egészen más időket éltünk, mint most, nem járhattam úgy a városban, hogy lépten-nyomon ne állítottak volna meg a drukkerek. Szerettek bennünket, szinte a tenyerükön hordoztak.”

Meghívás a döntőre

A 70 esztendős Sánta Imre, aki 19 éven át töltötte be az elnöki posztot, is a dunaszerdahelyi labdarúgás ünnepének tartja a Bayern elleni csatákat. „Picit félve indultunk Münchenbe, hiszen a csapat először játszott ilyen kaliberű riválissal. A bajor vezetők megadták nekünk a kellő tiszteletet, egyáltalán nem éreztették velünk, hogy hozzájuk képest csak futballtörpék vagyunk. Pecze edző jó taktikájának és a játékosok harcos teljesítményének köszönhetően elfogadható eredményt értünk el – szögezte le lapunknak Sánta Imre. – Emlékezetes volt a visszavágó, a hatalmas érdeklődés miatt ki kellett bővítenünk az állótribünt. Így visszagondolva, kis szerencsével, és nagyobb nemzetközi rutinnal jobb eredményt érhettünk volna el, de talán túlságosan is motiváltak voltak a futballistáink. Sajnos, Liba röviddel a kezdés után megsérült, s jött Thon tizenegyese, majd a szabadrúgása, és Szaban kiállítása… Itt látszott, hogy a Bayern sportdiplomáciája egészen más színvonalon volt. Este a bajor klub elöljáróit Nagy Pista István örökös DAC-alelnök irányításával a csölösztői Kormoránban láttuk vendégül. Hajnalig tartott a buli, amelyen díszmagyarba öltözött cigányzenekar húzta a talpalávalót. A német klubelnök megígérte, ha csapata bejut a fináléba, saját költségére az egész DAC-vezetést meghívja az UEFA-kupa-döntőre. Kár, hogy a Bayern már a legjobb négy között elvérzett. De a müncheniek még hosszú évekig rendszeresen karácsonyi és újévi üdvözletet küldtek a DAC-nak.”